Ott hagytuk abba, hogy megpróbáltam felvázolni a NER társadalmi szerződését.
Kezdjük is azzal, hogy nem találtam el. Pontosabban onnan, ahol én vagyok, nem lehet eltalálni. Nekem, mint mondjuk a magyar politikát az átlagnál talán jobban ismerő embernek, vannak jó kiindulópontjaim, amelyek KEVESEK egy jó kampány összerakásához. A jó kampány ott kezdődik, hogy hozzám hasonló alakok, továbbá szociológusok, pszichológusok brainstormingjának eredményét odaadják közvéleménykutatóknak, akik megmérik, hogy egyes társadalmi csoportok mit gondolnak a maguk alkujának, utána szegmentálunk…nem untatom a kedves olvasókat a részletekkel.
A gondolatkísérlet kedvéért vegyük mégis alapnak azt, amit én gondolok a magyarok társadalmi szerződéseiről.
A hatékony kampány eszerint alapvetően két kérdésre koncentrál:
Miben nem képes tartani Orbán a NER-t fenntartó alkuját?
A kormányt leváltani szándékozó ellenzék milyen alkut kínál ehelyett?
Ha visszamegyünk az előző poszt végén írtakhoz, van ott a NER alkujából egy olyan elem, hogy a NER-ben meg lehet élni. Normálisan kamatozó, hosszú távú hitelek vannak, az infláció jelen van de elviselhető, miként a forint leértékelődése is. A NER egyik legfontosabb ígérete ez: nincs devizahitel, ájemef, van viszont ha szűken is, de megélhetés.
Ugyanakkor itt van a magyar legfontosabb félelme. Mondhatjuk, hogy a magyarokat nem érdekli több millió, létminimum alatt élő honfitársuk. Lehet, hogy ez igaz, de tudják, hogy nem is olyan nehéz oda lecsúszni. Egzisztenciális félelem van, a magyarok legkomolyabb démona. Ehhez képest szinte alig látok olyan kampányüzenetet, ami azzal foglalkozna, hogy Orbánék elszabaduló infláció, durván emelkedő hitelkamatok felé viszik az országot, sőt már most ott tartunk.
Az üzeneteknek ebben a témában tehát nem a hány kulcsos legyen az adó irányba kellene mennie. Pontosan el kell mondani, hogy Orbán hol és hogyan fogja megszegni eddigi alkuját országa népével. Hogyan lesz egyre drágább a megélhetés, és mit lehet ez ellen tenni.
Ezt persze le kell bontani rétegekre a krumpliért sorban állóktól a katásokon át a multialkalmazottakig. De közben végig fejben kell tartani, hogy tíz éve mindenki úgy gondolja, hogy jön majd a következő osztogatás, babahitel, adókedvezmény, hitelmoratórium, tehát Orbán valamilyen módon mindig meg fogja akadályozni a tömeges deklasszálódást. Ha valaki nyerni akar, el kell, hogy mondja a népnek, hogy ez most nincs így.
De vehetjük a Brüsszel témát is. A magyarok ellenséges viszonyulása a birodalmi központhoz, legyen az Bécs, Moszkva vagy Brüsszel olyan dolog, amit Orbán pontosan ért. Brüsszel barátjának lenni labanc dolog. Orbán tehát azt, hogy Brüsszelben bármit megtesz, de tényleg bármit azért, hogy jöjjön a pénz, úgy adja elő, hogy ő ott valami hihetetlen fifikás dzsungelharcot folytat. Az üzenet tehát nem az, hogy Brüsszel haragszik ránk. Frászt. Ezzel csak azt lehet kiprovokálni, hogy még többen rohanjanak Orbán Brüsszel-ellenes zászlaja alá.
Az üzenet az, hogy a haverjai lopásait előrébb valónak tartja az ügyes helyezkedésnél. Az a veszély fenyeget, már most, hónapokkal a választások előtt is, hogy Orbán lopásai miatt leáll a Magyarországra áramló EU-s pénz.Ez az amivel Orbán megszegi az alkut. És mi az amit az ellenzék kínál? Ha tehát rám szavazol kedves választópolgár, annak is az EU-pénzek elköltésében érdekelt fajtája, akkor neked azt tudom mondani, hogy csak annyit fogok ellopni a brüsszeli pénzből, amennyit feltűnés nélkül el lehet, nem fogok felesleges extra konfliktusokat felvállalni, újra elsődleges szempont lesz a Magyarországra irányuló pénzáramlás maximalizálása. A haverjaim annyit vagy kevesebbet fognak lopni, mint Orbánék és te is meg fogod keresni a magadét.
Elszámoltatás, ugyanez.
Ha a magyar meg akarná buktatni Orbánt a korrupció miatt, már évekkel ezelőtt megtette volna. A vallásos Fidesz-hívők is pontosan tudják, hogy Mészáros, Tiborcz és a többi mind-mind a lopás arcai csak. Azonban pontosan a társadalmi szerződés miatt önmagában a korrupciót csak idegesítőnek tartják, de nem olyannak, ami miatt egy másik, a történelmi tapasztalat szerint szintén velejéig korrupt bandát kellene hatalomba engedni.
Az elszámoltatás nagyon hiteles üzenetnek tűnik, valójában azonban nagyon nem az. A kormányra készülő ellenzék tele van olyan alakokkal, akik verejtékezve, remegő kezekkel, csikorgó fogakkal várják, hogy újra megkapják napi közpénz adagjukat. A kutya nem hiszi el az ellenzéknek a tiszta kezeket. Ráadásul a NER korrupciója a látványos felszín, a hatvanpusztai fényűzés mellett valójában olyan dolog, amiben több százezernyi “bűnös” van.
Teljesen felesleges mindenkit riogatni vele, aki megalkudott Orbánékkal. A magyar ember kevés dolgot tart pontosabban számon az ellenségeinél. Ebben az országban már vitte körbe a házmester a nyilasokat a házban, mutatva hogy hova bújtak a zsidók, jöttek a névtelen bejelentések, hogy kinél volt feketevágás, hova dugta a kulák a szalonnát. Azok a falusi polgármesterek, vidéki középvállalkozók, akik megkötötték a maguk alkuját, mind arra gondolnak, hogy vajon ki fogja felnyomni őket az elszámoltató hatóságnál?
Nagyon kényes téma ez, mert közben meg azt a lopási ámokfutást, ami van, meg kell szüntetni. Ezt mindenki tudja, azok is, akik benne vannak. Csak épp nem fognak olyan politikai erő mögé beállni, akik tanácsköztársasági hevülettel fantáziálnak arról, hogy mindenki el lesz számoltatva.
Itt jön segítségül a társadalmi szerződés ismerete. Világossá kell tenni, hogy alkuk ezután is lesznek, és a “tetszünk forradalmat csinálni” az egészen pontosan kire is vonatkozik.
Azt kell elmondani, hogy “lesz pénz, megszerezzük Brüsszelből, amit Orbán nem tud, és aki hajlandó velünk együttműködni kap belőle. Meg fogjuk tartani a NER-alku értelmesen használható részeit, a NER pénzszedőit viszont kivonjuk a forgalomból. Több pénz, kiszámíthatóbban, kevesebb basáskodással terhelve.”
Végig arra kell benne koncentrálni, hogy mi az, amit Orbán nem tud adni, és mi az, amit ad, de aminek az elvesztésétől félnek az emberek, és végül milyen új alkura van lehetőség. A társadalmi szerződés tehát egy nagyon szép elméleti konstrukció, de nagyon gyakorlati dolog is ebben. Aki pontosan felméri a magyarok alkuit a NER-rel, az tudni fogja hogy mit tart jónak a NER-ből a magyar és mi az aminek az elvesztésétől fél. Erre pedig különösebb erőfeszítés nélkül kampányt lehet építeni, és a már folyó ügyeknek (pl. Völner, Boldog) olyan keretet lehet adni, ahol a választó megérti, hogy ez azért az ő baja, mert a vádlott legfeljebb börtönbe megy, de ezek miatt van fenyegetve az ő létbiztonsága.
