Azt hiszem Merényi Dani egyik posztja alatt kezdtem írni, hogy miért nem, és aztán továbbgondoltam, így most fogtok kapni szándékaim szerint egy háromrészes sorozatot, ahol eljutunk a bírságolástól addig, hogy miért fontos a társadalmi szerződés a választási kampányban.
Miért nincs tehát Budapest, vagy az egész ország bekamerázva, és miért nem kap egy héten belül csekket minden záróvonalon cikázó, lámpánál bepofátlankodó, Budapest sugárútjait versenypályának néző idióta? Azért, mert ha elkezdenénk tényleg mindenkit, akárcsak a bírság önköltségét fedező 20.000 forinttal megbírságolni, és a szabályok betartására kényszeríteni, akkor az egész ország azt mondaná, hogy hé, ezzel felrúgtatok egy alkut!
Erről az alkuról fogok írni, a társadalmi szerződésről.
A társadalom és benne a hatalom léte és eredete már nagyon régen és nagyon sokakat foglalkoztat. Miért vannak egy társadalomban uralkodók és alávetettek? Honnan erednek a társadalom szabályai, a jog? Természeti eredetűek ezek? Isteni eredetűek? Ha isteni eredetűek, vajon Istennek van-e arra lehetősége, hogy megváltoztassa az ő tévedhetetlen valója által teremtett tökéletes rendet? Van-e Istennek olyan képviselője a Földön aki jobban érti az isteni szabályokat másoknál?
Ezekbe a kérdésekbe hoz új színt a 17. században a szerződéselméletek megjelenése. Ezek is foglalkoznak a természetes állapot fikciójával, vagyis feltételeznek egy olyasmi pillanatot, mint a modern világmagyarázatokban az ősrobbanás. Ebben a természetes állapotban még a modern társadalom egyetlen szabálya sem alakult ki, de az emberek egy ezt közvetlenül megelőző, már a szabályok követésére alkalmas állapotban léteztek.
A szerződéselméletek újítása az, hogy nem valamiféle isteni akaratot tesznek meg rendezőelvnek, hanem az emberek megállapodását. Ez a megállapodás beletörődést jelent a saját jogok korlátozásába és abba, hogy a hatalom gyakorlói többletjogokat élveznek. Cserébe az egyén biztonságot kap és nagyobb esélyt testi-lelki igényei kielégítésére. A lényeges újítás tehát az, hogy a hatalmat gyakorló ebben a konstrukcióban nem felülről, hanem lentről kapja a hatalmat, és ezért az ellenőrzése vagy akár leváltása sem isteni törvény elleni lázadás, hanem olyan lehetőség, amelynek a megtörténtével számolni kell. Nem véletlen, hogy az éppen polgárosodó Angliában volt Thomas Hobbes az első aki szerződéselmélettel foglalkozott.
Ha már az ősrobbanást említettük, további párhuzam a természettudományos elméletekkel hogy a társadalmi szerződés elmélete sem abszolút és nem tévedhetetlen. Ennek a peremvidékein is ott vannak azok a jelenségek, amelyeket az elmélet nem magyaráz. Azonban, akárcsak a természettudományos elméletek, alkalmasak arra, hogy az általunk észlelt jelenségének egységes értelmezési keretet adjunk, és ha jelentős egyszerűsítésekkel, de a témában el nem mélyedő közembereknek is megmagyarázhassuk az alapvető folyamatok lényegét és jelentőségét.
A társadalmi szerződés a társadalom megértésébe jogi fogalomtárat von be. A társadalmi szerződés jogi szakszóval élve szinallagmatikus, vagyis mindkét felet kötelező kötelmet eredményez. Vagyis az uralkodónak nem elég Isten kegyelmére hivatkozni, hanem az általa “vállalt” dolgokat be kell tartania. A forradalmak, vagy az uralkodó személy vagy elit bukásai ebben az értelmezési keretben mind megmagyarázhatók szerződésszegésként, miként az is, hogy egy-egy rendszer miért képes sokáig elműködni akkor is, ha látványosan a népnek rossz tendenciák láthatóak benne. De előfordulhat olyan is, hogy a szerződés már teljesült, és a társadalomnak valami teljesen új megállapodásra van szüksége, amelyet vagy megköt az uralkodó osztály, vagy lefejezik.
A társadalmi szerződés, akárcsak a hétköznapi életben létrejövő szerződések, nem feltétlenül fair. A mindennapok során is megkötünk rossz szerződéseket egész egyszerűen azért, mert még mindig jobb őket megkötni, mint nem megkötni. Gondoljunk csak a magas kamatozású személyi kölcsönökre, vagy a Magyar Postával kötött szerződéseinkre, amikor tudjuk, hogy nagyon rossz szolgáltatást fogunk kapni.
A világban nagyon ritkák az olyan rezsimek, amelyek teljesen a népakarat ellenében működnek, és semmilyen módon nem adják meg a népnek amit akar. Ezek vagy olyan beteges falanszterek, mint Észak-Korea, vagy olyan ámokfutások mint Pol Pot rémuralma Kambodzsában. Minden más, akár szigorú diktatúrának ismert rezsim alku eredménye. Sokszor persze olyan alkué, amelynek az elfogadásában van kényszer, erőszakos kényszer is. De egy diktatúra, ha tartósan fenn akar maradni, előbb-utóbb megköt bizonyos alkukat a néppel.
Ez ritkán olyan szimbolikus aktus, mint az 1867-es kiegyezés. (ami két vezető elit megállapodása volt, jó sot társadalmi csoport igényeit figyelmen kívül hagyva) A társadalmi szerződés valójában rengeteg egyéni alku eredője. Az egyéni alkuk persze társadalmi csoportok szerint tipizálhatók, és lehet mondani olyan mondatokat, hogy pl. a vidéki lakosság azért tűrte el a Kádár-rendszer nyűgeit, mert iskolák és modern, száraz-fűtött-összkomfortos lakások ezrei épültek, és ezért elfogadta, hogy nincs önszerveződés a SZOT-on kívül.
Amikor tehát a magyarnak elnézik a záróvonalon cikázást és a száguldozást, cserébe pedig nem megy az utcára százmilliárdos lopások miatt sem, akkor egy alkut látunk, működés közben.
A következő részben azokat az alkukat igyekszem áttekinteni, amelyek a NER-t életben tartják.
