Sánta doktor legújabb posztja előtt kijelentem, hogy aljas rágalom, hogy nem nézek filmeket, nemrégiben két filmet is megnéztem Jason Statham életművéből. Alant más műfaj ajánlója következik, nyomjad Szasza!
Mesék a zárkából
Volt már itt zeneajánló többször, talán a Vzfszk a könyve mellett más könyvet is ajánlott a Múzsa az olvasóinak, Sanyi azonban – velem, a filmrajongóval ellentétben – nem néz filmeket, ugyanakkor a jelek szerint van fogadókészség ajánlókra, ezért újabbal jelentkezem, olvasóink örömére.
Ahogy a Vzfszk többször leírta itt, a börtönben nem az a legfontosabb, hogy az elítélt oda be van zárva, hanem az, hogy ki fog onnan jönni. És nagyon nem mindegy, hogyan, milyen emberként fog kijönni, hogy milyen élményei voltak (a rengeteg rossz – mert börtönben lenni mindenhol rossz, de ma Magyarországon meglehetősen az, még akkor is, ha az utóbbi időben kétségtelenül történtek pozitív változások, így pl. csökkent a zsúfoltság – mellett volt-e bármi jó, kapott-e valamilyen pozitív visszacsatolást, esetleg szerzett-e valamilyen szakmát, ami kint segítheti a megélhetését) változott-e odabent, hogy kint mi, ki fogja várni és így tovább.
Mert az elítélt – akárki akármit gondol is erről – elsősorban ember és mint ilyen, társadalmi lény, össztársadalmi érdek tehát, hogy a börtönök ne kizárólag az elítéltnek a társadalom többi részétől történő elkülönítését, illetve a fogvatartott büntetését valósítsák meg, hanem – ahogy a Vzfszk írj a könyvében – próbáljanak valamit reparálni, valamennyit csökkenteni az elítéltek legtöbbször nagyon súlyosan hátrányos helyzetén. Erre sok különféle módszert kidolgoztak és kipróbáltak már sikerrel, Magyarországon is volt (van?) meseterápia, börtönrádió és egyebek. Ilyen meseteápiás folyamatokat mutat be Visky Ábel első egészestés filmje, a Mesék a zárkából.
3 elítélt apát kértek meg a film készítői arra, hogy írjanak mesét a gyerekeiknek, majd a meséket az apák és a családjaik szereplésével megfilmesítették.
A három apa három különböző BV-intézetben van fogva (Balassagyarmat, Kozma utca és Venyige), hasonló jellegű cselekményeket követtek el (rablás, súlyos testi sértés, garázdaság), de a hasonlóság ennyiben ki is merül. Mindhármuk családja is szerepel, őket is több alkalommal meglátogatta a stáb, látjuk azt, hogy a férfiak fogvatartása milyen súlyos terhet jelent a családjaiknak is, a háromból 2 hősünk párkapcsolata is felbomlik a forgatás ideje alatt, a harmadiknál viszont azt is láthatjuk, mit él át a család, amikor apa végre hazamegy.
Szerencsénk van, hogy ilyen emberek készítették ezt a filmet, mert kivételes érzékenységgel mutatják be a szereplőket. Sok erős jelenet van a filmben, de kedvenc részeim azok, amikor levetítik nekik (a családnak és az apukáknak is) az elkészült mesefilmeket és látjuk az arcukon az elérzékenyülést, a katarzist. Szép film.
Direkt nem írok többet, mert egyrészt nem vagyok filmkritikus, másrészt ez csak egy ajánló, tessék megnézni.
A Netflixen látható.
beszélgetés a rendezővel és az egyik operatőrrel:
