Az Azonnalin megjelent egy érdekes cikk arról, hogy “Brüsszelnek” nem elegendő a Safranek által a múlt héten bejelentett négy engedmény. Bevallom őszintén, eddig nem olvastam el a 72 oldalnyi ajánlást, amit kaptunk az EU-tól, de ezt most pótoltam, mivel a cikk is hivatkozik rá. Eléggé letaglózó olvasmány, amely kiváló képet ad arról, hogy miért az elpuskázott lehetőségek évtizede van a NER mögött és így sajnos mögöttünk is. Erről fogok pár cikket írni, kontextusba helyezve az ott írtakat. Az adórendszerrel fogjuk kezdeni.
Mindenki olvasta, hogy Magyarország és az EU&USA között feszültség van a globális minimumadó elutasításából. Valóban, Magyarországnak rövid- és középtávon kifejezetten káros a globális minimumadó, és hogy miért, arról kiváló összképet ad az EU-s jelentés és ajánlás.
A magyar adórendszerről már sokat írtam itt, a rövid lényeg, hogy a magas forgalmi adók hatékonyak, viszont erősítik a társadalmi egyenetlenséget. Az alacsony társasági adó, az EU-n kívülre tartó transzferek adómentessége nagyon sok pénzt csal ide. Hogy megértsük, hogy ez miért baj, ahhoz szükséges áttekinteni azt, hogy milyenek is a hagyományos adóparadicsomok.
Ha megnézzük azokat az államokat, ahol alacsony adókkal igyekeznek ösztönözni a tőke odaáramlását, kétféle helyet találunk. Az egyik az olyan ország, amelyik botor módon adólejtési versenybe kezd a környezetével (ez vagyunk mi) a másik pedig az, aki valamilyen tranzakciós kényszert használ ki, és aztán erre pénzügyi szolgáltató szektort épít rá.
Utóbbira példa Panama, Szingapúr, Hongkong, néhány sziget a Karib-tengeren. Ezek az országok azért lettek adóparadicsomok, mert egyébként is földrajzi-történelmi okokból óriási volumenű áru megy ott keresztül. Hongkong esetében sokáig az egyetlen átjárási pont volt ott a kommunista (akkor még tényleg kommunista) Kína és a tőkés világ között. Panama és Szingapúr a világ két kulcsfontosságú hajózási útvonalán őriz elkerülhetetlen útszűkületeket.
A sikeres adóparadicsomokra (most kihagyok ilyen Gibraltár, San Marino és hasonló helyeket, ahol az adóparadicsomság kimerül a duty free skót whisky árusításában) jellemző pár dolog:
1) történelmileg elfogadott hogy ők adóparadicsomok lehetnek, ehhez a státuszukhoz mindenki alkalmazkodott, helyben nincs más ország amelyik másolni tudná őket
2) megnyugtató politikai stabilitás van, amely vagy demokratikus, vagy nem annyira az (ld. Szingapúr) de mindenkivel szemben azonos szabályok szerint játszik, és eszébe se jut zabrálni, az illő védelmi pénzen felül
3) megnyugtató biztonságpolitikai stabilitás van, részint erős saját véderő, részint pedig nemzetközi garanciák révén
4) stabil és magas színvonalú jogrendszer van, a világ összes vezető ügyvédi irodája jelen van, jól képzett jogászok ezrei kezelik az óriási tranzakciós volument
5) stabil, színvonalas és olcsó bankrendszer van, a világ összes nagybankja jelen van, a helyi buznyák árfolyama stabil, de senkit se zavar, ha mindenki euróban-dollárban dolgozik
6) magas színvonalú szolgáltatószektor alakul ki, ötcsillagos szállodai, éttermi, orvosi, szórakoztató és egyéb szolgáltatásokkal
7) kőkeményen megtartott közbiztonság van, a leggyanúsabb kuplerájban is legfeljebb piti zseblopás érheti az embert
8) nagyszámú bevándorló van, akik miatt tele van minden olcsó munkaerővel
9) a környező országokba lehet plusz logisztikai, gyártási kapacitást telepíteni
10) minden műszaki jellegű szolgáltatás, kezdve az internettől a városi buszokon át a repülőtérig és a kikötőig, a legeslegutolsó divat szerinti és folyamatosan modernizált, hiperhatékony infrastruktúrává áll össze
11) a közigazgatást az ember észre sem veszi. Ha X államba vízum kell, akkor X állam konzulátusa a városközpontban tart fenn konzulátust. Ha az ingatlanvásárláshoz engedély kell, az ezt csináló ügyvédi iroda egy nap alatt intézi el, kb. két munkaórának megfelelő díjért és ugyanennyi illetékért.
12) a helyi tőzsdén az 5000 km-en belül üzletelni akaró cég összes cég jelen van részvényeivel vagy kötvényeivel
Az ezt tudó államokban az adók továbbra is alacsonyak, azonban már rég nem azért van ott mindenki, mert alacsonyak az adók. Azért van ott mindenki, mert évtizedek munkájával ezek az államok a világ pénzügyi központjai közé küzdötték fel magukat, az adóparadicsom bevételeit következetesen a szolgáltatási színvonal javításába fektetve. Ez a Szingapúr-típusú adóparadicsom mára senkit sem zavar, és ráadásul ezek az államok ma már nincsenek arra rászorulva, hogy alacsony nyereségadókat alkalmazzanak, hiszen a szolgáltatások bevételére kivetett alacsony adó is simán eltartja az államot, így elegendő az egyébként is természetesen ott történő tranzakciókat (pl. hajóforgalom) alacsony kulcsokkal adóztatni.
Magyarország nem ilyen típusú adóparadicsom. Magyarország olyan típusú adóparadicsom, amelynek megszüntetésére a globális minimumadó ki lett találva. A globalizációval a multinacionális cégek bevételei is szétoszlottak a Föld több pontjára. Ezért teljesen logikus a részükről, hogy a bevételek után ott akarnak adózni, ahol a legkevesebb az adó. Nagyon kidolgozott jogi megoldások vannak arra, hogy kell az ilyen helyekre vinni a bevételt, egy időben például nagyon divatos volt, hogy a nagy X Multi Részvénytársaság nyitott egy tőle formálisan független X Multi Bergengócia Rt-t, amelybe beleapportálta a termelési know-howt. Ha aztán kiderült, hogy mondjuk a svéd kormány adót akar emelni, egyszerűen annyi történt, hogy az X Multi Svédország AB a termeléséhez szükséges ismereteket az X Multi Bergengócia Rt-től vette meg, éves díjas konstrukcióban. Ez a pénz Svédországban szépen leíródott mint szolgáltatás ellenértéke, majd az alacsony adójú Bergengóciában (amely Bergengócia szerepét az EU-ban hosszú ideig Írország töltötte be) adóztak a pénz után, nem pedig Svédországban. Ez persze egy nagyon sematikus leírás, de ilyen és ehhez hasonló konstrukciókkal menekítik a mai napig a multik a bevételeiket adóparadicsomokba.
Az ilyen adóparadicsomok rendeszerint nem bírnak olyan magas színvonalú jogi, gazdasági és szolgláltatási környezettel, amelyet fentebb részleteztem. Annyit tudnak, hogy néhány százalékkal kevesebb adót szednek mint mások. Ennek csak rossz eredménye van.
Legfőképpen az, hogy hamar versengő koldusokká alakul az ilyen állam és a környezete. Magyarországgal pontosan ez történik. Mindig óriási eredményként jelentjük be, hogy a magyar-szlovák vagy magyar-román határ innenső oldalán épül meg egy újabb összeszerelő üzem. Mintha a multi tényleg a mi ezeréves magyarságunk miatt döntött volna így. Egy frászt, neki tök mindegy hogy Kolozsvár vagy Kecskemét. Ahol kevesebb adót kérnek el, ahol lehet kevesebbet fizetni a melósnak, oda megy.
Ezt a típusú versenyelőnyt a globális minimumadó nagyrészt megszünteti. Már régen és sokan várták, hogy előbb-utóbb ez a téma terítékre kerül. Az ugyanis nem működik, hogy különösen a közösségi netes felületek üzemeltetői százmilliárdokat keresnek adózatlanul, de az ipari multik is elvárják a magas színvonalú állami szolgáltatást adózás nélkül. Ezen változtatni kell és változtatni is fognak a világ országai. Mondhatni, ez a történelem szava.
Magyarország ezt nem hallotta meg, holott tíz-tizenöt évünk lett volna Magyarországból egy olyan országot csinálni, ami a fenti felsorolás elemeit tudja (amelyből ugye nálunk EU- és NATO tagként egy csomóra nem is kell figyelni, mert eleve megvan). Emellett csinálhatta volna azt is, amit azok az országok (pl. Észtország, Dél-Korea) csinálnak, ahol nincs tranzakciós kényszer, nem megy arra hajóútvonal, nincs ott hágó vagy légifolyosó. Ezek az országok a K+F és az oktatás fejlesztésével vonzanak tőkét.
Magyarország ilyen szempontból határeset, mert Budapesten nagyon sok fontos európai útvonal megy át, szóval akár lehetne is egy nagy tranzakciós centrum. De nem az, hanem Magyarország olyan adóparadicsom akar lenni, amely kizárólag pénzmosodaként funkcionál. Ezt pedig nem fogják nekünk megengedni. Más kérdés, hogy ez legalább 15 éve világos, hogy előbb-utóbb megtörténik. Na azóta nem készült erre egy percet se egyetlen magyar kormány se, most pedig játssza a hülyét, hogy úristen már megint minket bántanak a gonosz küffődiek. Unalmas.
