“A magyar költségvetés és az államháztartás finanszírozása stabil, az ország működőképességének, a járványügyi védekezésnek és a gazdaság újraindításának jövőbeli költségeire akkor is megvan a fedezet, ha jövőre Brüsszelből csak az egyedi szabályok szerint járó agrártámogatási összegek érkeznek – mondta a Világgazdaságnak Varga Mihály.(…)
Az Európai Unió és az Európai Bizottság döntéseivel jelenleg valóban nehezebben lehet számolni. Emiatt a Pénzügyminisztériumnak is többféle variációval kell kalkulálnia. A Next Generation és az MFF forrásairól szóló vita elhúzódhat akár addig is, hogy jövőre még semmilyen forrásra nem lehet számítani az Európai Unió országaiban.”
Vagy 20-30 évvel ezelőtt, amikor rövid időn belül 3 koreai utasszállító zuhant le durva pilótahiba miatt (Korean Air Flight 801, Korean Air Flight 8702, Korean Air Flight 1533), Korean Air szerződtette a legprofibb légibiztonsági szakértőt Amerikából, hogy segítsen rajtuk. A pasas megállapításait ma minden jobb business schoolban tanítják.
Azt találta ugyanis, hogy a katasztrófák azért történtek, mert az ilyen nagy repülőket a le- és felszállás kényes és veszélyes fázisában feladatmegosztással kell vezetni a két pilótának, és ez a feladatmegosztás nem működött.
Ideális esetben az egyik pilóta kezeli a kormányokat és a gázkarokat, a másik pedig “aládolgozik” folyamatosan diktálja a szükséges adatokat, magasságot, sebességet, irányt, kapcsolgatja, amit kapcsolgatni kell. A gépet vezető pilóta pedig vakon bízik a társában és csinálja amit mond. Nagyon részletes szabályok vonatkoznak arra, hogy ki mit csinál, így lehet két ember figyelmét úgy elosztani, hogy ne hagyjanak semmit figyelmen kívül.
A koreai azonban rendkívül hierarchikus társadalom, és a fekete dobozok visszahallgatásakor azt találták, hogy ha az idősebb, tekintélyesebb kapitány vezetett, akkor a fiatalabb, “zöldfülűbb” (mindegyik esetben maga is nagyon tapasztalt pilóta) csak nagyon finoman, udvariasan, kérdésként megfogalmazva merte mondani, hogy mit kell csinálni. Mert úgy illik.
Így lett, a “6000 lábon vagyunk, adjál gázt és emelkedj 7000 lábra” utasításból az “uram, 6000 láb ezen a ponton meglehetősen alacsony, talán 7000 lábra kellene emelkednünk” amelyet a kapitány figyelmen kívül hagyott és szépen bemutatott egy CFIT (Controlled Flight In the Terrain) balesetet.
A balesetvizsgáló tanácsára rászoktatták a pilótákat, hogy a pilótafülkében nincs udvariaskodás, nincs hierarchia, mindenki végzi a saját dolgát, bízik a másikban, és a dolgokat úgy mondja, ahogy vannak. Talán nem kell túlmagyarázni, hogy miért tanítják ezt a történetet vállalatirányításból.
És talán azt se, hogy miért jutott ez eszembe erről a Varga Mihály interjúról…