A Guardian-cikk, amelyet az előbb linkelt Panamajack barátom szerintem kiválóan látja a dolgokat Trumppal kapcsolatban. Kicsit kiegészítem.
Azt hiszem valamelyik posztban írtam már erről a kérdésről:
Trump olyan mint egy bozóttűz. Minden leég, óriási pusztítást végez. Ehhez képest viszonylag kicsi, de mégis jelentős pozitív hatásai is vannak, leégnek az invazív növények, az elöregedett cserjék, újak tudnak sarjadni stb.
Trump nagyon pontosan megmutatta, hogy mennyi olyan amerikai van, akiket a rá jellemző agresszív retorikával, primitív jelszavakkal, a pankrációból megszokott színvonalú színjátszással meg lehet szólítani. Kiderült, hogy rengeteg, hiszen Trump megkapta minden idők második legnagyobb számú elnökre leadott szavazatát. A baj csak az, hogy Joe Biden és Kamala Harris pedig bekasszírozott ennél hétmillióval többet, de ami ennél fontosabb, a csatatérállamokban is ezres-tízezres nagyságrenddel verték Trumpot.
A Guardian cikk kiemeli, hogy Trump kihasználta, hogy a republikánus szavazóknak elege lett abból, hogy a republikánus párt Reagan óta ugyanazt csinálja. Ma már nem emlékszünk nagyon a 2016-os republikánus előválasztásokra, de akkor Cruz és Rubio szenátorok Trumphoz nagyon sokban hasonló programot hirdettek, csak sokkal kevésbé bazári módon.
Kiváló a Guardian-cikk hasonlata amely a pankrációhoz hasonlítja Trump szereplését. A pankráció (és a NASCAR autóverseny) nagyon népszerű Amerikában, de a hirdetők tudják, hogy alapvetően csóró redneckek nézik, akiknek a vásárlóereje nem vethető össze mondjuk a Los Angeles Lakers meccseinek közönségével, ahol az első sorban régebben (nem tudom megvan-e még) rendszeresen ott üldögélt Jack Nicholson és egy csomó más sztár. A Magic Johnson, majd a Briant és Shaq, majd a LeBron James éra meghatározó popkulturális arcokat adott Amerikának. Ehhez képest mondjuk Dale Earnhardt (NASCAR legenda) neve elhanyagolható bevételt vonzott. Hulk Hogan, John Cena, az Undertaker, vagy Brock Lesnar bunyóit pedig redneckek nézik komolyan, meg egyetemista csajok szokták nézni (helló hugi) de ők azért, mert lehet röhögni, és közben nagyon izmos csávókat mutatnak a tévében. Egyik közönség se az, aki holnap fog venni egy 500 dolláros Kitchen Aid kenyérpirítót, ezért a Kitchen Aid ott nem is nagyon hirdet.
Trump haszna tehát az volt, hogy felszínre hozott egy sor politikai üzenetet, kimondott és kimondatott egy csomó dolgot, amelyek 74 millió embert érdekelnek vagy zavarnak. Igen, foglalkozni kell Karenékkel, akik félnek a törő-zúzó fekete hordáktól (akár vannak a környékükön, akár nincsenek). Igen nagyon sok amerikai utálja a komcsikat, még akkor is, ha az életén egyébként rengeteget segítene valamiféle szociális háló. Nagyon sok amerikai szeretne határozott nemzeti retorikát. Nagyon sok amerikai (bocsánat) szarik a nemzetközi politika kifinomult kérdéseire, a saját problémáiról akar hallani. Nagyon sok amerikai gondolja úgy, hogy a politikai elit nem foglalkozik vele, a választóval, és hajlandó elhinni képtelen összeesküvés-elméleteket arról, hogy pedofil gyíkemberek bujkálnak pizzériák pincéiben.
Ugyanakkor viszont az is kiderült, hogy főleg a városokban több az olyan amerikai, aki a pankrációról elkapcsol, akkor is, ha a Die Hard 98. ismétlését kell helyette nézni, vagy olyan NFL meccset, amelyet Kovács “rájthendszájd szlentrídopsön drópléjeksönfék zónakontraelváltás kjúbísznék kátblokk riszívörblicc inszájd bábölszkrín csekdáón fészmeszket látthattunk” Sándoron kívül senki se élvez. Mindegy. Csak ne kelljen a pankrációt nézni. Az még a republikánus pártot talán kevésbé zavarná, hogy a partvidékeken ez így van, a választási rendszer sajátosságai miatt ez belefér.
Az viszont nem fér bele, hogy Georgiát vagy Wisconsint bukják emiatt. Ezek olyan államok, amelyek egy-két nagy agglomerációból, azon kívül pedig nagyon falusi helyekből állnak. Ezekben az államokban a Biden-Harris tandem pedig legyőzte Trumpot. Hajszállal, de legyőzte. Hajszállal, de kiderült, hogy egy full mozgósítás esetén, ha a republikánus párt elmegy full radikálisba, akkor a demokraták a protest szavazatokat meglovagolva, egy semmi különös elnökjelölttel meg fogják őket verni.
A republikánusoknak most már kellemetlen Trump, mert könnyen lehet, hogy a bozóttűz-jelleg oda fog vezetni, hogy elveszítik a szenátusi többséget is. Nem biztos, de lehet. Ha ez történik, akkor valószínűleg több, az Obama-érában indult de az akkori megosztott hatalmi helyzet miatt lassan haladó reformötlet fog előkerülni, amelyek már középtávon is olyan hatással fognak járni, mint az Obamacare. Mindenki szerint valami jobbat kellene csinálni, de még senki se tudta megmondani, hogy az pontosan mi lenne, és kiderül az is, hogy a republikánus választók egy elég jelentős része valójában jól jár vele.
A 2024-es előválasztásra készülő republikánus elnökjelölt tehát abban a helyzetben találja magát, hogy Trump elnökségét, választási győzelmét és választási vereségét nagyon alaposan elemeznie kell. Három dolog ugyanis pontosan kiderült: 1) mi az, amivel a “core” szavazók biztosan elérhetők és mozgósíthatók 2) mi az amivel az ellenfél szavazói biztosan felhergelhetők és ezáltal mozgósíthatók 3) melyek azok a hibák, amelyeket nem szabad elkövetni.
A 3. pont azért fontos, mert könnyen lehet, hogy most a második Trump ciklust elemezgetnénk, ha Trump nem szól be Gold Star anyáknak (akiknek a fia csatatéren esett el, az amerikai kvázi-vallásos patriotizmusban a legnagyobb szentség), ha a koronavírusra reagálva nem totojázott volna, hanem azonnal felveszi a sztereotip “az elnök baltaarccal komolyakat mond” szerepet. De nem tette, és ezzel komoly százalékokat veszített el. Nem lenne ez nagy hiba akkor, ha nem pár ezer szavazaton múlnának államok, de így az.
Hogy mondjak még egy párhuzamot, a republikánus pártnak Trump olyan lesz, mint anno az SZKP-nak Lenin. Lenin amíg élt, egyike volt az erőszakos komcsi forradalmároknak, aki sikerrel ütötte ki jó sok ellenfelét. Kultuszt azonban Sztálin csinált neki, hogy megindokolja saját tisztogatásait. A párhuzam ott sántít, hogy Trump-kultusz nem lesz, viszont lesz olyan jelölt aki nagyon örül majd, hogy Trump már politikai értelemben halott, átveheti a módszerei és mondásai jelentős részét, kinyilváníthatja, hogy viszi tovább a Lángot, és közben igyekszik nem elkövetni Trump hibáit és találni még 2-3%-ot. Ehhez azonban Trumpnak politikai értelemben meg kell halnia.
Ez most a republikánus párt legfontosabb érdeke. Ne tévesszen meg minket, hogy McConnell és még jó pár fontos republikánus mellette áll. Érdekükben áll az, hogy ki legyen nyírva, de nem nyírhatják ki. A trumpizmus ugyanis nem szenvedhet vereséget, mert az a párt szétesésével járna. Trumpnak végig kell járnia a keresztutat, stációról-stációra, és a hegytetőn, kereszten kell végeznie. Január 20-án fel kell esküdnie az új elnöknek, neki el kell takarodnia a Fehér Házból és szép lassan el kell tűnnie. Igazából annak örülnének, ha a demokraták feszítenék keresztre. Ezért vagyok elég biztos abban, hogy Biden és Harris óvakodni fog attól, hogy bármennyire is presszionálják a Trump elleni megtorlást, mert nem akarnak mártírt. Bukott bűnözőt, azt igen, de mártírt nem.
Ezért én úgy gondolom, hogy Trump hatása jelentős lesz, a következő 1-2 választás republikánus jelöltjei mindenképpen Trumpból fognak kiindulni. Trump személye viszont nem lesz jelentős, mert mindenkinek az az érdeke, hogy ne legyen az.