Csire doktor hosszas litániáját nem módosítom, mert csorbítanám a művészeti értékét 🙂

Egy hozzáfűzés: Pontosan ugyanezt a sértődést szokták előadni a nullkilométeres bírók, amikor a tárgyalóban először kezdik őket kóstolgatni. Aztán ez informális úton eljut az idősebb bírókhoz, akik félrehívják a frissen kinevezett kollégát és elmondják neki, hogy nem kell mindenen hisztizni. A tárgyalásvezetés sokkal hatékonyabb lesz, ha nem arról szól, hogy a bíró hisztizik, hogy vele nem szabad feleselni.

Én tudom, hogy fáj, amikor Csire exügyészezi az exügyész főbírót, meg amikor a szakma elmondja, hogy nem lesz jó karrierista elméleti jogászokat főbírói székbe ültetni. (btw. amúgy van igen kitűnő, és széles körben respektált exügyész felsőbíró)

A kúriai közlemény Csire mondandóját kiválóan illusztrálja, ugyanis az pont az a hangnem, amiről a jó bírók három-négy év alatt maguk leszoknak vagy leszoktatják őket. Ún. hiszti. Sokféle bírónak van tekintélye, a lazától kezdve a full karót nyeltig.

A hisztisnek nincs.