A börtönviseltek beszámolói szerint a börtönben az egyik legrosszabb dolog, hogy miközben az őröknek senki vagy, bent nem lehetsz senki. Valakinek kell lenni.
A zárka legerősebb bikájának, vagy csicskának, köcsögnek, a többiek fellebbezéseit írogató bukott értelmiséginek. Szerepeket kell játszani, ha tetszik, ha nem. A legritkább a “svájci” aki lehet kívülálló. Politikai vagy pénzügyi okokból az őrség vigyáz rá, nem teszik össze kannibálokkal (bandába tömörülő erőszakos bűnözők) nem bántja senki, mert tudja, hogy abból azonnali fegyelmi van. Gyakrabban és jobb csomagokat kap mint a többiek, ebből ad, de nem veszik el tőle.
A NER is ugyanilyen. Valakinek kell benne lenni. Olyan viszont, a börtönnel ellentétben, itt nincsen, hogy milliárdjaid vannak, és nem vagy senki a NER-ben. Nem szponzorálsz focicsapatot, nem vagy benne semmilyen disznóságban, nem jársz össze képviselőkkel és államtitkárokkal, nem vadásztatod őket és lövetsz velük tápon hizlalt őzbakot és nem hívsz a vadászházba tucatnyi szép lányt estére.
Úgy gondolod, hogy hetven éves korodra nem kéne beszélni a negyvenévesen elkövetett disznóságokról és a cégeid nem működnek szabálytalanabban mint akármelyik, akár német tulajdonú cég az országban.
Rosszul gondolod. A maffia lényege, hogy a Keresztapa nélkül nincs üzlet. Nem veled van baj, hanem azokkal, akik esetleg a te példádon fellelkesülve úgy gondolják, hogy a növekedési hitelért meg a vissza nem téritendő pályázatért cserébe nem kell csinálni semmit. Pedig kell.
Néhány nap fogda, vagy majd pár hónap előzetes erre kiválóan fog emlékeztetni. Egye fene, odabent lehetsz svájci, mert egy Navalnij-sztori azért kellemetlen lenne.
