“Mi győztünk, ők vesztettek” – ugyanezt írja Újhelyi István (MSZP) is. Ez nem meglepő. Minden politikus a saját győzelmeként szokott ünnepelni egy kompromisszumot. Ami meglepő(bb), hogy az ellenzéki érzelmű kommentelők (beleértve itt a Múzsán), nagyrészt Orbán győzelmeként értékelik a dolgot.
Ez viszont egy elég nagy félreértés. Itt ugyanis sohasem az volt a tét, hogy az EU megbuktassa Viktort. Erre az Uniónak sem ereje, sem demokratikus felhatalmazása nincsen, és nem is érdeke. Ez csak a magyar ellenzéki frusztráció kivetítése egy “Messiásra”.
Az EU ebben a játszmában két dolgot akart elérni:
- Minél előbb el lehessen fogadni a hétéves költségvetést, és a Covid-segélycsomagot.
- Megőrizzék az Unió egységét és hitet tegyenek a demokratikus alapértékek mellett.
Ezeket maradéktalanul elérték.
- A vétót (valószínűleg) sikerült elkerülni.
- A jogállamisági kritérium megmarad.
- Az Unió lépett egyet előre a közös hitelfelvétellel.
- A magyar-lengyel véd- és dacszövetség, ha csak egy pillanatra is, de megingott.
Orbán itt annyit nyert, hogy nem kell nyilvánosan arcot vesztenie (mármint azon túl, ami a Szájer-ügyben már megtörtént), és a 2022-es választásokig nem kell attól félnie, hogy elfogy a lóvé. Ez persze neki nagyon fontos, viszont az EU-n belüli befolyása és tekintélye nem hogy nőtt volna, de inkább csökkent. És egyre valószínűbb, hogy végül távoznia kell a Néppártból.
Ami a csalódott magyar ellenzékieket illeti: tényleg jobb lett volna, ha Magyarország nem kap az újáépítési alapból, bedől a gazdaság, és Orbán esetleg komolyan elindul a Huxit felé? Nem, nyilván ez egy magyarnak sem lehet érdeke. Viktor meg akkor bukik meg, ha MI megbuktatjuk.