A külpolitikában, ellentétben a napi belpolitikával, létező dolog a memória. Orbán Viktort akár naponta lehetne revolverezni 2006-2010 közötti beszédeivel, mivel naponta tesz homlokegyenesen mást, mint amit akkor elmondott. Időről-időre megpróbálkozik valaki ezzel, de nagyrészt hatástalanul. Hasonló okokból a gyurcsányozás, meg a 15 évvel ezelőtti dicsőséges forradalom emlegetése sem hoz olyan gyorsan olyan jó eredményt, mint azt sokan gondolják.
A külpolitikában is persze van olyan, hogy gyorsan változik a széljárás, előfordul például, hogy az Irán és Szaúd-Arábia közé szorult kisebb arab országok felveszik a diplomáciai kapcsolatot Izraellel és ilyenkor mindenki nagyvonalúan megfeledkezik a korábbi ökölrázó, “tengerbe szorítjuk’ retorikáról meg a légtérbe kérdés nélkül bejárkáló izraeli vadászgépekről, drónokról. Akkor az volt az érdek, most más az érdek, lapozzunk.
A diplomáciában pont azért kerülik a nagy szavakat, hogy az ilyen irányváltásokat arcvesztés nélkül meg lehessen csinálni.
A Fudan egyetem esetében nehezen vitatható, hogy a Fudan egyetem, mint oktatási intézmény a világ élvonalában van, és ha Magyarországon akarnak egy kihelyezett campust csinálni, az nem rossz dolog. Botorság azt feltételezni a kínaiakról, hogy direkt pártpropagandát fognak kifejteni. Az ilyen egyetemeknek pont az a célja, hogy békés eszközökkel, a “soft powert” használva szerezzenek barátokat Kínának (vagy az USA-nak, esetleg Soros György liberális nézeteinek).
A baj azzal van, hogy
- erre elvernek annyi pénzt, amennyivel a komplett magyar oktatásügyet fel lehetne virágoztatni
- a magyar építő- és egyéb ipar semmilyen hasznot nem lát belőle
- Budapest legértékesebb területeit adják oda ingyen (illetve valószínűleg forintban tízmilliárdos nagyságrendű kenőpénzért)
Erre mindenképpen reagálni kell, de főleg Karácsony Gergely esetében, akiből igen nagy valószínűséggel októberre miniszterelnök-jelölt lesz, óvatosan kellene bánni a Kína-ellenességgel. Kína a formálódó új világrendben, vagy ha úgy tetszik hidegháborúban az EU és az USA ellenlábasa lesz, így Orbánék elvtelen Kína-barátságát nem kell követni, főleg, hogy az kínai szemmel nem más, mint hogy egy tál bablevesért kapható helyi diktátorocskát vesznek meg kilóra, mintha egy afrikai törzsfőnök lenne, akinek a legelőjén színesfémbánya lesz.
Magyarországnak azonban Kína fontos. Nagyon nagy létszámú kínai diaszpóra van itt, rengeteg kínai áru megy itt keresztül. Kína lehet hogy politikai ellenfele lesz az EU-nak, de ez nem olyan merev ideológiai szembenállás lesz, mint anno a Szovjetunióval volt. És már akkor is azért oda kellett figyelni, hogy ha valaki tárgyalni akar a szovjetekkel, ne nevezze őket a patás ördögnek.
Márpedig Kína esetében most pont ez történik. Ezek az utcák nyíltszíni provokációt jelentenek. Üzenetet: Karácsony Gergely, Baranyi Krisztina, és az őket támogató erők nem Kína barátai (nem is kell, hogy azok legyenek) és közösséget vállalnak olyan emberekkel, akiket Kína a saját államrendjére veszélyesnek tart. Ez mindenképpen bátor és tökös kiállás, aminek belpolitikai nyeresége lesz. Viszont nem lesz ingyen.
Senki se gondolhatja, hogy Kína, amely minden filmstúdiót és kosárlabdázót megbúbol, aki beszól nekik, majd válasz nélkül hagyja, hogy egy kétmilliós európai főváros int be. Persze a politikusnak kell bátorság, de nem ész nélkül. Márpedig Karácsony Gergely, különösen ha miniszterelnök-jelölt, esetleg miniszterelnök lesz, számíthat valamilyen nyíltszíni orrba vágásra, pontosan olyan mértékben, amilyen mértékben ő most orrba vágta Kínát.
Ha ezt ő vagy stábja végiggondolta, akkor oké. Felmérte mit nyerhet, mit veszíthet és döntött. De az azért nem véletlen, hogy ezt még a Magyarországnál sokkal erősebb országok vezetői is finomabban szokták intézni, vagy ha durvulni kell, nem a főnök megy oda. Persze ez nagyon nehéz kérdés, hiszen valami provokatívat kell lépni, viszont ha netán Karácsonyból egyszer miniszterelnök lesz, akkor fog még ő nagyon kényes helyzetbe kerülni emiatt. Annyira pedig Magyarország nem fontos, hogy nagyvonalúan elfelejtsenek neki dolgokat.
