Hát izé. Nem tudom mennyi lesz a haszna. Meg kell csinálni nyilván, de hogy nyerni is fognak vele bármit, azt erősen kétlem.

Kezdve azzal, hogy a jó magyar film ritka, mint a fehér holló. Sokan emlegetnek mindenféle művészfilmeket, amelyek az ezt emlegetőknek azért tetszenek, mert egyébként is vevők a színészek által előadott szellemi maszturbációra. Mint az közismert, én teljesen földhözragadt módon kizárólag a nem szellemi maszturbációnak látom bármilyen értelmét és élvezeti értékét. Továbbá meg vagyok győződve róla, hogy otthon, a négy fal között kell ezt végezni. Ennek ellenére, a további kommenteket elkerülendő vegyük úgy, hogy igen, vannak jó magyar filmek, meg kellett volna néznem Pacsányi-Kotkoda Dezső főszereplésével és Krammhuber Zoárd rendezésében a…

…de ezek se éppen közönségfilmek. Magyar közönségfilm nem nagyon van. A Fidesz-kormányok alatt már 1998-2002-ben is többször nekifutottak a dolognak, a Honfoglaláson és a Hídemberen azóta is felszabadultan lehet röhögni. Long story short, kevés kétségem van afelől, hogy az Elkúrtuk-film alapvetően kétféle tud lenni:

• röhejesen béna, Szomszédok-játékkal, Szeszélyes évszakok-dramaturgiával, kb. a Valami Amerika modorában
• kellemetlenül görcsös dokumentarista, természetesen tele ferdítésekkel, megnézni olyan, mintha az iskolai menzán tegnap felszolgált hamisgulyást kellene ma megennünk hidegen

Ezzel a filmnek az a funkciója, hogy híveket szerezzen valamilyen eszmének, szinte biztosan elvész, de nem is cél ez.

Természetesen vannak sokan, akiknek 2006-2007 meghatározó élmény, hangosan azt mondani, hogy Feri, menj a picsába, kipróbálni milyen az, amikor egy tehetetlenségbe poshadt, túlságosan lenézően elitista garnitúrát üvöltve el lehet zavarni. Tudom, hogy a Múzsát is sokan olvassák olyanok, akiknek meghatározó élménye ez a tizenöt évvel ezelőtti pár hónap.

Csak éppen ezek nagy része bár még mindig jó döntésnek tartja a 2010-ben Orbánra adott szavazatát, ma már nem szavazna Orbánra, ha nem lehet senkire, inkább otthon marad. Aki pedig Orbánra szavazna, az meg a film nélkül is oda fog szavazni, legfeljebb a tábort mozgatni jó.

Veszteni nem nagyon lehet vele, mi kiröhögjük majd, aki meg eddig is boldogan ette kanállal a csokipudingnak hazudott barna masszát, az ezután is így tesz majd.

Gyurcsány meg közben gyönyörűen zavarórepül. Az egész ellenzéki összefogósdinak kulcskérdése a különböző undorok legyőzése. Finnyás pesti értelmiségieknek kell elmondani maguknak, hogy a Jobbik már nem antiszemita, Horthy-nosztalgiára épülő párt, különben is, az ő jelöltjeik vidéken vannak. Más szavazóknak meg azt kell maguknak elmagyarázni, hogy Dobrev Klára tényleg egy sorral hátrébb küldi Ferit, különben is, itt nálunk Karigeri lesz.

Ez elég nehéz feladat, és talán egy tényleg tárgyilagos dokumentumfilm ezt sikeresen meg is tudná torpedózni, de legalábbis nehezíteni. Viszont 2006 októberével kapcsolatban élőben nézhetjük végig, hogy készült az 1848-at, a Tanácsköztársaságot, 1956-ot körülvevő történelemhamisítás.

Nyilván kimarad majd, hogy ezek a derék forradalmárok felgyújtották a televízió épületét (és valamiért ez a magyar ügyészség szerint garázdaság és nem közérdekű üzem megzavarása), törtek-zúztak Budapest belvárosában, hónapokig kurultájkodtak a Kossuth téren, a legendás szemkilövés napján tankkal akartak a rendőrök közé hajtani.

Persze csak erre emlékezni nagyon egyoldalú dolog volna, kihagyni a történetből viszont történelemhamisítás.

Mivel a film ilyen lesz, pont arra lesz jó, hogy Gyurcsány zavarórepülése folytatódni tudjon, a háttérben meg szépen lezajlanak majd a koalíciós egyeztetések. A filmet meg majd elrakjuk a polcra a Hídember meg a Sacra Corona mellé.