Félretéve a beszólogatást, TGM és az Örülünk Vincent blog írásában is érzek alapvető félreértéseket a jogállammal kapcsolatban. Elméleti jogász barátaim húzódjanak fedezékbe.

A fenti két írás dr. Gődény György tegnapi előállítását és gyanúsítását elemezgeti. (Gyors fogalommeghatározás: ha elvisz a rendőr, az előállítás, a rendőrségen 8 órát tarthat benn anélkül, hogy bűncselekmény gyanúját közölné. 8 órán túl csak akkor, ha bűncselekmény gyanúját közli és dönt az őrizetbe vételről, amely legfeljebb 72 órán keresztül tarthat. 72 óra elteltével már csak bíróság dönthet személyes szabadság korlátozásáról.)

A fősodor az, hogy a szólásszabadságot mennyire lehet korlátozni. Valóban a “free speech” minden jogállam egyik legfontosabb alapköve. Talán még definíciót is lehet így alkotni: jogállam az, ahol kimondhatom, hogy a király meztelen, anélkül, hogy retorzióktól kéne tartanom. Felmerül, hogy akkor Gődény terjesztheti-e kétségbevonható véleményét a koronavírusról, vagy nem.

Ez kétségkívül fontos vita, a jogállamot előrevivő vita. Csak az a helyzet, hogy el kell dönteni, hogy csinálunk forradalmat, vagy nem. Ez volt már a bajom a Messiás-váró magyar értelmiségi hozzáállással is a jogállamisági feltételrendszer kapcsán is. Mert az magyarra fordítva azt jelenti: “Töketlen opportunisták vagyunk, akik képtelenek vagyunk egy rendes forradalmat összehozni Viktor ellen, ezért kérjük Brüsszelt, vigye innen Viktort.” És aztán megy a csodálkozás, hogy a Habony-gép különösebb gond nélkül oldja meg a Brüsszel=Moszkva feladatot.

A forradalomcsinálást itt is el kell dönteni. Ugyanis a jogállamnak része a szabályok betartása is. A magyar jogszabályok szerint Gődényt elő lehetett állítani és vele szemben lehetett gyanút közölni. Gődény közismerten olyan tanokat terjeszt, amelyek ellentétesek a koronavírusról szóló orvosi konszenzussal és szerintem alkalmasak arra, hogy emberek emiatt ne vegyék komolyan a járvány elleni védekezést. Erre lehetőséget a magyar Alaptörvény, melynek idevágó passzusa teljesen összhangban van mindenféle korszerű jogalkotási sztenderddel, lehetőséget ad a Btk., melynek idevágó passzusa szintén nem sötétben bujkáló ellenforradalmárokról ír. Azt, hogy mi alkalmas a védekezés akadályozására, pedig a még mindig nagyjából független bíróság döntheti el, és minden további nélkül dönthet úgy is, hogy Gődény gyanúsításban szereplő mondatai teljesen rendben vannak, nem minősülnek rémhírterjesztésnek.

Ezek teljesen jogállami keretek. Attól, hogy embereket elvisz a rendőr, még simán lehet jogállam. Akinek ez így nem tetszik, ne írogasson, hanem vásároljon vagy gyártson robbanóanyagot, és vágjon bele a forradalmárságba. Hasta siempre.

De akkor ha megszülettek a szabályok, akkor már mindenkinek kuss van? Nem, nem erről van szó. A jogpozitivizmus, vagyis az a nézet, hogy jog az, ami le van írva szabályokba, és csak az a jog, mára meghaladott nézet. Ugyanúgy mint az a természetjogi felfogás, hogy minden jogszabályt minduntalan össze kell vetni nagyívű jogelvekkel és így alkalmazni őket.

A jogállamnak része egy működő jogrendszer, hiszen csak a működő jogrendszer képes arra, hogy az állampolgárok jogait megvédje. A jogállamnak tehát tetszik vagy nem, része a hatékonyság is, maga az is egy jogállami jogelv, hogy a jogok érvényesítéséhez egyenlően és gyorsan hozzá lehessen férni.
Ez a hatékonysági kritérium pedig megköveteli, hogy a jogszabályokat a jogalanyok kövessék, és azokkal csak a törvény adta keretek között vitatkozzanak. A bíróságon a védelem vitatkozik a váddal (és sajnos Magyarországon a bíróval is) hogy az adott cselekmény belefér-e az adott Btk. tényállásba, jogellenesen cselekedett aki cselekedett (volt-e jogellenességet kizáró ok), bűnös-e és ha igen hogyan a vádlott. Ez egy vita.

Lehetőség van arra is, hogy ha bárki úgy látja, hogy a vele szemben alkalmazott jogszabály alkotmányellenes, akkor az Alkotmánybírósághoz forduljon és vannak nemzetközi bíróságok is, amelyek magyar jogszabályokat vizsgálhatnak, és kimondhatják, hogy azok bizonyos alapelveknek nem felelnek meg. Ez is egy vita.

Ezek a jogállami keretek. Van ezekkel Magyarországon jó pár gond. Az AB hatásköreit durván megnyirbálták és az összetétele is kifogásolható, és van olyan törekvés is, hogy az EU Bíróságához fordulni akaró bírót megfenyítsék.

De ezek egyike se jön elő a Gődény-ügyben. Az jön elő, hogy TGM és sokkal kisebb részben Jótündér, két rendkívül művelt és okos ember, sajnos úgy tűnik, hogy azok közé a felsőértelmiségiek közé tartozik, akik a jogot és a jogtudományt a rendőr őrmesterek nyűgös szabályzatának látják, és saját véleményüket ezeken a nyűgös kereteken felül állónak.

Persze, tisztelem én TGM véleményét, hogy ő az “őrizetbe vétellel” (ami nem az volt) nem ért egyet. Nekem nem ez a véleményem, de ez lényegtelen. Nem is lenne semmi bajom, ha TGM a végén nem ráncigálná elő a jogfilozófiát és nem arról vizionálna, hogy jogvédő szervezetek már rohannak is a helyszínre.

Ebből ugyanis az derül ki, hogy TGM-nek fogalma sincs arról, hogy mit csinál egy jogvédő szervezet. NEM rohan oda, hogy valakit, akit elvitt a rendőr, közölt vele egy gyanúsítást, felvette a vallomását, ha akart vallomást tenni, majd elengedte, kihozzon onnan. Nem kellett kihozni, elengedték. Hogy a szólásszabadsága sérült-e az más kérdés, és tetszik vagy nem, ezt először a rendőrség, aztán az ügyészség, majd a bíróság fogja megvizsgálni, amíg a magyar Btk-nak van ilyen szakasza.

Azt sugallni, hogy ez így nincs rendben, szerintem felelőtlenség. Igaz, én még sosem voltam anarchista.