Olvasom, hogy az egykori bravúrsebész, jelenlegi magyarságtudat-sámán Papp Lajos újabban úgy szignálja a leveleit: Papp Lajos MN, azaz Magyar Nemes, mely címet ő találta fel, és szeretné elterjeszteni, hogy minden igaz magyar ezt használja.
Nem az a baj, hogy szegény Papp Lajosnak kicsit agyára ment a szittyaság, előfordul a legjobb családban is. Az anyai nagyapám például idősebb korára Berzsenyi Dániel modorában hazafias verseket írt, amelyek egyébként egy centivel sem voltak rosszabbak az eredetinél.
A baj az, hogy ha nem is pont Papp Lajos ötletei, de hasonló, hetvenes éveikben járó, meghibbant kelet-európai emberek világnézete a NER alapja. Meg fiatalabbaké, akik 50-60 éves korukra keseredtek ugyanide. Ez a magyaros nekibúsulás, a régi szép idők visszasírása, a régen Vitéz Férfiak és Jó Asszonyok voltak, az örökös legyen mindenből magyar, a térjünk vissza az elveszett útra teljesen természetes életérzés, amikor az ember rájön, hogy a világban megjelennek olyan dolgok, amelyeknek ő már nem lesz részese. Talán csak azt döntheti el, hogy ehhez mosolygó örömmel áll hozzá és örül, hogy a következő generációnak is jut fiatal korában elkövethető hülyeség vagy nekiáll búsulni, hogy ezekamaifiatalok már semmit sem tudnak az Igazi Dolgokról.
Nálunk ez utóbbi van kormányzó ideológiaként. Ehhez kell igazodni fiatalként is. Érdemes nézni például Jeszenszky Zsoltot, a kormány hivatalos ötvenéves fiatalját, aki a how do you do fellow kids mémből kinövő tévéadó, a Pesti Tv arca újabban. Én követem a facebookját, ahol a bazmegező rétegre (tapasztalatból mondom, hogy a gyerekeknek erről nem a kúlság, hanem az jut eszükbe, hogy van egy trágár nagybácsijuk) újabban ráépül a kereszténység. Jézus van minden posztban, szegény Megváltó már tán unja is.
Ez nem teljesen magyar jelenség amúgy, a világon mindenütt léteznek öregek által vezetett, fiatalok indoktrinálására való szervezetek. Közös jellemzőjük, hogy körülbelül annyira kúlak, mint egy csapolás előtt álló Martin-kohó, viszont az üzemeltető politikai erő utánpótlását teljesen jól ellátják.
Ami magyar jelenség, az ezeknek a nézeteknek az elterjedtsége és az, hogy igyekeznek úgy csinálni, mintha más nem is létezne. Érzik ám a dolog hátrányait, nem véletlenül indult FB-influenszer iskola, amelynek a legújabb címerállata Rákay Kálmán, aki fiatalos (volt, húsz éve, Z+ műsorvezető korában) laza (léteznek nála lazább légvédelmi bunkerek) de ami a fő, mérsékelt és keresztény és nemzeti. Követek néhány Fidelitasost is, a fiatalabb huszonéves szériából is, ott is ez a KISZ-ből megmaradt “lazák vagyunk, de azért nem tévesztjük szem elől a szocializumust” hangulat van, csak persze szocializmus helyett nemzeti kereszténységgel.
Olyan veszély nincs, hogy a fiatalság ettől tömegesen elkezdene Fidelitas-rendezvényekre járni vagy Pesti Tv-t nézni, és ettől a Fideszre szavazni. Sőt, a fiatalság insta- és tiktok-csatornákat követ, és úgy általában nem érdeklik 40-50 éves emberek “lazulásai”. De nem is ez a cél. A KISZ-nek se ez volt a célja. A cél az, hogy kiszedjék a sorból azokat az embereket, akik már az utánpótlás csapatban is kellően aktívak, határozottak, ha kell alattomosak, egy pillanatnyi megtorpanás nélkül igazodnak a pártvonalhoz, és végrehajtják az utasításokat. Innen lehet felszedegetni a jövő Szijjártó Pétereit, megyei kormányhivatal-vezetőit, polgármestereit.
Én azt látom, hogy a Fidesz egykori legendás káderhiánya emiatt megoldódni látszik. Nem kell már olyan fiatalokat behívni, akiknek van hátországa a Fideszen kívül is, hanem van helyettük 30-40 éves, mindenre hajlandó egykori Fidelitasos, aki ellátja, amit el kell. Igen, ennek az óriási hátránya, hogy viszont a legtöbb nem ért semmihez, de ez nem is elvárás. Igen, ez azzal jár, hogy amikor ténylegesen meg kell szervezni valamit (például a lakosság tömeges beoltását) akkor kiderül, hogy a legbonyolultabb dolog, amit meg tudnak szervezni, az valami dzsembori, ahol Orbán-imádás történik. Az egyházak ezekbe a szervezetekbe igyekeznek betolni az embereiket, akik egyházi iskolákból jönnek fel.
Legjobb úton járunk afelé, hogy amikor majd megint jön a rendszerváltás, akkor az legyen a helyzet, hogy az összes kulcspozícióban , a szakmaiakban is, pártkáder üljön. Abban lehet reménykedni, hogy ellentétben az 1990-1994 közötti időszakkal, most nem az fog kiderülni, hogy akik a káderek helyett vannak, azok részben maguk is káderek (ügynökakták, ugye…) részben pedig romantikus képzelgések közepette élő, valódi politikára alkalmatlan álmodozók (körkörös védelem, világkiállítás stb.). Az esélyünk az, hogy most azért a privátszektorban bőven van nemzetközi mércével is használható ember. Csak a közép-távoli ismeretségi körömből tudok tucatnyi olyan embert, aki bőséges nemzetközi és vezetői tapasztalattal bír és különösebb gond nélkül rá lehetne bízni egy minisztériumot vagy államtitkárságot, netán valamelyik állami nagyvállalatot. Csak épp ezt eddig senki nem akarta. A Bajnai-Oszkó modell is csak addig kellett, ameddig a tüzet eloltották.
Ennek ellenére az a gond, hogy a most ebben a papplajosi-kövérlászlói eszmerendszerben szocializálódó, aktív pártéletre nevelt alakok még jó sokáig velünk lesznek, és bőven fognak a NER vége után is politikai szerepet vinni. Kormányozni ugyanúgy nem fognak tudni mint mostani bölcs honatyáink, de pártot szervezni, nagyokat ígérni, fontosnak tűnni, még náluk is jobban tudnak majd. Ez a búsongó magyarkodás, meg ott fog bujkálni bennük, és ötven-hatvan évesen ugyanígy rákezdenek majd.
