Olvasgatom ezt a vérhányást a vadászkiállítással kapcsolatban. Magánvélemény következik.

A vadászkiállítás egy hiábavaló pénzkidobás, nyilvánvalóan azért, hogy Semjén és köre is néhány tízmilliárdocskával beljebb legyen. Vadászkiállítás volt eddig is, meg lesz ezután is, csak nem tízmilliárdokért.

A vadászathoz kapcsolódik egy csomó röhejes modorosság, amely annál röhejesebb, minél inkább egy uborkafára kapaszkodott parvenü vadászgat, ld. Kovács főkommunikátor úr szettjeit, szettereit és szvettereit. Kiröhögni ér. Az ilyen úri vadászokat vadásztató hivatásos vadászok is röhögnek, amikor nincs ott a kedves vendég.

Azon is lehet háborogni, ha valakinek háboroghatnékja van, hogy etetéssel felturbózott vadállományunk van, de ha feltűnik egy farkas valahol, netán egy falka, akkor már mennének fel a hegyre kilőni a szent természet jegyében, amely ez esetben az etetett, itatott őzrudlit jelenti, ahol a domináns bak oldalára tavasszal feltetoválták Soros György képét, hogy az Államtitkár Úr parádés lövésztudása mellett politikai elkötelezettségét tudja bizonyítani. Ez végülis még egy lépéssel néhai Kulikov marsall mögött kullog, aki bizonyos szabolcsi pletykák szerint vendégvadászaton egy fához drótozott, döglött vadkant “lőtt meg”.

Amit viszont tényleg csak fényevőknek megengedett, az az öldöklős duma. Aki evett a héten bolti csirkét, az belenyugodhat, hogy ha kiállunk egy DSK nehézgéppuskával, és azzal pásztázzuk az erdőt a cső vörösizzásáig, akkor is sokkal humánusabban ejtjük el az őzikét, mint ahogy a csirkenyakazóban a csirkék élete véget ér. Vagy ha Józsi bácsi a böllér kicsit túltolja a fogópálinkát és csak ötödjére tudja rendesen megszúrni a malacot. Utóbbihoz ráadásul hasonló életérzés-legendák fűződnek mint a vadászathoz.