Talán az elődblogban is írtam már arról, hogy valamikor a kilencvenes évek legelején anyukám fiatal főiskolai docensként épp tanszékvezető lett, amikoris a kinyíló határokon át, az egyik takarítónő férje pedig nemzetközi kamionsofőr. A sofőr minden útjáról csoki, gumicukor, szörp, instant kakaó szürkeimporttal tért haza, amelyet a felesége a főiskolán árult, többek között édesanyámnak.
Így lett nekem tízéves kölyökként otthon a Tibi, Africana stb. csoki helyett Schogetten és társai. Feltűnt persze, hogy ez nem ugyanaz, amit már akkor is a tévében reklámoztak (pl. Milka) de “német csoki, csak ide nem hozzák” és bizony mindegyik finom is volt. Nagyon.
Sok évvel később megjött Magyarországra a lidli-aldi és akkor vált világossá, hogy mit csinált az élelmes sofőr: megvette kint a lidlialdiban féláron a sajátmárkás csokit-kakaót-gumicukrot, itthon a felesége meg valamivel a már kapható márkás csoki ára alatt (vagyis kb. 20-30% haszonnal túladott rajta). Ez akkor tudatosult, amikor megláttam gyerekkorom kedvenc instant kakaóját a lidl polcán, hogy ez a sajátmárka, amiből egy fél kilót adnak húsz deka Nesquik (ejtsd: nesz-kuvik, tehetségtelenül vadászó juv. Athene noctua, a szóvicceim már akkor is borzasztóak voltak) áráért.
Fast forward in time, tegnap vettem és ma megkóstoltam a lidliben a “Ben Bracken” nevezetű díszdobozos egymáltás (single malt) skót whiskyt. A csomagolás szerint pl. sózott banánt is kellene éreznem benne. Természetesen tudom, hogy egy whisky-értő ember elmondaná (el is fogja a kommentek között) hogy ez olyan skótviszkiből, mint amilyen a Lidl csillagtávcső vagy az elektromos gitár. Lehet vele azt csinálni mint az igazival, de nagyon nem ugyanolyan.
De mindegy is. Frankó skót viszki. Illatából fenyegetően érezni a “Az idióta Connor McCullogh, aki tőzeges talajra építette istállóját, mely leégett (benne Connor McCullogh és az épp nála vendégeskedő John Paterson kancájával) hangulatot, vagyis a lószarral kevert égett tőzeg illatát. Van olyan viszkim aminek az íze is olyan, mintha az istálló még füstölgő mestergerendáját nyalogatnánk (szálka azért nincs) de azért ez nem olyan. Lágy. Van benne tényleg egy kis kandírozott gyümölcs íz (lehet a hozzáadott karamell is okozza) de összességében, főleg egy löttyintésnyi víz (fél decihez egy szűk evőkanál) után nagyon kellemes skót viszki, főleg, ha nem akar az ember elveszni a mindenféle al- és felföldi viszkik világában. A csak kólával élvezhető “piros dszoni”-hoz képest más osztályban focizik. Ötezeré’ díszdobozban.
Szóval kedves exminiszter úr, tudok javasolni pár dolgot, hogy mit és honnan szorítson ki, de a jó áron minőségi cuccokat árusító diszkontláncokat hagyja békén.
