Amikor a Fudan egyetemnek vásárolt ingatlanokról olvasok, egyik szemem sír, a másik szemem nevet.
Elmondom minek örülök:
A Kvassay híd környéke, illetve a Dunától távolabb, a rendezőpályaudvar és a Határ út közötti rész szerintem egész Budapest egyik legnagyobb potenciállal bíró része. Ha én költhetném olyan önkényesen városfejlesztésre a pénzt, ahogy Orbánék teszik, akkor itt egy új városközpont épülne. Nem lakóépületek, azok ugyanis a zaj, és az egykori ipari üzemek okozta szennyezés miatt szerintem ide nem illenek.
A még meglevő ipari műemlékekre támaszkodva én itt csináltam volna meg azokat a múzeumokat, amelyekkel a Városligetet bombázták szét. Itt egy építészeti remekművekkel (a modern találkozása a száz évvel ezelőtti modernnel) épületekkel tarkított, nem túl sűrűn beépített rész lenne, amelyet a HÉV, a körvasút és a villamosok kapcsolnának be a város keringésébe. A nem sűrű beépítés miatt fás-parkos környék lenne, körbefutná legalább egy 5000 méteres jó futókör, kivilágítva, bekamerázva, a Ráckevei-Duna partját is talán érintve. Persze ez az én fejemben van, a más fejében meg más van, de annak örülök, ha ezen a környéken nem a 77. ugyanolyan Shared Services Center épül fel.
Örülök annak is, hogy épül egyetem, az mindig nagy munkaadó, embereket vonz ide, ez is nagyon rendben van. Nagyon örülnék, hogy ha már nem tartozunk Európa nagyon gazdag részéhez, akkor importálnánk Dél-Európából azt, hogy nagyon sok gazdag magánegyetem tart fenn ott campust. Az az amerikai egyetem, ahova jártam, például Madridban, de egész Spanyol- és Olaszországban egymást érik az ilyenek.
Ami elszomorít, mint szinte mindig az ilyen Fidesz-megmozdulások esetében, az idióta mód, ahogy csinálják. Nem szabad ugyanis elfeljteni, hogy ilyen egyetem már volt Budapesten, CEU-nak hívják, ez tavaly óta nagyrészt Bécsben működik, jelentős felárral.
Ha a Fudan egyetem úgy jönne ide, hogy közben itt van a CEU, 2-3 középkategóriás amerikai magánegyetem, néhány gazdag egyházi egyetem, miközben versenyeznek velük a magyar egyetemek akkor azt mondanám, hogy ez így teljesen rendben van, a huhogók ne huhogjanak.
Ez ugyanis például megtörne a magyar felsőoktatási-tudományos életben egy csomó nagyon rossz gyakorlatot és szokást. Olyanokat, amelyek elől a legjobb kutatóink Amerikáig szaladnak orvostudományi világforradalmat csinálni. Akármennyire is külföldi ugyanis egy Magyarországon működő egyetem, a HR stratégiájában kiemelt szerepe lesz a helyi értelmiségnek. Ugyanis, ha például tanítanak mondjuk anatómiát, akkor sokkal olcsóbb a SOTE-től elcsábítani valakit, aki ott még tíz évig várná, hogy segédaldocensből segédfődocens legyen, mint ideszerződtetni egy külföldit, akinek a komplett letelepedését is meg kell fizetni, az expatek lehúzására szakosodott ipar összes felárával együtt.
A fő bajom tehát az, hogy az egyetemek idecsábítását és akár bőkezű támogatását (de komolyan, ezerszer inkább ez, mint a semmiből-semmibe tartó kisvasutak, szellemstadionok és mindenféle Döbrögik vadászházai) nem a virágozzék ezer virág szemlélettel csinálják, hanem úgy, hogy az egyiket elzavarják, a kínait pedig egyenesen idehívják.
Ne felejtsük el, hogy ez a befolyásszerzés egyik klasszikus módszere. Azok az államok, egyházak, vagy akár magánemberek, akik ezt megengedhetik maguknak, egy ilyen egyetemmel az általuk favorizált nézeteknek szerezhetnek híveket. Ha jól csinálják, ez nem úgy megy, hogy a diáknak be kell állni valamilyen sorba. Két katolikus egyetemre is jártam, egyiken se várták el nemhogy azt, hogy katolikus legyek, hanem még azt se, hogy látványosan kereszténykedjek. Volt ott 20-30% diák aki nagyon egyházi gimnáziumból jött, nagyon pápista volt, nagyon nyomult. Mára van közülük több államtitkár, meg más hasonló fontos ember. Én meg kaptam egy kis érzékenyítésért cserébe az egyik helyen egész jó, a másik helyen meg nagyon jó oktatást.
De, például Amerika-barátságom onnan ered, hogy egy évet amerikai egyetemen tölthettem, és ott nagyon jól éreztem magam. Ha zsidő származású, de az ilyen zsidóság-cionizmus vonalon bizonytalan ember lennék, diákkoromban szembejött volna velem valamelyik kifejezetten erre szakosodott izraeli állami vagy zsidó alapítványi program.
Ezeknek az egyetemeknek és ösztöndíjprogramoknak az ideológiai képzésnél többet ér, ha az egyént olyan hálózat részévé teszik, ahol biztosan találkozik az általuk képviselt ideológiát, vallást, értékrendet magukénak valló emberekkel. Ezzel semmi baj sincs, és azzal sincs, ha ezt Budapesten egy vagy több kínai egyetem is megteszi.
Baj azzal van, ha a magyar kormány ehhez nem úgy áll, hogy legyen Magyarországon akár tucatnyi vagy több tucatnyi, a legkülönbözőbb irányvonalat képviselő egyetem. Ebben az esetben ugyanis a konfuciánustól kezdve a katolikuson és a cionistán át a liberális kozmopolitáig az emberek hálózatában a közös pont Magyarország lesz. Vagyis jelenleg a magyar kormány azt csinálja rosszul, amit ezek az egyetemek jól csinálnak. Ez a baj.
