Na, Trump elmondta azt a beszédet, amelyet kb. az utolsó újraszámolás vagy épp a Supreme Court utolsó határozata napján kellett volna elmondania. Az arca egy pszichológiai tanulmány volt, amint saját leglelkesebb híveinek üzent, hogy meg fognak fizetni a berontásért a Capitolium épületébe.
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) January 8, 2021
Az elmúlt napokban volt pár hasonló pálfordulás. Ilyen volt Mike Pence alelnök levele, és Lindsey Graham szenátor beszéde. Mindkét politikus kőkonzervatív jobboldali, a klasszikus Isten-Haza-Család nézetrendszerben. Mindkét politikus az elmúlt négy évben Trump közeli szövetségesének számított. Mindkét politikus megnyilvánulása tele van a hagyományos amerikai jobboldali értékek, a fenti hármason kívül az originalista jogfelfogás, és a látványos hazafiasság hangsúlyozásával. Mindkét politikus arról ismert, hogy az elmúlt években vagy tétlenül nézte, vagy még egyet is értett azzal, hogy Trump lábbal tipor ezeken az értékeken.
Könnyű lenne tehát ezt a két megnyilvánulást azzal elintézni, hogy két rutinróka, az utolsó pillanatban észrevette, hogy Trump itt és most megbukott, és itt és most kell őt megtagadni. Emellett van annyi eszük, hogy látványosan értékalapú döntésnek állítsák be, hogy beugrottak egy mentőcsónakba és igyekeznek egyre messzebb evezni a süllyedő hajótól. Könnyű ezzel letudni, ráadásul még valamennyire igazunk is van, ha ezzel tudjuk le a dolgot, mert ezekben a döntésekben jó adag opportunizmus van, sőt talán az bennük a domináns.
Ugyanakkor nemcsak az van benne, és ami benne van még, az nagyon tanulságos nekünk, magyaroknak is. Amerikában az ottani alkotmányos rendszert vallásos tisztelet övezi. A “shining city” felfogás (miszerint az USA egy dombtetőn álló város, amely reményt ad a világnak. Forrása a Biblia: Máté 5:14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.) szent helye a Capitol Hill, ami amellett, hogy egy sima kormánynegyed, szakrális tartalommal is bír.
Mint minden vallás vagy nézetrendszer papjai, az amerikai képviselők, szenátorok, bírók, kormánytagok tudják, hogy velük szemben elvárás a hitvallás, és a legtöbb politikai megnyilvánulásukba be kell építeni ezt a krédót, utalni kell az alapító atyákra, az alkotmányra. Aztán persze teljesen eltérő következtetésekre jutni és egymás torkának esni miatta. Mint minden agyonkoptatott krédóban, ebben is rengeteg a képmutatás persze, az amerikai politikusok között is vannak bőven gazemberek, akik ebből az egészből semmit nem hisznek el, korrupt karrierista gazemberek.
Ugyanakkor viszont az amerikai politikai karrier része egy olyan szocializációs folyamat, amelyben a politikus megtanulja, hogy ebből a krédóból hogy tudja kikanyarítani a saját mondandóját. Donald Trump nem ment végig ezen a folyamaton, és nem is nagyon hivatkozott a hagyományra és az alapító atyák értékeinek tiszteletére. A republikánus párt viszont, látva azt, hogy számokat produkál, hozza és hozza a szavazatokat, ezt elviselte és beállt mögé.
A behatolás a Capitoliumba nem egyszerű balhé, hanem szentségtörés. Az a ghánai parlament, ahol balhé van, az amerikai parlamentben nincs balhé, mivel a hely szakralitása miatt a legmocskosabb politikai vita is elvárt ceremoniális, majdhogynem liturgikus keretek között zajlik.
A régi motoros republikánusok rájöttek, hogy a nevük így szentségtöréshez kapcsolódik, ezzel egyetérteni öngyilkosság lenne. Úgy jártak, mint a Pendragon legendában az earl, aki az utolsó pillanatban, amikor tényleg megidézte az ördögöt, megijedt, mert rájött, hogy mi is az valójában, amit megidézett.
Hogy a régi motoros republikánusok elhatárolódásában mennyi az opportunizmus és mennyi az, hogy rájöttek, hogy a világukat meghatározó legfontosabb szentség meggyalázásán háborodtak fel, nagyon nehéz megmondani.
Amit irigyelhetünk viszont Amerikától, az az, hogy akárhogy is vélekedik valaki erről a pátoszos politizálástól, jól látszik, hogy van egy határ, amit nem lehet átlépni. A szakralitásba csomagolt politikai karrierizmusban a szakralitás valamilyen mértékben jelen van, hiszen létezik olyan cselekmény vagy történés, amely szentségtörés, és az elkövetőjét ki kell közösíteni, érinthetetlenné (sacer) válik.
Ott van ilyen.
Itt nincsen.
Se vallási, se alkotmányjogi, se semmilyen más alapon. Budapesten, ellentétben Washingtonnal, bármeddig el lehet menni.
