Tegnap este ott ülhettem a Bryan Caplan-Orbán Balázs-Kováts András vita közönségében a helyszínen. Orbán Balázsról viszonylag közismert, hogy a miniszterelnök közelében aktuálisan előfordul okosok egyike. Kováts András a Menedék egyesület vezetője, vagyis a migránsokkal naponta találkozó, a témát közelről és tényszerűen ismerő szakember. Bryan Caplan pedig közgazdászprofesszor, akinek könyve nemrégiben magyarul is megjelent, Szabad a pálya címmel. A vitát a magyar kiadás létrehozói szervezték.
Caplan könyvében (amely formájában egy képregény, jó sok lábjegyzettel, tényanyaggal) amellett érvel, hogy az “illegális” migráció fogalmát fel kellene számolni, az emberek szabad mozgása elől globálisan a jogi akadályokat el kellene törölni és ettől azok az országok ahova bevándorolnak az emberek és azok is ahonnan kivándorolnak az emberek, jól járnának. Ez egy elég szélsőségesen libertariánus elképzelés. Megérzésem szerint pont azért jelent meg képregényként, hogy komoly ember ne gondolja azt, hogy Caplan ezt a koncepciót akár középtávon is megvalósíthatónak gondolná. Valójában a könyv amellett érvel, hogy a jelenlegi elsősorban politikai, azon belül is nemzeti politikai szempontok mellett a népmozgás szabályozásába piaci szemléletet kell behozni, mert a bevándorlás által nyújtott, pénzben is kifejezhető előnyök meghaladják a bevándorlás okozta problémákat , melyeket szintén ki lehet fejezni dollárban.
Annyiban Caplannak szerintem biztosan igaza van, hogy a migrációval kapcsolatos gondolkodás erőteljesen arra koncentrál, hogy valami kecskepásztorok menekülnek valami háború elől, és ha beengedjük őket, kecskéket fognak tartani a szomszédban, és a fene tudja, még a végén nekünk is kecskéket kell majd tartani. Az ilyen természetű aggodalmak természetesen jogosak, de elterelik a figyelmet egy másik kérdésről.
Ennek a másik kérdésnek a bemutatásához egy olyan példát fogok használni, amelyet Caplan nem használ, mert a könyvében ő sem tud szabadulni attól a paradigmától, amely a migrációt elsősorban interkulturális jelenségnek tekinti, ezért mindenképp olyan példákat keres, ahol különböző nyelveket beszélő, különböző kultúrájú emberek vándorolnak be valahova.
Nézzük meg viszont Kínát! Kínában a gazdasági szuperhatalmi státuszt adó ipar és üzleti élet a tengerparttól számított néhány száz kilométeres sávban koncentrálódik. Vannak persze adott esetben tízmilliós városok beljebb is (pl.Csengtu vagy a koronavírus miatt hírhedté vált Vuhan) de a nagy rész a tengerparti sávban van. Kína belső területeiről korlátlan és szabályozatlan migráció irányult ebbe a sávba az elmúlt 50 évben. Hátrányai? Számtalanok. Összezsúfolt, kizsákmányolt munkásság, egészségtelen megapoliszok, komoly környezetvédelmi problémák. Előnyök? Számtalanok. Leginkább Kína a világ egyik vezető szuperhatalma lett, és bőven elég pénze van, hogy értelmes politikával a felduzzadt partvidék és az elnéptelenedett belső vidékek problémáját kezelje.
Caplan könyve más példákon keresztül, de ezt a jelenséget elemzi. Kedves rajzai mögött ott toporog egy mérges piacpárti közgazdász (legendásan türelmes emberféle, ld. még Panamajack barátomat) aki üvöltve próbálja felhívni a figyelmet, hogy emberek, ez tetszik vagy nem, egy piac, és a közgazdaságtan törvényszerűségei itt is érvényesülni fognak, vagyis az elkerülhetetlen globális migrációnak azok lesznek a nyertesei akik teret engednek a piaci folyamatoknak, amelyek egy libertariánus közgazdász szerint nyilvánvalóan a maximális hatékonyságot eredményezik (hosszú távon).
Ezzel az állásponttal lehet és kell is vitázni, amellyel tegnap a magyar résztvevők próbálkoztak, szerintem kevés sikerrel.
Ez részben nem a résztvevők vagy a szervezők hibája. A téma olyan, hogy eleve nehéz róla vitázni, és Caplan felvetése van annyira provokatív, hogy nehéz közeledni hozzá. A vita vége felé (amikor Caplan már csak hallgatója volt a beszélgetésnek) Kováts András folyamatosan szorította sarokba Orbánt, hogy miért kell tüzet okádani akár a menedékkérőket segítő szervezetekre, akár Caplanre, amikor a legnagyobb korona-leállás közepette is engedte a magyar állam a gazdasági szereplőknek, hogy több mint harmincezer külföldi munkavállalót engedjenek az országba? Ekkorra futottak le azok a körök, amikor mindenki elmondta a maga mantráját, és jutottunk el abba a részbe, amikor az NFL csapatoknál elfogynak a playbookból a begyakorolt játékok és jön az, hogy kinek vannak jobb játékosai.
Előtte mindenki elmondta a magáét, és ebben sajnos Orbán Balázs hozta azt amire mindenki számított. Vég nélkül, mint valami öltönyös Duracell nyuszi, nyomta a süket dumát a megvédjük Magyarországot propagandából, miközben Caplan próbálta azzal kizökkenteni, hogy megdicsérte a liberális magyar bevándorláspolitikát, amelyben gyakorlatilag korlátlanul lehet behozni Magyarországra bármilyen munkavállalót. Kicsit ilyen crossover epizód volt ez nekem.
Az egyik műfaj, ami benne volt, az Milton Friedman előadásai a hetvenes évekből, ahol sorra teszik fel neki a kérdéseket, hogy így meg úgy nem jó ha mindent a piac szabályoz, ő meg folyamatosan mindenre azt válaszolja, hogy de, bizony az a jó, ha mindent a piac szabályoz. A másik műfaj, amikor valami vállalhatatlan rezsim diplomatáját meghívják valami rendezvényre, és arra a kérdésre hogy miért vállalhatatlan a rezsim, vagy három betanult mondattal, vagy óriási terelés-csúsztatás parádéval válaszol. Orbán Balázs mivel amúgy értelmes ember, az utóbbit csinálta, a közepesnél azért visszataszítóbb jelleggel. Ez így egy idő után azt eredményezi, hogy az ember vagy rettenetesen unni kezdi (ez volt Caplan és ez voltam én) vagy elkezdi újabb és újabb csúsztatáskoszorúkba beleprovokálni (ez volt Kováts András).
Ez persze felveti a kérdés, hogy érdemes ezeket a nerentellektüelleket bárhova is meghívni. Orbán is azért jött, hogy a nermédia rögtön megírja, hogy támadnak a migránsok, nem akart ő vitatkozni senkivel. Nyilván arra jó volt a dolog, hogy legalább sikerült a NER orra alá dugni egy amúgy szakmailag nagyon érdekes könyvet, de szakmai szempontból ez a vita sokkal többet ért volna Caplannel szemben Kovátssal és egy Caplannél azért kevésbé provokatívan piacpárti közgazdásszal vagy hasonló szakemberrel.
Mégis, ez egy jó alkalom volt, olyan alkalom, amelyből hetente tucatnyinak kellene lennie Budapesten. Amíg a nagypolitikai meccseket nézzük, a szakpolitikai vitáknak is a nyilvánosság előtt kellene zajlaniuk, akár szalon-közönség (és élő közvetítés) előtt is. De óriási szükség van arra, hogy ezeket a kérdéseket felszínre hozzuk, akkor is, ha pár száz vagy pár ezer ember nézi. Mert egy idő után ezekre majd a sajtó is rászokik, hiszen érdekesebb ez mint huszadjára is megírni valami aktuálpolitikai bulvárt, és ennek van közönsége. Szóval köszönet a szervezőknek hogy ezt megcsinálták, említsük meg, hogy kifogástalan technikai lebonyolítással.
