Na, sikeresen túlestem a koronavírus-fertőzésen, annak is azt hiszem egy elég enyhe változatán, egy hét lázzal és a fejemből bután kinézéssel (az ukrajnás posztot a szokott egy óra helyett két napig írtam).
Megfigyeléseim egybevágtak az elvárásaimmal. Tesztelés magánúton, jött a pozitív eredmény, felhívtam a dokit, aki fellőtte a rendszerbe amit fel kellett. Kikérdezett, ami alapján megállapította – helyesen – hogy valami bakteriális szirszart is beszedtem a vírusra, és előbb antibiot szedjek, ne a Favipiravirt, jobban leszek higgyem el. Igaza volt.
A pozitív teszthez kapott levél szerint majd keres a kormányhivatal, nos, tegnap lejárt a karantén, 4 napja láztalan és tünetmentes vagyok, a kormányhivatalról hál’ istennek azóta se hallottam. A kutya nem kérdezte meg, hogy hol kaptam el (nem tudom, úgyhogy jól tették hogy nem kérdezték meg). Gondolom, ha rosszabbul lettem volna, akkor valakit csak felhívtam volna, de szerencsére erre nem került sor.
Másnap felhívott a doki, hogy szabadult két hely szputnyik, érdekel-e. Miután megbeszéltük, hogy immár másik listán vagyok, szabadkozva elmondta, hogy ne haragudjak, napi több mint 150 beteg megy át a kezén. Ezen a ponton, minden csökkent agyi kapacitás ellenére én bizony arra gondoltam, hogy Orbánnak, Safraneknek, Káslernek meg a többinek bizony-bizony a kurva anyját.
Adott ugyanis egy szakember, aki telefonon felállít egy korrekt diagnózist, alkalmaz rá egy korrekt terápiát. Ezt a szakembert a rendszer nem arra használja, amire való (gyógyításra) hanem arra, hogy vonakodó emberekre ruszki védőoltást melegítsen rá. Mivel gyógyítani szeret, ez neki a hivatása (mikor felhívott az oltás miatt, ha már beszéltünk jó alaposan újra kikérdezett) természetesen ezt is megcsinálja, meg az oltásszervezést is. Azért, hogy az opitöpi, a kormányinfó, a parasztreggeli beszélő ánuszai elmondhassák, hogy ők aztán mindenkit beoltanak.
Közben pedig ha nincs ez a párezer hullafáradt szakember, csak még rosszabb lenne. Nem tudjuk, mennyire óriási szerencsénk van, hogy vannak.
