Volt a múltkor a kezes-lábas dresszben tornázó tornásznő, most pedig ez a hír. Hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy igazuk van. Nyilván ciszheteró férfiként sokszor tetszik a látvány (volt régebben egy olasz műkorcsolyázónő, nagyon szép volt. na az volt az igazi gesamtkunstwerk, amikor ő futotta a kűrt, és a pontozóbíró hölgy kommentálta, azzal a tárgyilagos, és mindenben legalább két hibát találó hozzáállással, nagyon szerettem).
Az viszont, hogy egy sportágban olyan szabály van, hogy _kötelező_ ilyen fenékvillantós bugyiban és melltartóban sportolni, szerintem nem jó. Ha üldözzük vagy legalábbis korlátozzuk azt, hogy nők kötelezően eltakarják a testüket valamiféle kulturális-társadalmi-vallási elvárásrendszer miatt, akkor hasonló elbírálás alá kellene, hogy essen, hogy egy nőnek azért kötelező megmutatni a fenekét. Miért az? Rosszabb teljesítményt nyújtanának a képen látható nők, ha lenne rajtuk még egy kis rövidgatya? Az világos, hogy a közönség szegényebb lenne tucatnyi izmos, kerek női hátsó (közvetlen) látványával. Szerintem képmutatás úgy csinálni, mintha a dresszkódnak más oka lenne.
Viszont ott van az is, hogy kell ezt egyáltalán szabályozni? Hiszen gondolom hogy egy csomó strandkézilabdázó (vagy tornász, műkorcsolyázó) számára így kényelmes vagy így szokta meg. Pont nem zavarja, hogy bugyi-melltartó öltözetben sportol. Ha valakit meg igen, akkor felvesz rá egy gatyát vagy egy pólót vagy mindkettőt.
Erre viszont ellenérv az, hogy van nyomás. Nem kell feltétlen fogdosós edzőbácsikra gondolni. A tornáról olvastam valahol, hogy ott egyáltalán nem kötelező a dekoltált, fenékvillantó dressz. Sarah Voss egész testet fedő dressze teljesen összhangban van a szabályokkal. Vajon miért van az, hogy másnak nem jut eszébe ilyet hordani? Nem mondom, hogy a világ összes nőjével csináltam mélyinterjút, de amelyikkel igen, mindegyiknek volt valami baja a testével. Feszes popsik és dús keblek tulajdonosai mondták el, hogy túl nagy/kicsi a fenekük, lóg a mellük stb. Vajon ezek a sportok teljesen mentesek valami csoda folytán ezektől a nőktől vagy itt meg kell szokni, hogy a segged akkor is bámulják, ha 1) szerinted a te seggedet nem kéne bámulni mert túl nagy és striás, esetleg túl kicsi és nem elég kerek 2) te valójában csak egyszerűen nem szeretnéd, hogy bámulják, mert nem az a lelki alkat vagy, aki 2a) szereti ha bámulják a fenekét 2b) nem érdekli hogy bámulják vagy sem.
További érv amellett, hogy ebben a dologban azért csak van valami, hogy mondjuk lólengést kétféle ruhában szoktak csinálni. Az egyik az atléta-szűk hosszúnadrág a másik meg az atléta-rövidgatya szett. Nem szűk fecskében, amelyben szépen látszik, hogy abból a bizonyos pár centiből, ami a hihi és a hűha között van, hányadán állunk. Teljesen választás kérdése, hogy azt tudom, hogy a celeb Berki Krisztián kamerák előtt kivasaltatja a tökét, a tornász Berki Krisztián tökéről pedig nem tudunk semmit. Nem kellett neki ugyanis feszülős alsógatyában bemutatni aranyérmes gyakorlatát Londonban, hogy a magyar vándorok és virtuóz kápaváltások közepette lássuk azt is, hogy jobbra vagy balra csapva rakja el a családi ékszert.
Ettől még kérdés, hogy mit kell ezzel a dologgal kezdeni. Az ugyanis szerintem tévút, ha megmondjuk a kislányoknak, hogy akkor tessék beöltözni. Az ilyen típusú sportolásban jócskán van ugyanis exhibicionizmus, és ha valaki meg akarja magát mutatni, azt miért akadályozzuk meg benne? Megmarad persze a csoportnyomás kérdése, illetve pontozásos sportágaknál, mint a torna vagy korcsolya az, hogy vajon nem kap-e több pontot az, akinél villan egy kis hús is, nem pedig a cicanadrágot nézi a zsűri.
Bonyolult ez, és gyanús nekem, hogy megoldódni majd akkor fog, ha a mostani minták nem lesznek gyerekkorban rögzült szocializációs minták. Vagyis sokára.
