Új büntető jogszabályok? Amnesztia?
Az elszámoltatás a magyar politikai örök slágere, amellyel kapcsolatban már mindent megígértek, de soha semmi nem történt. A Múzsán sokszor írok olyan dolgokról, amelyekhez az érdeklődő újságolvasó szintjén értek, az elszámoltatással kapcsolatban azonban vannak bizonyos konkrét ismereteim, ezért egy hosszú helyett több hosszú cikkben próbálom összefoglalni mi ez az egész, kit és hogyan lehet elszámoltatni, egyáltalán kell-e elszámoltatni, ki a probléma része és ki a megoldás része, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a probléma ne termelje újra magát, és hasonlók. Előre szólok, felcsúti per, feles többséggel alkotmánymódosítás, sőt újraalkotmányozás, Polt Péter kilövése a világűrben nem lesz.
A legtöbb gyakorló jogász régebben idegeskedett, ha valami forradalmian új jogi megoldást vezettek be, ma már csak fáradtan legyintünk, hogy megint bevezettek valamit, amire lehet hogy van szükség, de az adott jogalkalmazói állománnyal tök mindegy, úgyse lesz belőle semmi. Ha az ember még büntetőügyekkel is foglalkozik, akkor még fáradtabban legyint, amikor a politikusok zseniálisabbnál zseniálisabb büntetőjogi és büntető eljárásjogi találmányait hallgatja.
Amnesztia! Külön lopásellenes törvény! Kizárás a feltételes szabadságból!
Ilyenkor nekem mindig a Crafty Panda nevű facebook oldal jut eszembe, amelyet stresszoldási céllal követek. Itt zse-ni-á-lis kreativitással vascsőből, csavarokból és hasonló egyszerű dolgokból hegesztenek zse-ni-á-lis szerszámokat, amelyekkel lehet pl. betonacélt hajlítani vagy csempét méretre vágni. Olyan egyszerű, minden háztartásban kapható dolgokat használnak hozzá, mint flex vagy hegesztőkészülék. A videót jó nézni, ahogy vágnak és hegesztenek, de az én, magas szintűnek nem mondható műszaki műveltségemmel is pontosan tudom, hogy az elkészült célszerszám csak annyira zseniális és kreatív, hogy az OBI-ban kapható, körülbelül háromezer forintért a hobbi változat, rendes szerszámboltban pedig harmincért az a változat, amivel az unokád is dolgozni fog.
Kb. ugyanezt tudják a politikában repkedő büntetőjogi és büntetőeljárási megoldások is. Nem kell semmit se újítani, megvannak jelenleg is a jogrendszerben a számonkérés eszközei.
A Btk. 372-377 paragrafusai, vagyis a sikkasztás, csalás, gazdasági csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen és hanyag kezelés, kiegészítve a közokirat-hamisítással és a költségvetési csalással, illetve a költségvetési csalással kapcsolatos ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával és a hivatali visszaéléssel lefedik az összes olyan cselekményt, amit a NER lenyúlásaiként szokás emlegetni. Teljesen felesleges újakat kitalálni. De mi a helyzet az eljárásjoggal?
A Be. alapján már ma is lehet vádalkut kötni, bár ezt a szót betegesen kerüli mindenki, hiszen az ügyész nem alkudozik, az ügyész nálunk az emberi tökéletesség megtestesülése. A leplezett eszközök (figyelés, lehallgatás, beépülés, fedett nyomozók) szabályozása olyan laza, mint egy kikötői kocsmában rendezett kesztyű nélküli bokszmeccsé. Épp a hétvégén voltam egy szakmai konferencián, ahol az erről tartott előadáson elhangzott, hogy a Fővárosi Törvényszék eddig 100/100 arányban engedi át a lehallgatásra irányuló ügyészi kérelmeket, tehát effektív bírói kontroll efölött már most sincsen. Alapvetően az egész új Be. (három éve van hatályban) arra épül, hogy a nyomozóknak kb. mindent szabad, a vádlott meg akkor jár jobban ha mindent hamar beismer.
A nagy kérdés, hogy kell-e az elszámoltatást amnesztiatörvénnyel segíteni. Ez alatt azt szokás érteni, hogy aki “feldobja” a szervezetet, töredelemesen mindent bevall, megúszhatja a felelősségre vonást. Én ezt alapvetően nem tartom rossz ötletnek, de vannak kételyeim.
Az első ilyen, hogy alapvetően milyen információkat várhatunk az így “megvédett” tanúktól? A NER lenyúlásai kivétel nélkül az EU szabályozott keretei között történtek. Nincsenek bizalmas, titkos, csak egy példányban létező iratok, minden pénzmozgás, minden szerződés megvan, megsemmisíteni se lehet őket, mert mindegyik különböző EU-s hatóságok archívumaiban is ott van, egy perc a magyar nyomozóhatóságnak beszerezni őket.
A személyi bizonyíték itt tehát a leplezett cél, a lopási szándék bizonyítására tud csak szolgálni, mint afféle hab a tortán, ha kevésnek érzi a vád az indirekt bizonyítékokat. Ilyen esetekben viszont mindenki attól fog félni, hogy a NER még visszajöhet, és akkor (elnézést) kitörölheti a seggét az amnesztiával.
A nagyüzemi lenyúlások esetében valószínűleg meg lehet szervezni azt, hogy egy-egy “pentito” (így nevezték a maffiában a hallgatási törvényt megszegőket) megvédhető legyen, ráadásul ezeknek szokott is lenni annyi pénze, hogy leéljék az életüket akkor is, ha páriává válnak.
Más a helyzet akkor, ha valamilyen helyi, kisebb gépezetben keressük a borítani akaró embert. Még ha a neve nem is kerül a nyomozati anyagba, akkor is egy perc alatt válik világossá, hogy ezt a vallomást kizárólag Gipsz Jakab tehette és nagyon valószínű, hogy Gipsz Jakab kevésbé fog félni egy évekig tartó büntetőeljárástól, mint attól, hogy megüzenik neki (vagy meg se üzenik, tudja magától) hogy ha eljár a szája, akkor a fiúk visszatérése után jaj neki. Márpedig a fiúk visszatérésétől mindenki tartani fog.
Én ezért önmagában az amnesztiatörvényt inkább retorikai fogásnak tartom, amely csak akkor tud működni, ha további, kevésbé látványos kiegészítéseket kap.
Az egyik ilyen, hogy az amnesztiatörvény kalács, amely azonban mit sem ér korbács nélkül. A korbács pedig egy olyan Btk.-módosítás tud lenni, amely bizonyos szankciós szint (pl. szabadságvesztés) fölött, tartalmaz olyan eltiltási lehetőséget, hogy a terheltet bármilyen hazai vagy EU-s pályázatból véglegesen kizárják. Ez nagyobb visszatartó erő mint egy kiss felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés.
A másik, hogy a bejelentővédelmet nagyon meg kell erősíteni, és elsősorban nem a Btk-ban, hanem a munka törvénykönyvében és az állami alkalmazottakról szóló törvényekben. Az állampolgárnak gyors és biztos védelmet kell kapnia akkor ha a saját vagy a hozzátartozója “árulkodása” miatt akarják kinyírni. Az erről szóló eljárásnak kell igazán gyorsnak lenni. Ha X beszél, és holnap kirúgják az unokaöccsét, akkor az ezzel kapcsolatos eljárásnak pár hónap alatt le kell tudni futni, és a munkahelynek nagyon fájdalmas szankciókkal (pl. a végkielégítés ötszöröse azonnal, adómentesen, egy összegben) kell járnia. Egy tankerületi igazgatót vagy kormányhivatali ügyintézőt ez sokkal jobban véd, mint az, hogy majd 3 év múlva nem fog 1 évet 2 évre felfüggesztve kapni.
Ezektől függetlenül ha meglesz a szándék, akkor a büntető jogszabályok már mostani formájukban sem fogják akadályozni a felelősségrevonást. A következő részben következik a sokat hangoztatott “de ott van Polt Péter” érv és az, hogy milyen szervezetrendszerrel lehet segíteni az elszámoltatást.
Ha érdekelnek az ilyen, a közélet alapjaival kapcsolatos bevezető-magyarázó írások, akkor irány a Bookline és jegyezd elő az október végén megjelenő “Sanyikám én nem politizálok” című könyvemet, ahol ezt az írást ugyan nem, de ebből műfajból még többet is olvashatsz.
