Az elszámoltatás a magyar politikai örök slágere, amellyel kapcsolatban már mindent megígértek, de soha semmi nem történt. A Múzsán sokszor írok olyan dolgokról, amelyekhez az érdeklődő újságolvasó szintjén értek, az elszámoltatással kapcsolatban azonban vannak bizonyos konkrét ismereteim, ezért egy hosszú helyett több hosszú cikkben próbálom összefoglalni mi ez az egész, kit és hogyan lehet elszámoltatni, egyáltalán kell-e elszámoltatni, ki a probléma része és ki a megoldás része, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a probléma ne termelje újra magát, és hasonlók. Előre szólok, felcsúti per, feles többséggel alkotmánymódosítás, sőt újraalkotmányozás, Polt Péter kilövése a világűrben nem lesz.
Nem lehet elszámoltani, mert Polt Péter. Ásítok, legyintek, jaj már megint Polt Péter. Nem. Polt Péter nem akadálya az elszámoltatásnak, amennyiben az elszámoltatást komolyan veszik.
Érdemes így a harmadik részben már definiálni, hogy mi ez az elszámoltatás, amiről mindenki beszél, és ha már definiálunk, akkor nézzük meg, hogy melyiket tudja Polt Péter megakadályozni.
Ha az elszámoltatás alatt a csapok elzárását értjük, a pénzszivattyúk felszámolását, akkor ezt Polt Péter egyáltalán nem tudja megakadályozni. Itt jogot kell alkotni, szerződéseket kell felülvizsgálni, a költségvetést kell kontrollálni. Egyik sem ügyészségi hatáskör.
Ha az elszámoltatás alatt a “bűnösök megbüntetését” értjük, akkor Polt Péternek van lehetősége egyes eljárásokat megakadályozni, az összeset azonban nem, ezt mindjárt kifejtem.
Ha az elszámoltatás alatt az ellopott pénzek visszaszerzését értjük, Polt Péternek van lehetősége egyes eljárásokat megakadályozni, az összeset azonban nem.
Ha az elszámoltatások alatt a pénzszivattyúk újbóli létrehozásának megakadályozását értjük, Polt Péternek ebbe semmilyen beleszólása nincsen.
Nézzük most meg, hogy miért tartják Polt Pétert (aki a legfőbb ügyész, a Fidesz által még jó sok évre bebetonozva) megkerülhetetlennek sokan.
Az ügyészség pozíciója az igazságszolgáltatáson belül Európában változó, de nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy vagy mindent szabad neki viszont nem független, vagy független de nem szabad neki mindent. Kifejtve: ahol a nyomozásokkal, vádemeléssel kapcsolatban semmilyen jogorvoslat nincs az ügyész döntése ellen, ott az ügyészség a helyi igazságügyminiszter alatt szokott működni, aki nagyon-nagyon ritkán (akár éveken keresztül egyáltalán nem) szól bele a munkájukba, de ott van a lehetőség, hogy ha az ügyész politikai szekértolóként kezdene viselkedni, akkor a következő kormány majd leváltja. Ahol pedig az ügyész mindenkitől függetlenül működik, ott van valamilyen megoldás arra, hogy az ügyészséget “átugorják” ha keresztbe akarna feküdni akár a nyomozásnak, akár a vádemelésnek. Mindkét esetben ezek a “belenyúlási” lehetőségek inkább szimbolikusak, ritkán alkalmazzák őket, egyszerűen a politika megtanult nem beleszólni az igazságszolgáltatásba és viszont.
Magyarországon az a sajátos helyzet van, hogy az ügyész büntetőeljárási teljhatalmával szemben se intézményi, se eljárási garanciák nem védenek. Az ügyész mindenféle felügyelet nélkül indíthat vagy állíthat le eljárásokat, dönthet vádemelésről vagy vádelejtésről. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy akár Polt Péter, akár a büntető jogterületért (az ügyészség foglalkozik bizonyos polgári ügyekkel is) felelős helyettesei élnek-e bizonyíthatóan ezekkel az eszközökkel. A válasz az, hogy nem. Pontos adataim nyilván nincsenek, de nagyon meg lennék lepve, ha a NER eddig tucatnyi évében találnánk akár néhány tucatnyi olyan írásos utasítást, ahol XY elleni nyomozás leállítására vagy hasonlóra utasítanak. Szóbeliből már nyilván többet, de ezt sem hiszem, hogy a pár százas nagyságrendnél többet találnánk, ha egyáltalán van ennyi.
Valójában az ügyészségben egyszerűen az igazodási kényszer érvényesül. Minden ügyész pontosan tudja, hogy kik a nagykutyák, kikre nincs kilövési engedély. Mivel az ügyészség tiszta hierarchikus szervezet, ha egy-egy helyi ügyészre rájönne a hoppáré, egy szinttel feljebb másodpercek alatt állítanák le. De nem jön rá a hoppáré.
Most vizsgáljuk azt meg, hogy mi lenne egy esetleges kormányváltás, és komolyan vett elszámoltatás esetén. Ehhez oszlassunk el először egy félreértést. Az ügyészség NEM a Fidesz pincsikutyáinak falkája. Bármennyire is felheccelt a közhangulat az ügyészséggel szemben, fogadjuk el, hogy az ott dolgozók nagy része elhivatott szakember. Vannak köztük szuper jó képességű és műveltségű jogászok és tök átlagos hivatalnokok egyaránt. Végzik a dolgukat, megvádolják a bűnösöket, idegesítik a rendőröket, fellebbeznek vagy tudomásul vesznek, ahogy az élet és a szakmai szabályok hozzák. Nagy részük elhivatott és büszke arra, hogy ő az, aki a társadalomra veszélyes embereket kivonja a forgalomból, aki érvényesíti velük szemben az állam büntető hatalmát. Nem úgy ülnek egész nap az ügyészségen, hogy mikor szól oda Polt Péter, hogy azonnal be kell védeni egy fideszest.
Ebből következik az is, hogy ha valamiért esetleg úgy éreznék, hogy nekik nem feltétlenül kell önként és dalolva már előre eleget tenni bizonyos igényeknek, akkor nem fognak ezeknek eleget tenni. Ez már önmagában fejvakarásra késztetné azokat az ügyészségi vezetőket, akik a NER-t bármilyen okból védeni akarnák, hiszen más dolog csendben elvárni dolgokat, és más dolog írásba adni utasításként. Hát még ha az ügyészségre nehezedő ügyteher megnő.
Még mielőtt az ügyteher megnövekedéséről beszélnénk, nézzünk meg két sokat emlegetett megoldási javaslatot, az önálló korrupcióellenes ügyészséget és az Európai Ügyészséghez csatlakozást. Noha nem vagyok alkotmányjogász, és hallottam sok csűrt és csavart érvelést, hogy az ügyészség Alaptörvénybe foglalt vádmonopóliumát ki lehet kerülni, szerintem nem lehet. Korrupcióellenes ügyészséget felállítani és az Európai Ügyészséghez csatlakozni az én jogi álláspontom szerint kizárólag kétharmados többséggel lehet. De a megoldás egyébként se ennek a két szervnek a környékén keresendő.
Ha az elszámoltatásnak a “felgöngyölítő” és büntető funkcióihoz keresünk szervezetet, nem a büntető igazságszolgáltatással kell kezdeni.
Az elszámoltatás jelentős része könyvvizsgálat. Az ilyen kontrolling/accounting ellenőrzést Magyarországon több szervezet is végez, például az ÁSZ (Állami Számvevőszék) és a KEHI (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) és az EUTAF (Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság) Utóbbiakat semmiféle bebetonozás nem védi, ilyen szempontból nagyon egyszerűen alakítható belőlük nagy apparátussal dolgozó, kifejezetten a NER-es disznóságok felderítésére szakosodott hatóság. Az új kormánynak sajnálatosan sürgős feladata lesz a mély válságba süllyedt rendőrség és pénzügyőrség (NAV nyomozók) rendbetétele, így ott sincs akadálya annak, hogy akár megyénként felálljon egy ilyen ügyekre szakosodott részleg.
A könyvvizsgálathoz semmi köze Polt Péternek, mint ahogy annak sincs akadálya, hogy az elszámoltatási vizsgálatokat koordináló szerv akár feles törvénnyel olyan adatmegismerési jogköröket kapjon, amilyen már most is van pár szervnek, mint pl. a Gazdasági Versenyhivatalnak, és ha már itt tartunk, egy-egy dawn raid (hajnali razzia) végrehajtásához karhatalmat vegyen igénybe (magyarul kivezényeljék a helyi rendőröket, vagy akár Pestről menjen velük két mikrobusznyi bordósapkás, élükön egy őrnagy, az őrnagy zsebében egy nyílt parancs, hogy az esetleg a helyszínre hívott helyi rendőrök az őrnagy úrnak mindenben engedelmeskednek, aláírás az országos rendőrfőkapitány). Erre például zéró ügyészi ráhatás van.
De ennyire drasztikusnak ritkán kell lenni. Az informatika korában élünk, minden pénzmozgás, minden szerződés a támogatásos konstrukciókban ezer példányban létezik, megkapja mindet több minisztérium és az EU-s szervek is. Nem lehet őket eltüzelni.
Persze rendőri munkára is szükség van, egyrészt operatív, másrészt vizsgálati vonalon. Nyilván, ha valahol megkavarják az állóvizet, ott veszett telefonálgatás indul, jobb védők ilyenkor szólnak a védencnek, hogy felejtsék el a telefonjukat. A lehallgatás, vagy a figyelés engedélyezése átmegy az ügyészség kezén, és ezt lehet felülről kontrollálni. Nade mindet? Amikor egy megyei főügyészségre naponta befut 2-3 ilyen kérelem? Biztos hogy ellenőriznek minden számot? És mi van, ha valaki a NER bevált módszeréhez, a nemzetbiztonsági célú adatgyűjtéshez folyamodik?
A vizsgálati részt pedig, amikor néhány nyomozó leül beszélgetni az emberrel, hogy akkor most gondolja végig, hogy vajon őt személy szerint meg fogja-e védeni Polt Péter, vagy inkább válaszol néhány egyszerű kérdésre és biztosan megvédi őt a járási vezető ügyész, szintén nagyon nehéz kontrollálni, ha sok van belőle.
Persze időről-időre lehetséges, hogy a Legfőbb Ügyészség befeszül. De biztos gyakran megtörténik ez, ha egy full lezárt nyomozásnál azt mondja a nyomozóhatóság, hogy oké, akkor sajtótájékoztató, ki mennyit hogy lopott, milyen bizonyítékokat gyűjtött a hatóság, amire az ügyészség nem emel vádat? Négy évig, minden ügyben meg lehet ezt csinálni? Kötve hiszem. Előbb-utóbb választani kell, hogy kit védenek meg és kit nem. Akkor pedig sokaknak lutrivá válik a játék és az ilyen helyzetek szülik a legjobb informátorokat.
Az elszámoltatás felgöngyölítő ágának kulcsa tehát egyáltalán nem a legfőbb ügyészi pozíció, hanem az alapos és gyors munka. Az alapos és gyors munka pedig drága, de mindenkit biztosíthatok, hogy hozzáértő jelentkező lesz bőven.
Nade milyen szervezet kell?
Olyan, amelyik
- auditál
- más auditáló szervezeteket koordinál
- az audit eredményeként időpontokkal és adatokkal tudja tovább passzolni az ügyet a büntető szakágnak
- olyan büntető szakág, amely járatos (vagy kiképzést kap) kifejezetten a gazdasági nyomozási ügyekben
- olyan szakág, amely tud vádiratot olyan készre összerakni, hogy egy vödör muskátli is tudja utána a vádat képviselni.
- és ezt az egészet megyénként és hetente több ügy feldobásával végzi mikor felpörgött
A jó hír tehát az, hogy Polt lecserélése nélkül is meg lehet csinálni. A rossz hír az, hogy egy ennyire hatékony rendszert senki sem akar összerakni. Ha egy ilyet ugyanis valaki összerak és felpörget, az nullára ver szét mindent, amit Magyarországon gazdaság és politika néven ismerünk. Ilyen szervezetet már sokszor akartak összerakni, de úgy vannak vele mint Hogyishívják Mondjadmár Pendragon az ördög megidézésével. Amikor végre összejönne, akkor megijed és eláll a dologtól. Ha valamiért nem lesz elszámoltatás, az tehát nem Polt Péter személye lesz, hanem az, hogy nem merik majd megcsinálni, mert túl sok ember, túl sok helyen bukna.
Ha érdekelnek az ilyen, a közélet alapjaival kapcsolatos bevezető-magyarázó írások, akkor irány a Bookline és jegyezd elő az október végén megjelenő “Sanyikám én nem politizálok” című könyvemet, ahol ezt az írást ugyan nem, de ebből műfajból még többet is olvashatsz.
