Előszöris szeretettel üdvözlöm lapunkon a Breitbart magyar olvasóit, sziasztok.
A többieknek egy kis magyarázat arról, hogy Panamajack miért húzta fel magát néhány kioktató hangon kommentelő olvasónktól. Az egyik nyilván az, hogy rosszul viseli a kioktató hangnemet, de ennél azért van itt nagyobb gond is, nevezetesen az, hogy emberek itt hülyének tettetik magukat. Rövid és nem túl részletes fejtágító következik.
Egyik kedvenc seggfej-indikátorom a “miért tanultuk az iskolában az (ismeret rövid leírása) amikor sose fogom majd használni” mondat. Na, azért, hogy ne legyünk fogalmatlanok, amikor ilyen híreket olvasunk.
Európában volt egy felvilágosult abszolutizmus nevű jelenség, amelyet Magyarországon Mária Terézia és fia II. József képviselt (meg mások is de ezt most hagyjuk). Ebben a korszakban az uralkodók megunták, hogy főnemesi klikkek kompromisszumos jelöltjeiként uralkodtak és saját bázisra vágytak. Adóra, pénzre, hadseregre, ezáltal hatalomra.
Hogy adó ne csak helyi gengszterek befizetéseiből legyen, hogy katonák ne csak főúri zászlók alatt (ún. bandériumokban) legyenek, jött az igény, hogy tudni kellene hol, mennyi ember él, mennyi idős, mennyi pénze van. Az ilyen összeírások (pl. a Mária Terézia úrbéri összeírásai) ellen tiltakozás volt, mivel végett vetettek a mutyinak.
Egyébként erre a korszakra esik az is, hogy az addigi Slomó fia Jesája típusú zsidó neveket is megszüntették, fel kellett venni családnevet, amelyet gyakran az összeírást végzők osztottak ki. Így lett Weisz, Schwarz, Grün, Rot, Grósz, Klein, a Krakkóból jött szatócs Krakauer, a Felvidékről érkezett Oberländer, aki kicsit megkente az összeírót pedig Diamant vagy Goldberger.
Ennek mind az volt a célja, hogy minden egyes állampolgár azonosítható és ezáltal adóztatható és mozgósítható legyen. Mert ezek az abszolút uralkodók aztán végigháborúzták a XVII-XIX. századot. Ekkorra esik az, hogy a háborúk és az éhínségek elől rengetegen menekülnek Amerikába.
Amerika egyik alapja az, hogy nem akarnak abszolút hatalmat. Ezért ad pl. a II. alkotmánykiegészítés jogot fegyveres milíciák alapítására, hogy ha túlhízna a központi hatalom, az emberek akár fegyverrel megakadályozzák ebben.
Ebből adódik az is, hogy Amerikában nincsen európai fogalmak szerinti központi nyilvántartó. Számtalan féle nyilvántartó van, de kulturálisan-történelmileg hiányzik az a rituálé, hogy a születési anyakönyvi kivonatunkat továbbítják a BM nyilvántartóba, és az kiállít nekünk egy személyit.
Ráadásul az egész amerikai történelem során és most is, az újonnan érkezők amerikanizálódását az segíti, hogy nincs nyilvántartás, vagyis amerikai nem úgy leszel, hogy kezedbe nyomnak egy papírt, hogy amerikai vagy, hanem úgy, hogy kidolgozod a beled, és a gyerekeidet lehető legamerikaiabbra neveled. Igyekszel vele angolul beszélni, iskolába járatod, hogy neki már ne legyen akcentusa, és mivel segély nincs, halálra dolgozod magad, hogy neki már ne kelljen minden tróger munkát elvállalni.
Nem véletlen, hogy a megtelepedett első generációsok és a második generációsok turbóamerikaiak szoktak lenni, ezért van pl. annyi jobbos konzervatív kubai Floridában (meg persze mert érthető okokból utálják a komcsikat).
Az amerikai állam ráadásul nem is szolgáltat annyi mindent mint az európai államok, és a szolgáltatások jó része ráadásul tagállami és helyi szintű.
Ezek együtt azt eredményezik, hogy a választást nem lehet úgy megtartani, mint nálunk, hogy a választás előtt egy hónappal kapsz egy levelet, hogy rajta vagy a listán.
Fordítva működik, össze kell előbb állítani a listát, és itt jön az, amit oly sokan csökönyösen nem akarnak érteni. A listára kerülés ugyanis melós dolog, és azon kívül hogy el lehet menni szavazni, nem jár semmilyen előnnyel. Mindez olyan környékeken, ahol még a hetvenes években is meglincselték, de legalábbis nagyon megverték azokat az aktivistákat, akik választási regisztrációra kampányoltak.
Viszonylag széles tömegek regisztrálatlanok, és jellemzően minél inkább haladunk a társadalom perifériája felé, annál inkább azok. Igen, ezek között felülreprezentáltak a feketék, akiket az elmúlt 200 évből 150-ben arra treníroztak, hogy a legjobb stratégia csendben lenni és meglapulni, szavazgatással nem mennek semmire.
A legutóbbi elnökválasztás Amerikában mindkét jelölt szempontjából sikeres volt abból a szempontból, hogy még soha nem volt hogy mindkét jelölt ekkorát tudott volna mozgósítani. Trump rendkívül sikeresen rántotta egy zászló alá az összes kicsit is jobboldali szavazót, míg Bidennek sikerült egyben tartani egy olyan tábort, ahol voltak nagyon konzervatív centristák, városi liberálisok, és elvadult balosok.
Bidennek (amint azt a múlt hétben egy cikk kapcsán írtuk is) rengeteget segített az, hogy sok olyan ember élt a választójogával, akik egyébként a bonyolult és nehézkes regisztráció és a választás fizikai megnehezítése miatt nem akartak ezzel élni.
A választások megnehezítése az amerikai Délen és Középnyugaton már jó ideje a republikánusok egy fő eszköze. Csinálják persze a demokraták is, csak ők az erősségeiknek számító partvidéki államokban demográfiai okokból (egyszerűen sokkal erősebbek itt) nincs szükségük rá.
A választások további nehezítése pánikreakció, mert minden idők legsikeresebb republikánus mozgósítása kevés volt. A városi és a fekete lakosság egyaránt nő a fehér és vidéki lakosság rovására. Nyilván előbb-utóbb igazodnia kell majd ehhez a politikának, de a mostani politikusgenerációk ezt még megpróbálják megakadályozni.
Ennek pedig kiváló eszköze az, hogy az igazolvány nélkülieket igyekeznek távol tartani, és ezzel is nyerni pár százalékot, illetve a személyes jelenlétes szavazást tovább nehezítik. Ezek visszafelé szoktak elsülni, most is ez lesz az eredmény. Azon, hogy a jelentős fekete támogatói bázissal rendelkező párt Jim Crow-t kiált, nincs mit csodálkozni. (az ún. Jim Crow törvények az összefoglaló neve a fekete szegregációt biztosító jogszabályoknak, ezek egy része nem volt nyíltan rasszista, de az eredmény mindig a feketék elnyomása lett).
Az egykori rabszolgatartó farmról készült festmény előtt feketék szavazását megnehezítő törvényt aláíró férfiak szimbólum. Akkor is, ha azt a képet egy fekete-zsidó származású transzexuális new yorki művész választotta a falra. Lehet hogy csak benézték, de a politika már csak olyan, hogy a hibákon az ellentábor röhögni szokott. Joe Bidenről se azt írta a magyar jobber sajtó, hogy valószínűleg fényes bőrtalpú cipőjében megcsúszott a lépcsőfokon, hanem azt hogy szenilis vénember aki már járni se tud. Ugyanezek a szuperkritikusok most full hópihék és elvárják, hogy mindenki higgye el, hogy tök véletlenül került oda az a festmény.
Az eredmény? Valószínű a dolog néhány tized százalékkal erodálja a republikánus tábort. Jobban mozgósítani annál, ahogy Trump mozgósította, nem lehet, ellenben pár embernek ez sok lesz. A demokrata tábort pár százalékkal erodálja, ennyi ember lesz, aki emiatt nem megy oda szavazni, de ezzel együtt a midterm választásokra megadták ezzel a témát, és sokan a nehezítés ellenére is fognak szavazni.
Érdekes téma, de érdekesebb, hogy kibukik, hogy tele vagyunk Magyarországon is olyanokkal, akik vevők a trump-i propagandára. Végülis nem meglepő, a Fidesz tíz éve nyomja ezt. Csak itt a Múzsán ennél azért összetettebben gondolkodó emberek szoktak lenni, amelyre Panamajack, némileg közvetlenül, fel is hívta az urak figyelmét. (akik ugye annyira el vannak nyomva, hogy véleményüket simán elmondhatják itt)
