Rögtönzött kommunikációs tréning politikai babérokra törő fiatalembereknek, akikről sok karlendítős fotó készült.
- Egyenes szembenézés. Igen, a képen én vagyok látható, náci karlendítés közben. Nem, nem a futballszurkolók “our hearts to the sky” mozdulata, nem az előttem levő dűlőút emelkedését próbálom szemmértékkel modellezni. Az egy náci karlendítés.
- Önmagunk értékelése. Fiatal koromban a nemzetiszocialista és a fasiszta eszmék hatása alá kevertem, és sajnos összekevertem a hazaszeretetet, a világháborúban hazánk védelmében harcoló és sokszor hősi halált haló honvédeink emlékének tiszteletét ezekkel az eszmékkel.
- Miért változott. Azóta volt alkalmam elolvasni a (tényleg olvass el valami témába vágót bazmeg) megnézni az (tényleg nézz meg valami témába vágót bazmeg) és eljutni a (menj el bazmeg elég csak a budapesti Holokauszt Emlékközpontig, de kiugorhatsz Lengyelbe’ van ott pár tábor) és láttam milyen kegyetlen tömeggyilkosokat tartottam korábban menőnek.
- Ma már nem vagyok náci. Továbbra is jobboldali, nacionalista, keresztény-konzervatív ember vagyok, aki szerint ápolni kell hős katonáink emlékét, emlékeztetnünk kell magunkat a Vörös Hadsereg pusztítására és a málenkij robotra, következetesen utálni kell kommunistákat, ellen kell állni a magyar kultúrát elsorvasztó törekvéseknek, de nem, nem szabad ezt összekevernünk azzal, hogy embertársaink tömeges lemészárlását helyesnek tartjuk.
Köszönöm a figyelmet, kérdésekre nem kívánok válaszolni, a továbbiakban a kampányomra szeretnék koncentrálni.
