Orbán meg akarja védeni a hagyományos európai értékeket az elkorcsosulástól, ami a gonosz LMBTQ+ lobbi mesterkedései miatt fenyegeti. Nos, igen, akinek erről az 1930-as években egy osztrák festőnek a gonosz zsidólobbi által elkorcsosítani kívánt európai értekekért vívott harca jut eszébe, az nem téved nagyot.
Viszont azok, akik tényleg azt hiszik, hogy a Pride és az általa kepviselt eszme nem egyeztethető össze a hagyományos európai (nyugati) kultúrával, azok nem is tévedhetnének nagyobbat.
Ha megnézzük a nyugati civilizáció többezer éves történetét, szinte kiszúrja a szemünket, hogy a Pride kizárólag a leginkább autentikus európai kulturális hagyományokból merít – nem véletlen, hogy szinte kizárólag a nyugati országokban intézményesült, és lett néhány évtized alatt egy marginális aktivistacsoport demonstrációjából általánosan elfogadott össznépi örömünnep.
Ha visszamegyünk az európai kultúra forrásának tekintett görög-római civilizációig, rögtön látszanak a párhuzamok. Elsősorban ugye az, hogy az antik világban a homo- és biszexualitás teljesen elfogadott és normális dolog volt – és a közkeletű tévhittel ellentétben NEM csak a hanyatló/dekadens Római Birodalomban, hanem a klasszikus Görögországban és a militarisztikus korai Rómában is.
De ez csak a dolog egyik fele. Maga a “seggriszáló-tollboás” vidám felvonulás (ógörögül: kommosz) az egyik legősibb ünneplési forma, ami az ókorban Dionüszia, Szaturnália, stb néven volt ismert, és pontosan arról szólt, amiről ma is: vicces maskarába (igen gyakran az ellenkező nem ruháiba) öltözött emberek zenére táncolva vonulnak végig az utcákon, miközben mindenki elengedi a gátlásait és jól érzi magát. Ez a fajta hagyomány annyira integráns része az európai kultúrának, hogy még a középkorban is szinte változatlan formában élt tovább: húshagyókedd, karnevál, farsang néven.
Ha megnézzük magát a keresztenységet, a Pride bizony onnan is rengeteget merít: elsősorban a szeretet, a másik elfogadása, a “ne ítélj, hogy ne ítéltessél” krisztusi alapelveit. Nem véletlen ám, hogy az LMBTQ+ betűsor egyre hosszabb és hosszabb lesz: az a lényege, hogy MINDEN (konszenzuális és másoknak nem ártó) szexuális orientációt elfogadunk, és nem bélyegzünk meg senkit csak azert, mert mást szeret, mint mi. És igen, igazából egy “H” betűt is oda kéne rakni, hiszen a heteroszexualitás is csak egy (igaz, a domináns) orientáció.
Ha továbbmegyünk a reneszánsz, majd a Felvilágosodás felé, még egyértelműbbek a közös eszmei alapok: egyrészt a humanizmus, amely szerint ami természetes és emberi, az nem lehet gonosz, és a testiség ugyanúgy a kiteljesedett emberi élet része kell, hogy legyen, mint a lelki-szellemi dimenzió. Másrészt a klasszikus liberalizmus alapelve, miszerint a boldog és sikeres társadalom alapja a boldog és sikeres egyének (individuumok, lásd individualizmus) összessége. Azt pedig, hogy az egyén mitől lesz boldog, kizárólag ő maga határozhatja meg, ebbe az államnak vagy az egyháznak beleszólása nincs. Ahogy a klasszikus definíció mondja: mindenki bármit szabadon megtehet, amíg ezzel nem korlátozza mások ugyanilyen szabadságát.
Tehát nyugodtak lehetünk afelől, hogy a Pride nemhogy nem a hagyományos európai értékek meggyalázása, hanem épp ellenkezőleg: azok 3000 éves vívmányainak ünneplése, büszke (!) felvállalása mindannak, amit a Nyugat adott az egyetemes emberiségnek.
