Ez a szólásszabadság egyik nagyon aktuális problémája. Ahogy írtuk tegnap, a szólás- és véleményszabadság tartalmába igenis bele kell férnie annak is, hogy valaki nem szereti a bevándorlókat és az a véleménye, hogy azonos nemű párok ne fogadhassanak örökbe. Sőt annak is, Gulácsinak tartózkodni kell a vélemény-nyilvánítástól.
Ezzel szemben az áll, hogy a profi foci a saját imidzsét Európa-szerte azzal fényezi, hogy pont a bevándorlás és a melegek kérdésében nagyon progresszív véleményt fogalmaz meg. Ennek mindenféle humanitárius megfontolások mellett kőkemény üzleti oka is van.
A nyugati országok élsportja kőkeményen kihasználja a bevándorlást. Az élsport egyik legfontosabb “fűtőanyaga” a város szegény negyedeiben élő gyerek, akinek kevés esélye van a kitörésre, ezért hajlandó végigcsinálni azt a lemondásokkal teli életpályát, amely az elsőosztályú focicsapatig visz. Ez igaz a magyar foci aranykorának sváb, szlovák, zsidó munkásgyerekeire, mint a francia foci aranykorának magrebi arab és nyugat-afrikai gyerekeire, akik francia banlieue-kből indulva lettek sztárok, de említhetjük a német válogatott török-, vagy a svájciak albán származású játékosait. A focicsapatok, amelyek egyik fő vásárlója (jegyek, mezek) és fő utánpótlásbázisa a bevándorlók közössége, nem nagyon tehetnek mást, mint hogy nyilvánosan nagyon szeretik a bevándorlókat, és nem nagyon beszélnek arról az apróságról, hogy az akadémiáikon posztonként és korosztályonként 6-7 bevándorló kölyök rivalizál, és kb. annyira emberségesen szelektálnak közöttük, mintha csibét szexálnának (bár ez utóbbi is, ha jól olvastam már tilos, vagy hamarosan tilos lesz).
A nemi szerepekkel kapcsolatos progresszív hozzáállásnak is kemény PR oka van. A szurkolói kemény mag Európa-szerte sokáig összefort a neonáci, vagy ahol a másik oldalon álltak a világháborúban a sima militáns szélsőjobboldalisággal. (Vagy néhány esetben a harcos szélsőbaloldalisággal). A lelátóról érkező rasszista, homofób megnyilvánulások lehetetlenné tették a nagy európai futball-brandek nemzetközivé válását, hiszen hogy adjanak egy egy kínai turnét, ha a szurkolótábor önfeledten sárgázik a meccsen? Hogy vezessék be a dúsgazdag amerikai partvidéki városokban, ha megy a b*z *zás a lelátóról?
A gazdag városi elit igen fizetőképes, vevő az élsportra, de akár meggyőződésből, akár konformitásra törekvésből, nagyrészt nem tud azonosulni a hörögve n*g*rező és b*z*zó szurkolótáborokkal. Az emelkedő jegyárakkal, a biztonsági ellenőrzésekkel, szurkolói regisztrációval a tényleg profin működő nagy nyugati bajnokságokból már ezt ezért ki is szorították a stadionokból.
Azt nem tudom, hogy a Magyar Nemzet mennyire pontosan idézte Petry Zsoltot, de Petrynek sajnos számolni kellett azzal, hogy a vállalat, aminek dolgozik, kemény kommunikációs politikát visz ezeken a kényes területeken. Hasonló szituáció ez, mint a Gina Carano ügy, azzal a különbséggel, hogy ott a Disney elég képmutatóan járt el, mert a Carano személye által vonzott rajongói kör azért kellett, és tudták, hogy Carano személyében kit és miért szerződtetnek.
Ezzel együtt, noha sok dologban nem értünk egyet Petry megnyilatkozásával, elég problémás dolog az, hogy a vállalati kommunikációs elvek lakatot tesznek emberek szájára. Fontos dolog megbeszélni akár a bevándorlással, akár az azonos neműek gyerekvállalásával kapcsolatos aggályokat, és a diskurzus nem lehet teljes anélkül, hogy az ellenvélemények, akár a markáns ellenvélemények ne kapnának teret.
Persze a konkrét esetnek van egy olyan vetülete is, hogy a magyarországi kormánykommunikáció pont az ellentétes póluson helyezkedik el, és egy olyan ismert ember, mint Petry Zsolt véleményét kampánycélokra használja fel, és ezt végig kell gondolni a nyilatkozat előtt, és ezt Petry alighanem elmulasztotta megtenni.
Mi mindenesetre nagyon szomorúak lennénk, ha Petry Zsoltnak ebből baja származna, mert véleménye elmondásával nem uszított, egyszerűen kifejezte, hogy mivel nem ért egyet, és ehhez joga van, nem jó irány az, ha öncenzúrára kényszerül valaki.
