Az előző ultis posztot továbbgondolva, érdemes megvizsgálni Orbán európai politikáját játékelméleti szembontból. Ez a matematikai-közgazdasági modell (amelyért egy magyar származású közgazdász – John Harsányi – is Nobel-díjat kapott) azt vizsgálja, hogy mikor és mennyiben érdeke különböző társadalmi szereplőknek az együttműködés, vagy annak megtagadása.
Fogoly dilemma
A játékelmélet legismertebb példázata az úgynevezett fogoly-dilemma. Ebben a rendőrség letartóztat két tolvajt, majd mindkettőnek felajánlja, hogy
- ha vallomást tesz, míg a társa nem, 1 év börtönt kap,
- ha nem tesz vallomást, de a másik igen, 5 évet,
- ha mindketten vallanak, akkor 2-2 évet,
- viszont ha egyikük sem tesz vallomást, mindkettőjüket kénytelenek elengedni.
Alapesetben az a legvalószínűbb, hogy mindketten vallanak, hiszen egyik sem fog 5 évet kockáztatni a másikért. Ellenben ha megbíznak a társukban, és feltételezik, hogy az is bízik bennük, nem fognak vallani, így mindketten a lehető legjobban járnak. Ez az együttműködés a EU alapja is, ahol a tagállamok lemondanak a szuverenitásuk és egyéni érdekérvenyesítésük egy részéről, amiért cserébe közös erővel tudnak fellépni a külső riválisok ellen.
Potyautas jelenség
Egy másik példa az úgynevezett “potyautas” jelenség. Ebben az egyik szereplő abban a reményben szegi meg a szabályokat, hogy a többiek viszont betartják azokat, mert ha nem, akkor mindenki (ő is) rosszul jár.
Vegyünk egy mozit, ahol mindenki ugyanolyan jól (de nem tökéletesen) látja a vetítővásznat. Ha valaki feláll, akkor ő jobban fog látni, de a mögötte ülő egyáltalán nem. Ekkor lehet, hogy ő is feláll, majd a mögötte ülő is, amíg végül az egész mozi állva nézi a filmet. Ugyanannyit látnak, mint eredetileg, csak sokkal kényelmetlenebbül. Ezért kellenek szabályok, amik kikenyszerítik az együttműködést, és megbüntetik a potyautasokat.
Ebből a két példázatból elég egyszerűen levezethető, hogy Orbán az EU-n belül potyautas-stratégiát játszik, a vétóval pedig ezen is túllépve a túszejtő-taktikát is bevetette: a szabályszegésért járó büntetést azzal kerülte el, hogy a konfrontáció árát az EU számára elviselhetetlenül megemelte. Ebben az értelemben lehet azt mondani, hogy győzött.
Kellemetlenkedő szúnyogok
Csakhogy az EU nem ugyanazt a játékot játssza, mint Orbán. Az EU egy rettentően komplex és veszedelmes geopolitikai-nagyhatalmi játszmában próbál helytállni, ahol Magyarország és Orbán önmagában legfeljebb kellemetlenkedő szúnyogok. Orbán évek óta ügyesen kihasználja ezt a helyzetet (sokkal ügyesebben, mint pl Boris Johnson, aki addig keménykedett, amíg az EU-nak költségesebb lett engedni neki, mint konfrontálódni), csak közben teljesen eljátszotta a jövőbeli fogolydilemmák megoldásához szükséges bizalmat. Amikor a tolvaj egyszer lebukik (ami csak idő kérdése), senkire nem számíthat majd…
