Az alábbi screenshoton látható néhány európai ország legalább egy oltással rendelkező polgárainak aránya a teljes lakosságra vetítve.
Míg egy hónapja 12-14%-al álltunk közelebb a teljes átoltottsághoz, mint az utánunk következők, mára ez az előny néhány százalékra olvadt, Olaszország esetében szinte eltűnt. A napi oltások alakította görbe íve sem túl bizalomgerjesztő, bár ez leginkább a korábbi, kedvező adatokhoz képest tűnik sanyarúnak. Számolva azzal, hogy Európa szerte lelassul az oltási program, a legvalószínűbbnek az látszik, hogy az átoltottság eléggé hasonló mértékű lesz az Unió tagországaiban a nyár végére. Mivel pár napon belül elérhetjük a harmincezredik halottat, így nálunk az átlagnál nagyobb veszteségek árán sikerült idáig eljutni. Hiába haladtunk jól az oltásokkal, a korlátozások ügyetlen alkalmazása miatt az eredmény nem túl tetszetős.
Hogy mit tartogat a jövő, nehéz megjósolni. Az oltásokkal kialakított nyájimmunitásra nem sok esélyt látnak a szakemberek, így kisebb-nagyobb korlátozásokkal, illetve a természetesen kialakuló immunitásra támaszkodva lehet visszaszorítani a negyedik hullámot, amit őszre jósolnak. Várhatóan a korábbiaknál enyhébb, főleg az oltatlan lakosság köreiben terjedő járvánnyal lehet számolni, de azért teljesen megúszni valószínűleg nem fogjuk. Saját meglátásom az, hogy az oltással, vírussal kapcsolatos magyar nyelvű cikkek alatt szinte kizárólag a vírus- és oltásszkeptikusok kommentelnek. Az általános hangulatot az jellemzi, hogy bármiféle esetleges korlátozás, „oltakozás” ellen magukból kikelve tiltakoznak. Nehéz ebből általános következtetést levonni, de sejthetően az őszi hullám ellen a kormánynak nagyon nehéz lesz bármit tennie anélkül, hogy ellenállásba ne ütközzön, így az eddig sem túl fényes halálozási adatok tovább romolhatnak, ha a politikia szempontokat a járványügyiek elé helyezik.
Tenni ellene nem sokat lehet. Haladni kell a fiatalok és a gyerekek beoltásával, meg kell próbálni megnyerni a bizonytalanokat (sokan nem lehetnek). Számomra egyáltalán nem világos a kormány azon stratégiája, hogy kihirdették: győztünk, az államnak ezzel különösebb dolga a jövőben nincs. Persze lehet az is, hogy kicsit visszavesznek az ezzel kapcsolatos kommunikációból, hátha a szájkaratéban erős rétegek egy része mégis elmegy oltásra, ha enyhül rajtuk a nyomás. Bárcsak így lenne.
Miután mostanra vélhetőleg a felnőtt polgárok közül szinte mindenki regisztrált, aki oltást szeretne, a gyerekek meg majd sorra kerülnek, nem tudunk különösebb bölcsességgel szolgálni azon kívül, hogy mindenki élvezze a nyarat jéghideg itallal a kezében, vízparton, erdőben vagy ahol csak akarja, ősszel meg majd meglátjuk…
Ja, és emlékezzünk meg Semmelweis Ignácról is, aki ezen a napon született, 1818-ban. Még a vírusok és baktériumok felfedezése előtt sikerült a szakma és az emberiség jelentős részének gyűlöletét kivívnia azzal, hogy a klóros vízzel való kézmosás alkalmazása csökkenti a szülészeteken bekövetkező, sokszor halálos kimenetelű gyulladásos betegségek kialakulását. Ha élne, meglepődne, hogy ma sem lenne népszerű bizonyos körökben.
