Abból, amit Szijjártó és Menczer mond arról, hogy miért nem csatlakoztunk a másik 26 EU tagállamhoz az izraeli helyzettel kapcsolatos nyilatkozat megtételében, egy dolog derül ki biztosan.
O. Viktor, Európa vezető politikai szexmunkása, újabb kuncsaftnak okozott örömet harminc év politizálásán edződött technikájával. Putyin, Erdogan, Aliyev, Hszi Csin-ping után, ezúttal Bibi Netanyahu tudhatta meg, mi fán terem egy jó magyar NFVSZ.
A baj természetesen nem azzal van, hogy a nyilatkozatot nem tartja a magyar külpolitika elég pro-Izraelnek. Lehet pro-Izraelnek, sőt akár harcos cionistának is lenni. Véleményszabadság van, mindenkinek szíve joga nemeslelkű sémi tündéket látni a helyzetbe, amint hámi orkokra nyilaznak. De ugyanígy lehet az is, hogy valaki szegény, ám szálegyenes tartású arab szabadságharcosokat vizionáljon, akiket a gonosz világösszeesküvés üldöz. Ezek a szélsőséges álláspontok, közöttük pedig van millióegy árnyalt álláspont.
Igaz és jó álláspont nincs, mivel ez egy politikai kérdés, nem pedig valamiféle eldöntendő értékválaszás.
Csúnya dolognak hangzik, de egy magyar külpolitikai nyilatkozat szempontjából nem elsődleges kérdés, hogy az aktuális izraeli balhét Bibi provokálta ki a telepekkel, a Hamasz provokálta ki rakétákkal, és hogy melyik oldalon hány civil halt meg.
Ezek mind nagyon fontos dolgok, ám Magyarország, főleg Magyarország egyedül ebben nem fog tudni igazságot tenni. Egyszerűen hiányoznak hozzá az eszközeink. Nem üzenhetünk az izraeli légierő bázisára, hogy fiúk takarékosan a repült órákkal, mert esetleg lassabban javítunk majd meg kritikus alkatrészeket. Nem vehetjük fel a telefont és csöröghetünk rá Netanyahura, hogy Bibi, még egy újságírókkal teli épület, és nem vétózzuk meg az ENSZ BT aktuális határozatát és még sorolhatnám.
Magyarország számára, úgy tűnik újra el kell magyarázni, hogy a magyar érdek az elsődleges. A magyar érdek, amivel szemben a magyar kormány sokadjára politizál az, hogy Magyarország egy erős EU tagja legyen, amely képes világpolitikai kérdésekben fajsúlyos tényezőként fellépni.
Josep Borell nyilatkozatai alapján az EU egy hót semleges nyilatkozaton dolgozott. A szokásos szöveg, Izrael önvédelemhez való jogának megerősítése, erőszak elítélése, civil áldozatok feletti aggódás, politikai megoldás sürgetése. Ezt álmából felkeltve leírja bármelyik diplomata.
A diplomácia arról szól, hogy ebbe a generálszószba egy-egy szereplő egy szem borsot, egy csücsöknyi babérlevelet csempésszen. A valódi diplomáciai viták, amelyről Petike és a Menczer nevű focihaverja annyit tud, mint én a klasszikus kínai operáról, arról szól, hogy például Magyarország feldobja, hogy a nyilatkozatban a Hamaszt “terrorszervezetnek” kellene nevezni. Erre sokan berzenkedni kezdenek, ezer különböző okból és ellenállnak. A végső nyilatkozatban mondjuk a “terrorszervezet” és az egyeztetések során sokáig átnyomni próbált “erőszakos szervezet” helyett végül például a “nemzetközi jogot figyelmen kívül hagyó szervezet” vagy a “jogsértéseket elkövető szervezet” kerül. Vagy ha belekerül az “erőszakos szervezet” akkor mondjuk összeállnak a kevésbé pro-Izrael tárgyalópartnerek és elérik, hogy oké, legyen “erőszakos szervezet” de akkor legyen az Izraeli válaszcsapás “eltúlzott”.
Egy ilyen nyilatkozat megszületését ilyen kötélhúzás előzi meg. A sikeresen megírt és elfogadott nyilatkozatnak két üzenete van:
– akkor is ha semmitmondó fingreszelés a nyilatkozat, az EU ezt egységesen fogadta el, felesleges külön-külön kopogtatni a kormányoknál, innentől ez az EU álláspont.
– akinek van szeme és rutinja, egy ilyen nyilatkozatból kiolvassa, hogy mennyi ellenállás van egy Izraelt vagy a Hamaszt elítélő nyilatkozattal szemben, vagyis mik az erőviszonyok.
Ehhez képest Magyarország megint játssza az agresszív hülyegyereket, aki beleönti az iskolatejet Julcsika iskolatáskájába. Mindezt ráadásul talán már nem is politikai érdekből, ezekre ugyanis azon kívül, hogy a magyar vezetést kilóra megvették, nem nagyon van már más magyarázata.
Ennek a sértődött “nemírjukalának” ugyanis egy üzenete van: Magyarország szíre-szóra bármikor megvétóz egy közös külpolitikai fellépést. Semmi más.
Hiba lenne azt hinni, hogy csak a magyar kormány Izrael-barát. A németek következetesen és szinte szemellenzősen azok, nyilván a Holokauszt rémtetteit is kompenzálva. Például amikor a mostani válsághelyzet elkezdődött a legnagyobb német kormánypárt CDU székháza előtt felvonták az izraeli zászlót. Elég valószínűnek tűnik, hogy a németek finoman szólva erősen pro-Izrael elképzelésekkel vágtak neki a szövegtervezet kialakításának.
Ugyanakkor más országokban meg vannak hagyományosan Izrael-ellenes, elsősorban (szélső)baloldali pártok, vagy épp nagy létszámú muszlim lakosság, ahol ezért a kormány óvatosabban akar fogalmazni.
A magyar kormány tehát nem Izrael mellett állt ki, amikor nem vesz részt a szöveg kialakításában, hanem megint vétóval fenyegetőzik. Hanem megint a saját fészkébe piszkít. Közeledik az idő, amikor egyszerűen ki fognak jönni Borell nyilatkozatai, hogy az EU valamennyi tagállama, Magyarország kivételével…
És akkor ez a két mesterdiplomata el fogja érni, hogy egy erős szövetség tagjából zárójeles idióta legyen Magyarország. A legjobb úton járnak.
