Az ellenzéki előválasztásnak, ha más haszna nem is lesz, már szerzett jó pár vidám percet. Arról van szó, hogy a Fideszt szemmel láthatóan, ha nem is váratlanul, de kellemetlenül érintette az a tény, hogy kampány van.
Kampány alatt nálunk ugyanis az elmúlt két választás előtt azt kellett érteni, hogy a Fidesz tucatnyi combos lottóötöst költött csak plakátra, újsághirdetésekre és rádió-tévé reklámokra, ahol meghallgattuk, hogy jönnek a migráncsok és a rezsi, amelyet mindenképp le kell győzni. Migráncsok, rezsi, migráncsok, rezsi, migráncsok, rezsi.
Már be volt fűzve a sormintába Brüsszel, amikor két fura dolog is történt. Az egyik, hogy pont rosszkor van német választási kampány, ahol ráadásul a CDU/CSU (a most kormányzó kereszténydemokraták) igen kényes helyzetbe kerültek, mivel a kinézett Merkel-utód Armin Laschet úgy tűnik Orbánnal ellentétben képes elrontani azt a kampányüzenetet, hogy “azt csináljuk amit eddig”.
A dolog következménye, hogy az eddigi gyakorlat, miszerint legfeljebb 1-2 hónap keménykedés után valaki a németektől odaszól az EU-nak, hogy csak kéne küldeni a pénzt, kissé megváltozott. Senkinek sem hiányzik, hogy Orbán melletti kiállása végzetes hibának bizonyuljon a német kampányban, ezért a német választás végéig szinte biztos nem indítják el a helyreállítási alap kifizetését. Ha netán nem a CDU vezetné a koalíciót, hanem jönne egy SPD-Zöld kormány, akkor meg teljesen újra kell gondolni a magyar-német kapcsolatokat, amelyeket jelenleg a CDU pártalapítványán, a Konrad Adenauer Stiftungon keresztül bonyolítanak. Kap vacsorát a kocsis is, de a hátsó kapunál. A KAS viszont a CDU szervezete, értelemszerűen egy kormányváltásnál nem használnák tovább erre a célra. Az SPD-nek is van alapítványa, a Friedrich Ebert Stiftung, ott nem Orbán barátai ülnek. De nincs vége a kockázatoknak, a magyar választással kb. egy időben ugyanis Franciaországban Macronnak meg kell védeni a címét.
Ezek együtt azt adják ki, kiegészülve azzal, hogy a Fideszt kirakták az Európai Néppártból és nincs érdemi európai szövetségese, hogy valaki rájött, hogy jelenleg brüsszelezni kb. annyira bölcs dolog, mintha a padlásunkon talált lódarázs-fészket lepisilnénk, hátha elmennek a darazsak. Egy ideig nagyobbnak tűnik tőle a farkunk, de alapvetően öngyilkos dolog.
Ezért aztán Kötcsén az eddigi heveny EU-ostorozásból szépen átmentünk elkötelezett EU-tagba.
Viszont megjelent a V-logo illetve egy webshopból már lehet OV-22 feliratú sapkákat venni a MAGA-hat mintájára. Valamelyik öltönyös majom pedig elkezdett erősvezetőzni. Mielőtt nekiállnánk Orbán elhatalmasodott megalomániájáról, személyi kultuszról beszélni, lépjünk egyet hátra és idézzük fel, hogyan indult a Gyurcsány-korszak!
A 2006-os választásig az MSZP már kétszer sikeresen (1994, 2002) eladta a “mi vagyunk a rutinos, képzett technokraták, mögöttünk a magyar értelmiség, simán működtetni fogjuk az országot” kampányüzenetet. 2006-ra világossá vált, hogy még egyszer ez nem fog működni. Részben mert addigra kiderült, hogy noha az MSZP nem mészárolta úgy le a szakpolitikusait, mint ahogy az később a Fideszben szokás lett, a kormányzásuk összességében se szakszerű, se eredményes nem volt. A másik ok pedig a megerősödött Fidesz volt, akiket 2002-ben megbuktatott az arroganciájuk, de az akkori Fideszben szemmel láthatóan legalább annyi szellemi muníció volt, mint az akkori MSZP-ben. Mára már a harmadvonalból is eltűntek az akkori szakpolitikusi pályára vágyó fideszes politikusok, de akkor még megvoltak.
Ekkor jött Gyurcsány Ferenc tízemeletes portréja. A határozott politikus, aki leiskolázza Orbánt a vitában, aki sikeres üzletember, stb. Ma már látszik, hogy egy elfáradt, kiöregedett, az új idők problémáira semmilyen megoldást nem tudó párt lökött előre egy jó kiállású, magas férfit, aki még utoljára nyert nekik egy ciklust. Azon az áron, hogy a ciklus végére az anarchia határáig szétesett az ország.
A V-logóban meg az OV-22 sapkában azért ezt is látni kell. A Fidesz nagy, a Fidesz erős, bolondság lenne ezt tagadni, és azt vizionálni, hogy az utolsókat rúgja. Amikor viszont a Fidesz, amely a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet legjobban kommunikáló pártja nem képes felépíteni egy olyan hatásos témát, mint amilyen a rezsi és a migráció volt, akkor az legalábbis zavart jelez. Itt vagyunk fél évvel a választások előtt és még nem tudjuk mi lesz az a kampánytéma, amelyet az egész párt és a bebúgatott hívei skandálni fognak.
Brüsszel előtt behúzott farokkal meg kell hátrálni. A bzzzásról kiderült, hogy annyira vállalhatatlan, hogy még a nyugat-európai szélsőjobb számára is toxikussá teszi a Fideszt. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó okos és önálló elsővonalas Fidesz-politikus, Szájer mindkettőre figyelmeztette őket. A migráció hatéves téma, az afgán menekülthullám ha lesz is, a választásokig nem ér ide, ráadásul valószínűleg Merkel még leköszönése előtt meg fog állapodni Erdogannal kb. bármi áron, hogy Európa még egy olyan ütést ne kapjon.
Itt állnak tehát olyan téma nélkül, amibe teljes erővel bele lehetne állni. Ennek egyik folyománya, hogy koncentrálnak arra, amire a marketing kisegyszeregy szerint koncentrálni kell, a fő erősségre. Coca-Cola, az egyetlen igazi, eredeti kóla, Fidesz, az egyetlen igazi párt amiben van Orbán Viktor.
A másik folyomány, hogy mivel a koronavírus is bizonytalan, hogy lesz-e, ha igen mekkora lesz, el lehet-e adni a világ legrosszabb számait még egyszer sikerként, nincs mivel mozgatni a híveket, márpedig a fidesz sikerének kulcsa, a 99,99999%-os mozgósítás. Erre van egy kiváló folyamatuk és eljárásuk, melyet Kubatov, mint afféle politikai six sigma menedzser tart kézben. Ez a rendszer viszont csak akkor működőképes, ha rendszeresen fenntartják a szavazók aktivitását és nem a választás előtt két hónappal kezdik feltérképezni, hogy akkor ki is jönne szavazni.
Hagyományosan ennek eszköze a nemzeti konzultáció, amelyből a legutóbbi még a bevallani mert adatok alapján is totális kudarc. Ezért lett még a békemenet is megpendítve, hogy legyen valami átmozgató edzés.
És ekkor jött az ellenzéki előválasztás, amikoris évek óta nem látott dolog történt. Az ellenzék arcai, többen közülük életükben először, nyugati értelemben vett politikát csinálnak. Kint vannak az utcán, smúzolnak a választóval. Karácsony Gergely, vagy Jakab Péter és a többiek absztrakt alakjából olyan valaki lesz, aki kint van az emberek között, oda lehet hozzá menni, és elmondani a magunkét. A választópolgár, nézzük akármennyire hülyének, ösztönösen érzi, ha a politikus a kedvében akar járni, legalább megpróbál meggyőzően a szemébe hazudni. A vidékre kevésbé látok rá (jövő héten mondjuk leszek Nyíregyen, majd szétnézek), de Budapesten az ellenzék láthatóvá tette magát.
Az “ellenzékellenes petíció” tehát egyszerre kényszerű átmozgató edzés és reakció az utcán látható, az emberek kegyét kereső ellenzéki mozgolódásra. Ami számomra viccessé teszi, az a kétségbeesett erőlködés, ami a standokon kint álló nerencek arcán látszik. Felnőtt egy olyan generáció a Fideszben, aki nem emlékszik a daliás 1998-as kampányra, amikor Dávid legyőzte Góliátot. Ők abba nőttek bele, hogy be kell lépni a Fidelitasba, jól helyezkedni és majd jönnek a milliók, talán a milliárdok is. El sem tudják képzelni, hogy Szijjártó és Rogán volt talpas fidelitasos hülyegyerek, akinek a legrosszabb melót is meg kellett csinálni, ha Viktor parancsba adta, mentek tünteni a fehérjefeldolgozó elé is ha kellett.
Állnak tehát ez a demokráciához nem szokott alakok a standjaik mögött, oly rongyosan öltözve, amennyire ezt inasuk/szobalányuk ruhatára csak megengedi és aláírást gyűjtenek egy petícióhoz, ami lehetne az is, hogy “nyávogjanak-e a macskák”. Ha semmi másért, már azért megérte, hogy ezeken lehet röhögni.
