Mint az közismert, Németország választásokra készül, hamarosan lejár Angela Merkel utolsó mandátuma, őrségváltás következik a politikába. Angela merkel az utóbbi pár évében minden gond ellenére foglalkozott az utódlás kérdésével. Megtorpedózta a párt régivágású konzervatív vonalát visszahozni akaró Friedrich Merz próbálkozását a pártelnökség megszerzésére. Megemlítendő, hogy Merz kétszer is nagyon közel járt a győzelemhez, vagyis a CDU nem teljesen homogén szervezet. Volt próbálkozás a bajor testvérpárt elnökétől Markus Södertől is a kancellárjelöltség megszerzésére.
Ezeket Merkel türelmes munkával leszerelte, és mostanra a párt nagyjából felsorakozott Armin Laschet mögé, aki azonban nem sokkal sikeresebb, mint Merkel előző embere, Annegret Kramp-Karrenbauer. Nyilatkozatai kiválóak álmatlanság ellen és az árvízi tragédia utáni egyik első nyilatkozatnál (halottak, házak a víz és sár alatt) sikerült a kamerának úgy elkapni (épp nem ő nyilatkozott) hogy vihogott. Népszerűsége elindult lefelé.
Angela Merkelnek sokáig csak belső ellenzékkel és kihívókkal kellett számolnia, aztán az SPD (szocdem) párt meggyengülésével egyre inkább megerősödtek a zöldek. A zöld vezetés (Robert Habeck és Annalena Barbock társelnökök) Merkelhez képest amatőrök, ennek ellenére van esély rá, hogy muszáj velük a CDU-nak koalícióra lépni ha továbbra is kormányozni akar.
Ebben a helyzetben érdekes fejlemény ami Szász-Anhaltban történik. Itt ugyanis a választásokon nyert ugyan a CDU, de Németországban szokásos módon koalíciós kényszerben van. A CDU 37%-ot, a szélsőjobbos AfD 20%-ot, az egykori keletnémet állampártból kinőtt Linke 11%-ot, érezni tehát a DDR-örökséget.
A német politikában nagyon szeretnek hülye neveket adni a koalícióknak, a pártokhoz hagyományosan társított színek alapján. Van Jamaika-koalíció (CDU-Zöld-FDP), közlekedésilámpa-koalíció (Zöld-Fdp-SPD) és így tovább.
Szász-Anhaltban most egy ún. “Deutschland” koalíció alakul, amely a fekete CDU, a piros SPD és a sárga FDP koalíciója. Ebben vannak nehézségek. Az FDP ugyan szabaddemokratának fordítandó, de senki ne keverje a Szadesszel őket, ez a vagyonos kőkonzi polgárság pártja, liberalizmusuk azt jelenti, hogy szedjenek kevesebb adót és hagyják őket pénzt keresni, az alapítók között pedig szép számmal voltak a negyvenes években olyanok, akiknek 1945 előtt is voltak sikereik, hogy finoman fogalmazzak. Na ez a párt egyeztet a treehugger SPD-vel és a kormányzásba belekényelmesedett CDU-val.
Persze az összes német koalíciós forma ilyen, ezért is nincsenek Németországban nagyívű politikai húzások, egy-egy kormánydöntés nem úgy születik mint nálunk, hogy este egy fél üveg cabernet után közlönybe foglalják, hogy Norvégiai tartozik és különbenis bassza meg, hanem néha hetekbe telik eljutni olyan kompromisszumra, ami mindenkinek elfogadható.
Ez a koalíció most azért jelentős, mert az összes elemző főpróbának tartják ahhoz, hogy ősszel szövetségi szinten is egy ilyen alakuljon. Ez a feleknek most úgy tűnik, hogy win-win-win szituáció lennek. A CDU-nak érdeke a dolog, mert ha a zöldekkel kell koalícióra lépni, az nagykoalíció lenne, a két domináns nyertes párttal. Nagyon sok pozíciót kellene átadni és nagyon sok politikai kérdésben (elsősorban a környezetvédelem terén) kellene engedni. Az SPD-nek érdeke a dolog, mert a béka segge alatt van a támogatottságuk, teljesen eljelentéktelendtek, viszont így a pártelitjük még egy ciklusra kormányon maradhat. Az FDP mindig kis párt volt, és kormányon van mit tennie, ha a bázisához tartozó német KKV tulajok érdekeit védeni akarja a túl határozott zöld reformoktól. Vezetőjük Christian Lindner Merkellel nem akart egy hajóban evezni (ez ugyanis az SPD-nek korábban végzetesnek bizonyult) azonban most változhat a véleménye.
Ehhez persze előbb a szavazatoknak is úgy kell alakulnia, mindenesetre ott is zajlik az élet.
