Nem adok Fingszagrendet Demeter Szilárdnak. Megérdemelné persze, de csak verném a port én is, miközben a pasas nem érdemel ennyi figyelmet. Mindegy az is, hogy buzgóságból vagy parancsra cselekedett. A múlt héten volt az évfordulója annak a pernek, ahol ezt elvként kimondták.
Figyelemelterelés zajlik ugyanis. Beszéljünk inkább a jogállamról, az fontosabb.
Az egyik az EU-pénz elosztása feletti totális ellenőrzés frontja. Az EU-tól érkező támogatás elosztását kétféle módon modellezhetjük.
Az egyik, amikor én, a Ráció szent nevében uralkodó király, a nép szigorú ám jóságos atyja majd az utolsó fillérig elosztok minden pénzt, mert én tudom, hogy kinek mi a jó. Kisgyermekeknek például a spenót és a csukamájolaj. Tehát én majd eldöntöm, hogy Pusztakotkodácson vagy Pusztakotkodács-Felsőn csinálják meg előbb az állomási peront, hogy a Kismókus vagy Méhészborz óvoda játszótere legyen előbb EU-kompatibilis.
A másik amikor ilyet nem csinálunk, hanem mindenki egy központi pénzosztó géphez járul ugyan, de nem szólok bele, hogy ki kap pénzt, és bízok abban, hogy a nagyon sok becsületes ember kritikus tömeget képez a kevés becstelennel szemben, és végső soron a becsteleneknél landoló pénz is szétfolyik a gazdaságban.
Ez két elméleti lehetőség, valójában ezekből és még egy kis só-borsból áll a valódi jó rendszer.
A jó elosztási rendszerben stratégiai irányokat képeznek (pl. iskolák és kórházak felújítása általában, vállalkozások versenyképessé tétele) és az ezekre beállított pénz egy részét központi döntés alapján osztják szét, másik részét pedig szabadon pályázhatóvá teszik. A központi pénz egyúttal tereli a többi pénzt, hogy pontosan merre csorogjon, hiszen ha például központilag építek egy bicikliutat mondjuk a Zemplén szép tájain keresztül, akkor az ennek mentén fekvő falvakban tudnak élelmes emberek kerékpáros turizmusra pályázni.
A magyar pályázati rendszer pontosan ilyen, vannak nagy “operatív programok” amelyek megszabják a stratégiai irányokat, és azokon belül léteznek a nagy központi és kicsi helyi pénzosztások.
Két összetevő tehát rendben van, az a kis só meg bors hiányzik. Ez a só és bors a jogállam.
Ebben a szép pénzosztó rendszerben mindkét fontos szereplő, az állam és a magánember is tud csalni. A magánember (vagy lehet az helyi polgármester is) csalását egyszerűbb rajtakapni. Arra költötte a pénzt? Nem. Fizesse vissza. Az állam azonban már nehezebb eset.
A jogállam ennek a pénzosztásnak a sava-borsa, hiszen a jogállami eszközök alkalmasak arra, hogy én, a magánember azt mondhassam, hogy tudomásom van róla, hogy egy fideszes képviselő SZSZB, Hajdú-Bihar, és JNSZ megyében egy pályázatíró céghálót működtet, és ugyan nyomoz az ügyészség (pontosabban nyomozgat) de én még tudok mondani az eddig felmerült neveken kívül még két fideszes képviselőt, aki közölte a helyi polgármesterekkel, hogy csak ennél a cégnél lehet pályázatot íratni, ha egy petákot is akarnak kapni.
Jogállamban ilyenkor az ügyészség ezt megvizsgálja, és amikor látja, hogy pontosan ugyanaz történik ebben a két választókerületben is, mint öt másikban, akkor szépen ezeket a képviselő urakat is előveszi, miután megegyezik a polgármesterekkel, hogy csekély büntetést tudomásul véve részletes tanúvallomást tesznek. Ezt követően pedig megnézi, hogy mit csináltak a központi ellenőrző szervek, amikor nem vették észre, hogy egy több megyén átnyúló szervezet szivattyúzza a pénzt. Egy jó kis hajnali rajtaütésen lefoglal pár tucat számítógépet, és a fejnél is végez egy kis tisztogatást.
Ehhez képest nálunk Polt Péter, szokásos légiutaskísérő mosolyával belemondja a kamerába, hogy nem minden korrupció, ami annak látszik, az Állami Számvevőszéket meg hagyjuk is, Domokos László csak ellenzéki pártok zaklatására van tartva.
Én, az állampolgár meg vállat vonok, hogy a jogállam nincs, hiszen hiába talicskázzák fényes nappal haza az én pénzemet, meg Hans pénzét, meg Jean-Pierre, Jeroen, Sven, Fernando és Giovanni pénzét a fiúk, ez ellen semmit nem tudok tenni. Elmegyek, megteszem a feljelentést és nem történik semmi.
Az ügyészség nálunk működő szovjet modellje miatt a nyomozást megszüntető határozat ellen panaszt csak magánál az ügyésznél tudok tenni. Ezért aljasság például amit Varga Judit mond, hogy nálunk független az ügyészség, Belgiumban meg nem az, mert Belgiumban (Németországban is) az ügyész eltussoló tevékenysége ellen hatékony panasz van. Csak az egyik országban az igazságügyminiszter, a másikban pedig a bíróság tudja utasítani az ügyészt, hogy nyomozzon. Mindkét országban évi néhány esetre korlátozódik ez, mert az ügyész tudja, hogy nem érdemes trükközni. Polt Péter pedig tudja, hogy következmények nélkül lehet, és tudják a gazdái is.
Tehát csinálnak egy pénzosztó rendszert, amelyben két komponens (a központi és helyi pénzosztás) megvan, a harmadik, a jogállami rendszer nincs meg. Ennek eredménye, hogy büntetlenül lehet lopni, mert nem lesz vád.
Demeter Szilárd és a többi hasonló alak arról tereli a figyelmet, hogy a jogállam nem néhány ezer homoszexuális vagy pár száz újságíró érdekét szolgálja. Hanem tízmillió magyarét. Arról tereli a figyelmet, hogy a NER alapja a jogállam hiánya. Ha bármilyen minimális jogállamot itt elvárnak, az azt jelenti, hogy nem lehet bármit megtenni. Ezért próbálják meg akár azon az áron is megúszni a jogállami feltételekhez kötést, hogy Magyarország tízmilliárdokról marad le. Nem nagy ár azért, hogy százmilliárdokat lehessen lopni.
Mi pedig felháborodunk és cikkezünk valaki miatt, aki egy jogállamban most gyűlöletbeszéd miatt épp a gyanúsítotti kihallgatásán ülne…
