A Diétás Magyar Múzsa olvasóinak két legjelentősebb csoportja a profik, aki szeretnek olyan tartalmat olvasni, ahol legalább az alapfogalmakat tudja a szerző a szakterületükről és az amatőrök akik szeretnek kicsit mást olvasni, mint a magyar nem-kormánypárti mainstream.
Ennek mi nagyon örülünk, ugyanakkor ez okoz nehézségeket is. Amit írunk az sokszor lesz kritika tárgya olyanoktól, akik az adott területhez nálunk sokkal jobban értenek. Személyes ismerőseim közül is számtalan olyan olvasóról tudok, aki nálam sokkal jobban ért bizonyos közjogi kérdésekhez, tapasztaltabb büntetőjogász. Aztán van itt jó pár brüsszelita, aki nyilván mosolyogva olvassa, amikor az EU folyamatairól bábozunk.
Túl részletesbe viszont még olyan területeken se mehetünk el, ahol tudnánk, mert sok olyan ember is olvassa a Múzsát, akinek az érdeklődési területéből egyébként kiesne amit írunk, és tudni kell leegyszerűsítőnek lenni, annyira, hogy mégis a mondanivalóból megmaradjon a lényeg.
Ezek a Múzsa írásának az izgalmas kihívásai. Az idegesítőek pedig azok, amikor az olvasón látszik, hogy nincs annyira tisztában a témával, mint a szerző, viszont saját igazáról sziklaszilárdan meg van győződve, olykor tévesen. Ilyenkor az ember mindig elgondolkodik, hogy itt van 1-5 kommentelő, aki kutyázza a szerzőt, meg ott van tízezer lájkoló, aki nem szólt hozzá, így nem tudjuk, hogy valójában mit gondol. A klikkek számából tudjuk, hogy olvasta, és visszajön.
A meggyőződésből kommentelőkkel vitázás persze tud hasznos lenni. Csak felállítottuk azt az egyszerű szabályt, hogy ha hülyézéssel kezd, akkor én kapásból tiltom, Panamajack visszahülyézi és aztán tiltja. Kürti nem tilt senkit, de ő két kiéheztetett és egyébként is nyűgös bengáli tigris jelenlétében is nyugodt maradna, talán csak a cigijét szívná egy kicsit gyorsabban, de ebben nem vagyok teljesen biztos.
A következő kérdés: hogyan vitázzunk. Például amikor Panamajack teljesen világosan leírja, hogy szerinte a spekuláns a piac természetes szereplője, és ha nem csal, akkor tevékenysége segíti a piac működését, és erre annyi a reakció, hogy nem, ezek mind szemét dögkeselyűk, akkor mi a helyes reakció?
Nem vagyunk ugyanis közgazdaságtani magyarázó oldal. Panamajacknek megvan ugyan a tárgyi tudása hozzá hogy közgázt tanítson, de tanár és szülő olvasóink pontosan tudják, hogy a tanításhoz alkat és türelem kell. Ráadásul az az általános iskolás szint, amikor Ödönke a 2×2=4 tételre közli, hogy szerinte nem annyi és csapkodni kezd, amikor mondják neki, hogy de, az annyi.
Konkrétan, ha valaki kötekedni jön ide, akkor vajon van-e értelme elmagyarázni, hogy kedves Ödönke, ha valaki IDÉN kifizeti a JÖVŐRE learatandó búza árát, az kockázatot vállal, méghozzá azt a kockázatot (pontosabban annak egy részét) vállalja át, amelyet egyébként az viselne, aki vetőmagot, növényvédő szert, műtrágyát, a traktorba gázolajat stb. vásárolt (hitelből) és a pénze kinn a határban áll és drukkol, hogy egy különösen érdekes mezoléptékű konvektív rendszer pont ne az ő búzája felett szolgáltasson érdekes fotótémát. Ennek a játéknak számos kimenetele van. Ha sok búza terem, lemegy az ár, a gazda jár jól, ha kevés búza terem, felmegy az ár, a spekuláns jár jól és így tovább. És bizony a spekuláns, amikor kitalálja, hogy mennyiért kellene jövő évi búza szállításokat vásárolni, akkor igyekszik tájékozódni. Elmagyaráztatja magának az El Nino-t, hogy akkor most lesz szárazság vagy nem, fizet valakinek azért hogy mondja meg, hogy a szemüveges magyarellenes búzarontóbogár (Speculus gyurcsányicus antihungaricus) kártétele mekkora lesz. A végén mond egy árat, ami szerinte jó, nyilván ez egy olyan ár, amin ő úgy gondolja, hogy haszna lesz.
A bank, aki a gazdát hitelezi, az ilyen ügyletek árából maga is tájékozódik (nyilván ő is olvas szakemberektől elemzéseket) hogy vajon milyen bevételt saccol a gazdának, vagyis mennyire kockázatos neki hitelt adni, vajon hány százalékra érdemes hitelezni a gazdát. A gazdának adott hitel kamatából meg fizeti annak a betétnek a kamatát, amelyet a spekulánsokat utáló hős kommunistánk vitt be és kötött le takarékba’ nehogy spekulánsok kezére jusson. És akkor persze arról nem is beszéltünk, hogy a bank maga is jelen van a határidős ügyletek piacán.
Tehát a kérdés az, hogy van-e értelme nekiállni magyarázni ezt így, ennyire az elejéről kezdve annak, aki meg van arról győződve, hogy a spekulánsok kizárólag gyíkok, akik a Bilderberg tetejéről ármánykodnak a munkásság kizsákmányolásán?
Bennem időről-időre fellángol, hogy igen, de én tanár-alkat vagyok, Panamajack meg nem az, őt idegesíti. Ha valakit ez zavar, azt végtelenül sajnáljuk, de őszintén szólva rövid bosszankodás után le…öblítjük, én most pl. valami egri érseki bikavérrel “Nagypapa bora”), ami egri borhoz képest egész jó, összetett ízű cucc.
