Nagy vidéki egyetemeink “ajánlatot kaptak” hogy álljanak át alapítványi működésre.
Nyilván pontosan tudják, hogy ez azt jelenti, hogy kapnak a nyakukba egy csomó, miniszteri fizetést húzó herét (“kuratórium”) akik úgy fognak működni, mint egy Alkotmánybíróság. Mármint mint egy magyar alkotmánybíróság, vagyis azt csinálják, amit Orbán Viktor megüzen, ha pedig nem üzen semmit igyekeznek kitalálni, vajon mit üzenne a Doktor Miniszter Elnök Úr, ha lenne ideje a ránk a Fontos Államügyek intézése mellett.
Természetesen az alapítványi működés azt jelenti, hogy a budipapírért se Pista bácsi, a pedellus szalad ki a Metróba az egyetem furgonjával meg egy napi százezerre limitált bankkártyával, hanem az államtitkár úr unokaöccsétől fogja venni az egyetem hatszoros áron, amelyből az államtitkár úr unokaöccse megtarthat 20%-ot, a többiből meg fizetjük a helyi embereket.
Az alapítványi működés további előnye például, hogy Micsurin elvtárs, elnézést, Magyar Nemes, ha éppen a csillagvizsgálónk ERC grant esélyes programja helyett a Magyarság Szíriuszi Eredetét kutatva kívánja bámulni a fényes kék csillagot az égen, miközben hangszórókból csuvas regölés hallatszik, az ERC grant majd vár.
A rektor és dékán urak meg “komoly garanciákat” várnak és “ígéreteket” a kormánytól. Már látom a 2022-es interjúkat, ahol frissen kirúgott egykori dékánok és rektorok fognak búslakodni, hogy “volt egy tervünk” meg “komoly feltételeket szabtunk” meg “közvetítőkön keresztül maga a miniszterelnök erősítette meg”.
Ugyan már, kedves rektor és dékán urak. Ezek banditák, tessék eldönteni, hogy csicskulás van vagy gerinc.
