Hogy ne csak a Nagy Dolgokról írjunk mindig, mesélek az ePostakönyvről.
Én még pont elkaptam a végét, a maifiatalság viszont már nem ismeri az ügyvédjelölti létnek azt a részét, amikor a Kolbász és Hurka Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. változásbejegyzési kérelmével (írhatnám kollégák szép bőrtáskában, én pedig Édesanyám legnagyobb kétségbeesésére nejlonszatyorban) el kellett menni (Budapesten) a Nádor utcába, sorszámot kérni, majd a cégbíróság átriumában olvasgatni. Mobilnet még épp csak volt, a laptop se volt még annyira elterjedt. Jobb napokon félóra múlva sorra került az ember, rosszabb napokon (én ezeket jobban szerettem) 2-3 órát is olvasgatott, mire hívták. Aztán jött az elektronikus cégeljárás. Azóta egyszer jártam a cégbíróság épületében, kong az ürességtől.
A másik megszűnőben levő “szépsége” az ügyvédjelölti létnek a posta. Vezérigazgatónak öltözött huszonéves srácok, és kemény ügyvédnőt játszó jóseggű színésznőnek öltözött csajok (avagy ahogy Móricka az ügyvédséget elképzeli) jelennek meg 6-7 óra tájban a postán. A bőrtáska itt már kevés, a nagyobb irodák jelöltjei zsinórfüles szatyorral és postakönyvvel vonulnak fel.
Azaz nagyrészt csak vonultak. Szerintem minimum öt éve nem írtam olyan szerződést, amelyben nem volt benne, hogy a felek az ilyen és ilyen email címre küldött elektronikus levelet írásos értesítésnek tekintik. De az igazi csapás az volt, amikor elkezdődött az elektronikus kapcsolattartás, előbb a bírósággal, azóta pedig a közigazgatás minden szervével.
Van ezzel baj, nem is kevés, de az összes baj se tudja feledtetni, hogy az irodai nyomtatóba évi három (negyvenezer oldalas) toner helyett másfél évente veszünk egyet, nem hagyunk ott a postán heti 30-40 ezer forintot, nem állunk sorba csekket befizető nénik-bácsik között, akik közül páran még ott helyben lekaparják mind az öt sorsjegyet, mert addig is lehet a kisasszonnyal beszélgetni. Nem kerül elénk a sorban a Hosszúnevű és Társai Ügyvédi Iroda Ctuhlu, Kraken and Partners (New York, Düsseldorf, Johanessburg, Ulánbátor) jelöltje 580 levéllel. Az aktáink vékonyak hiszen fogja a fene kinyomtatni az ellenfél hosszas fejtegetéseit a semmiről, és a mi zseniális jogi okfejtéseink is maradnak pdf-ben. Papírozzanak a közjegyzők, ahhoz legalább valamennyire értenek. Talán.
Mivel már csekket se kell nagyon fizetni, a Postának a csökkent munkateher mellett óriási erőfeszítésekkel sikerül lassúnak és megbízhatatlannak maradni. De sikerül.
Legújabb húzásuk az ePostakönyv. Tértivevényes levelet már ritkán küldünk, leginkább akkor ha valami nyugdíjas mérnök ügyében kell pereskedni, akinek megvannak az ügy iratai 1983-tól. De még létezik a tértivevény, végleg valószínűleg akkor fog kimúlni, amikor végre az összes céget rászorítják majd arra (és lesz rá normális informatikai háttér) hogy a cégek egymással a hivatalos elektronikus elérhetőségeiken közöljenek hivatalos dolgokat.
A postának tehát a korábbi napi sok tízezer helyett alighanem napi párezer “tértis” levelet kell kezelnie. Ez már mehetne lazábban, helyette jön az ePostakönyv. Egy informatikai vénájú ügyvéd kolléga összeállított egy rövid használati utasítást, hogy milyen lépéseken át vezet az út addig, hogy elektronikus tértivevényünk legyen. Most tekintettem át. Az első benyomások: egy pravoszláv karácsonyi mise ehhez képest óvodai tapsolós dalocska.
De hogy fokozzuk, lelkiismeretes kollégánk külön kitér arra, hogy milyen böngészők alatt NEM működik kielégítően a rendszer, tűnik el az ilyen gomb és az olyan ikon. Miközben tetszőleges kínai webshopot egy gőzhajtású szövőszéktől kezdve egy klingon Bird of Prey képernyőjééig minden gépen ugyanúgy meg lehet jeleníteni. Katt ide, regisztrálj oda, enter, F1, Ctrl-BDSRSTNT, Alt-SZLAMB, megint enter, enter, Shift-GYAKA, enter, enter és már csak nyomtatni kell. Nagyon jó lesz, már érzem.
