Újabb kiváló fejleménye az előválasztási kampánynak, hogy megmozdult az értelmiség. Végre nem csak én írok 2000 leütéses facebook posztokat, hanem egyre-másra dobálja fel a facebook különböző értelmiségiek posztjait. Olyanokét is, akik már rég megnyilvánulnak a Facebookon, meg olyanokat is, akik a “ím eljövendek a négy méter magasan felpolcozott könyvtárszobám mélyéről hogy e vészterhes órában szóljak hozzátok, kevésbé olvasott polgártársak” felütéssel nyitnak.
Tegnap épp egy podcast felvételen voltam (a Political Capital vallatta Radnóti Andrást meg engem az értelmiség politikai szerepvállalásáról) és bizony mondom néktek polgártársak, hogy most például ez is tisztázva lesz. Mármint hogy kinek mekkora elérése van.
Azért csúnya dolog az internet világa, mert kilóra mér. Lehet X értelmiségi sokkal okosabb, mint Y értelmiségi, de ha utóbbit többen olvassák, legalábbis ebben a világban ő a mértékadó értelmiségi.
Rávilágít ez az értelmiségi szerep változására is. Van az a közeg, ahol az ellenőrzött adatok, a téma irodalmának alapos ismerete és a már létező eredményekhez képesti előrelépés vagy az eredmények szintézise vezet az értelmiségi megszólaláshoz, és itt vannak valamennyire objektív mércék, bár a kutatók azért sokat tudnának mesélni a Szent Impaktfaktor tudománytorzító hatásairól. De mégis, nem lehet olyat mondani, hogy a százlábú az hártyásszárnyú, mert azonnal szólnak a többiek, hogy helló, tán mutatnál valami genetikai vizsgálatot ami ezt alátámasztja, vagy írd fel a táblára ezerszer gyöngybetűkkel, hogy “soha többet nem foglalkozok begombázva állatrendszertannal”.
Itt Közép-Európában hagyományos értelmiségi szerep a köz dolgában okosat mondani, és ez szerintem jól is van így. Csak ezt sokáig úgy tehette meg az értelmiség, hogy az értelmiségi címkével együtt megkapta azt a figyelmet is, ami annak jár, hogy itt kérem most egy értelmiségi mondja meg a tutit. Nem kérdezte meg senki, hogy az értelmiségi tutimegmondás mennyire tisztán táplálkozik abból, hogy olyan valaki szólal meg, aki szokott sok információval dolgozni (legyen az állatrendszertan vagy egy Rachmanyinov-partitúra) és hozzá van szokva, hogy ennyi információt feldolgozva észrevegye a lényeget és rámutasson. Nem merült fel, hogy ez az értelmiségi tutimegmondás mennyire táplálkozik abból is, hogy az illetőnek milyen a szocializációja, mennyire mozgatják olyan gyarló emberi érzések, mint a személyes ismeretség, és érvel ezen szubjektív tényezőktől vezérelve.
A Dobrev-MZP versengés kapcsán megszólaló értelmiségieknél, akik egyik vagy másik jelölt mellett kiállnak, bizony tetten érhetők ilyen érzelmek. A Dobrev mellett síkra szállóknál az outsiderrel szembeni idegenkedés, az MZP mellett lándzsát törőknél a nyűgös Gyurcsány-ellenesség.
A kérdés az, hogy az ilyen motívumokat tartalmazó szöveg vajon tekinthető-e értelmiségi tutimegmondásnak? Abban az értelemben biztosan nem, hogy nyilvánvalóan egyik se higgadt politikai elemzés. Ezek saját érzések kivetítései a jelöltekre. Innentől kezdve viszont a meggyőző erő a kérdés, amely az értelmiségi megszólalás szintén nagyon fontos eleme. Értelmiségiként az ember bírja a nyelvet, tud a szövegében szuggesztív, lelkesítő lenni, a tapasztalatlan olvasót kicsit meg is vezetni higgadt érvelésnek tűnő, valójában csúsztatásoktól és más érvelési hibáktól hemzsegő marketingszöveggel. De vajon tud?
Vajon a közönség még mindig elfogadja, hogy a megszólaló értelmiségi véleményére megkülönböztetett figyelemmel kell figyelni? Vajon eltűr csúsztatásokat? Vajon tényleg nem veszi észre, ha kilóg a szubjektivitás lólába? Vajon nem értékeli sima politikai reklámként a nagyívű értelmiségi megszólalást?
Én úgy gondolom, hogy nagyon sok, most hosszasan megnyilvánuló értelmiségire fog kijózanítóan hatni, hogy valójában ki és mennyire figyel rá oda. Borítékolhatóan lesznek ennek olyan kommentárjai, hogy a nép elhülyült és megmondóemberekre hallgat veretes értelmiségi megszólalások helyett. Lehet, hogy ez így van, de az is lehet, hogy az elefántcsonttoronyról kiderül, hogy négyemeletes panel Kazincbarcikán.
Ez mindenképp sokaknak csalódás lesz, de az ilyen politikai mozgások mint az előválasztás második fordulója arra is jók, hogy ezek a dolgok a helyükre kerüljenek.
