Szépen bontakozik egy jó kis kém- és megfigyelési botrány, kiderül, hogy Viktorék vettek izraeli kémszoftvert. Mazel tov. Aztán most meg kiderül, hogy kit és hogyan figyeltek meg vele.
Nem akarom kisebbíteni az oknyomozó újságírók érdemeit, egy komplett nyomozást csináltak végig. A nyomozás során “kihallgatott tanúk” között egész biztosan volt olyan aki nyíltan vagy fedetten, de valójában nem tanú volt, hanem valamelyik állam szakszolgálatánál dolgozó hivatásos.
Hivatásom gyakorlása során párszor láttam egykori titkosrendőrt vádlottak padján ülni. Észtől, tapasztalattól, beosztástól függően másképp kerültek oda, de kivétel nélkül mindegyik azért került oda, mert agyára ment a paranoid konspirálás.
Mert a titkosrendőri meló hatékony műveléséhez szünet nélkül konspirálni kell. Ez tényleg az a szakma, ahol elvárás, hogy az ember úgy egyen túró rudit, hogy kis darabokat tör le belőle és megnézni nincs-e benne elrejtett cián-ampulla.
Amikor ezt a hírt olvastam, az első gondolatom az volt, hogy ezekben a fiúkban még a Kelet-Európában szokásos antiszemita sztereotípiák sem dolgoztak. Én nem vagyok antiszemita, de még én is alaposan végiggondolnám, hogy megvegyek-e bármilyen informatikai megoldást, amit izraeli cég fekete műveletek céljára árul.
Ezek a fiúk szokták ugyanis néhanapján lekapcsolni egy-egy gyanúsabb iráni atomerőmű összes számítógépét, meg ezek azok is, akik beküldenek Ahmed ablakán egy lézerirányított rakétát, ha Ahmed túl aktívan emailezget arról, hogy régen volt már egy rendes szeges-repeszbombás öngyilkos merénylet egy tel-avivi plázában.
Izraelt lehet szeretni vagy nem szeretni, de azt érdemes fejben tartani, hogy ez az ország túlélésre játszik. Most épp nagyjából nyugi van körülötte, a szomszédos országok nem akarják tengerbe szorítani őket, de attól, hogy felvették egy csomó, korábban ellenséges arab országgal a diplomáciai kapcsolatokat, még nem bíznak meg bennük.
Meg úgy általában senkiben. Mi se bíznánk meg a helyükben senkiben. Tehát ha eladnak valami ilyen informatikai megoldás, az 1000%, hogy van benne valami hátsó ajtó, amin keresztül követni tudják, hogy ki és mire használja. Már csak azért is, hogy nehogy izraeli ügynökök figyelésére legyen a cucc használva.
Abban is 1000%-ig biztosnak lehet lenni, hogy ha Izraelnek érdekében áll, ezeket az információkat a megfelelő embereknek oda fogja adni. Abban nem lehet 1000%-ig biztosnak lenni (de 500%-ig azért igen) hogy néhány “cégnek”, főleg az Atlanti-óceán másik partján megvannak az eszközei arra, hogy tudják ki és mit csinál az izraeliek kémszoftvereivel.
Azt is érdemes (lett volna) végiggondolni, ha már közép-európaiak vagyunk, hogy a zsidók szemében nem nagyon van átjárás az antiszemita és a nem antiszemita között. Más szavakkal: attól, hogy ráborítunk egy zsák pénzt egy baráti zsidó szervezetre, meg veszünk egy másik zsák pénzért cuccokat Izraelből, még nem szigeteltük el a Mazsihiszt az izraeli kapcsolataitól.
Ha már közép-európaiak vagyunk és a zsidókról csak sztereotípiákkal gondolkozunk, akkor érdemes fejben tartani, hogy befele veszekednek, kifele összezárnak. Ha innen Magyarországról Bibi legádázabb politikai ellenfelének megy jelzés, hogy az EMIH-hel barátkozás közepette azért mégis megy a sorosozás, a szakállasbácsizás és társai, akkor Bibi (vagy Bibi megfelelő embere) ebben a kérdésben Bibi legádázabb politikai ellenfelével is úgy fog egyeztetni, mintha a legjobb haverok lennének. Nyilván diszkréten.
Ezek azok a kockázati tényezők, amelyek az izraeli kémszoftver megvásárlásával és használatával jártak. Ha én lennék a szivárogtató, még várnék egy kicsit aztán elkezdeném szépen kiadni azt az infót, amikor nem az ellenséget figyelték meg vele, hanem a sajátjaikat. Hadd járkáljanak a riporterek Lázár János meg a többi után, hogy mit szól hozzá, hogy Viktor megbízásából lehallgatták. Most mindenki drukkol, hogy ilyen kiszivárgás ne legyen, és sokan telefont cserélnek. Pro tip: ne tegyetek rá semmit. Az első és legfontosabb indikátora annak, hogy érdemes belenézni egy telefonba, az az, hogy valamilyen eszközzel próbálják levédeni.
