A szumó, a vonatok és más hasonlók mellett számos He-Man (és Masters of the Universe, továbbiakban: MOTU) csoport tagja is vagyok, ezért most mesélek egy kicsit.
A MOTU egy bugyuta amerikai rajzfilmsorozat a nyolcvanas évek második feléből. Főhőse He-Man aki civilben Prince Adam, a jóságos király fia, aki ha megfog egy csodatevő kardot, és üvölt, hogy “by the power of Grayskull, illetve hogy “I got the power” akkor egy nagyon kigyúrt, egy szőrös alsónadrág meg egy kis mellkaspáncél kivételével (igen, akkora rejtett gay utalás, hogy a fal adja a másikat) szuperhőssé változik, aki legyakja a főgonosz Skeletort.
A történet és a szereplők pont annyira gagyi, mint amennyire gagyinak hangzik. Maga a sorozat így visszanézve simán a Mattel jól sikerült marketingakciója lehetett, mivel a férfi és a női szereplők is egy-egy formára fröccsönthetők. A fiúk nagyon-nagyon izmosak, a lányok hosszú combú, jó seggű harci Barbie-k. De a lényeg alighanem az lehetett, hogy a fiús anyukákra is nagyon sok babát lehessen rásózni.
Mivel azonban az egykori célközönség mára negyvenéves, a Netflix csinált folytatást. A gyártást Kevin Smith-re (Jay és Néma Bob) bízták, a hangok között Mark Hamill, Sarah Michelle Gellar, Alicia Silverstone, illetve személyes kedvencem a Evil Lynn (a főgonosz csaja) hangját adó Lena Headey. Nyilván ő Cersei Lannisterrel azért elég jól bemelegített a gonosz női szerepbe, de a hangjával konkrétan még egy dimenziót hozzáad az egyébként is összetett karakterhez.
És itt el is érkezünk oda, hogy miért tört ki a rajongók között a parasztgyalázat. A harmincöt évvel ezelőtti mese primkó nyolcvanas évekbeli csihipuhi volt. Negyvenévesen megnézve hemzseg az egész az alkotók homoszexuális vagy szexuális utalásaitól, de kb. mint a Shrek esetében, ezt gyerekként nem lehet észrevenni. (van pl. egy Fisto nevű karakter, hatalmas ököllel…)
Az új filmben kivétel nélkül mindegyik karakter (már amelyek öt percnél többet beszélnek a sorozatban) kilép ebből a kétdimenziós létből. Leglátványosabban a két nő, a “jó” Teela (az eredeti sorozatban He-Man nője, illetve hát ilyen harcostársa) és Evil-Lynn a főgonosz Skeletor ugyanilyenje.
Nem akarom a cselekmény részleteit lelőni, ezért csak annyit, hogy a sorozat igazi főszereplője Teela és nem He-Man. Ráadásul Teela egy ponton a hosszú hajú harci Barbie-ból átváltozik felnyírt hajú, testhez simuló dressz helyett nadrágot és mellényt hordó kemény csajjá, akinek állandó harcostársa egy színesbőrű, afrofizurás geek lány.
Na erre kitört a balhé. A facebookos MOTU-csoportokban elindul a “gilébek ebből a dszopordból” járvány, mert hogy meg van gyalázva a MOTU szellemisége, gagyi a sztori (emlékeztetőül: az original series kb. lehetne a gagyi illusztrációja bármilyen lexikonban, én se kedvelném, ha nem gyerekkori kedvenc lenne), megbzzzzlás fenyeget, elgenderítették, beleinkluzivizáltak oda nem illő karaktereket, bla-bla-bla.
Miközben csináltak egy gagyi régi mesefilmből egy közepesen nézhetőt, nagyszerű szinkronhangokkal. Nem tudom mennyire szórakoztató ez bárkinek, aki nem látta az eredetit, de érdemes megnézni, ilyen limonádé egy estés szórakozásnak tökéletes. És közben lehet röhögni az inceleken, akik a világ férfiait ettől féltik.
