Kicsit úgy vagyok Márki-Zay Péterrel, mint az arab történetírók az ősmagyarokkal. Ibn Ruszta, Dzsajháni és a többi hasonszőrű történetíró szerint a magyarok a “türkök egyik fajtája” volt. Ami az ő szempontjukból igaz is. A népvándorlásnak voltak korszakai. A különböző indoeurópai népek már elértek nagyjából oda, ahol azóta is vannak, a hunok nagy birodalmán már túl voltunk, ezekben az évszázadokban a türk nyelveket beszélő birodalmak voltak a jellemzők az ázsiai sztyeppéken.
Ezeket lehetett úgy ismerni, ahogy pl. az ehhez nagyon értők ismerik az amerikai politikát. Tudják ki honnan jött, mit mondott öt éve, amikor Alabama állam választott főpostamestere volt, kivel járt egy helyre gimibe, és a felesége melyik régi legendás szenátor unokahúga. Meg lehet ugyanezekkel az emberekkel annyit foglalkozni, hogy aha, egy alabamai turbókeresztény republikánus vagy new yorki enyhén vagy nagyon szoci demokrata.
Az arab történetírók pont az utóbbi erőfeszítést tették bele a magyarok leírásába. Az aktuális 2-3 erős birodalom (ujgur, kazár) közötti politikai és földrajzi térben mozgó, hátrafelé nyilazó társaság, amelyik ott van és azt csinálja, mint a kicsit más nevű ugyanilyen társaság, ugyanott csak ötven évvel korábban, mielőtt becsatlakozott egy olyan törzsszövetségbe, amelyet aztán egy rivális törzsszövetség a fiatal nők, a lovak és a szarvasmarhák kivételével kiirtott. Na, érted, kedves korabeli megrendelő, ott most a magyarok vannak, ezek is a türkök egyik fajtája.
Ha tovább megyünk a bizánci forrásokhoz, ott hirtelen nevek és számok jelennek meg, hiszen a már ekkor se épp legjobb formáját futó Bizáncnak folyamatosan monitorznia kellett a tőle északra levő migrációs szupersztrádán közlekedő népeket a túlélése érdekében. Ehhez már tudni kellett, hogy van-e ott belső rivalizálás, a menekülők által mondott százezres szám csak a szokásos poszttraumás tünet vagy tényleg százezer lovasuk van, ha annyi van, akkor mekkora legelőterület kell ennyi lóhoz, az a környéken kinek van, tehát kinek fognak nekiesni, tudunk-e nekik esetleg tippeket adni, hogy másnak essenek neki, aki épp minket szorongat, és így tovább.
MZP most ért be a távoli sztyeppékről, ahol a “csalódott fideszesek egyik fajtája” volt, a bizánci érdeklődés térségébe. Aki eddig nem foglalkozott vele (pl. én) érdemes elkezdeni ezt.
Az egyik dolog amit érdemes megjegyezni, hogy ő egy olyan típust testesít meg, akinek a hiánya a magyar politikai élet nagyon jellegzetes tünete. A magyar politikai elit sajnálatos módon tele van olyan emberekkel, akik se nem okosak, se nem tehetségesek, ahogy a két prímás mondja a klasszikus viccben: asztalnál meghalnának. A 40-50 éves korosztály inkább csak beszél a politikáról, de nem vesz részt benne. Külföldön van, itthon vállalkozik, itthon multinak dolgozik. Ha felmerül, hogy ehelyett el kéne mennie egy pártba valamit csinálni, ha meg is hallgatja az ajánlatot, utána fejvesztve menekül. MZP pont ez a 40-50-es valaki, akinek a politikusi tehetsége elvitathatatlan (bár hogy pontosan mire elég, azt még nem tudjuk). Van neki tudományos fokozata, beszél idegen nyelvet, és dolgozott rendes cégnél beosztottként és középvezetőként.
Várható volt, hogy előbb-utóbb valaki ebből a rétegből csak belevág a politikába. Ilyen szempontból MZP a “türkök egyik fajtája” hiszen elég ezt tudni róla, és számos mondata, cselekedete modellezhetővé és magyarázhatóvá válik.
Viszont ahhoz meg kellett vele néznem a Partizán páros KG-MZP interjúját, hogy lássam, hogy a pasas azért nem teljesen az az outsider aki tegnap még villanyt szerelt vagy vonatot menesztett ma meg miniszterelnök-jelölt. Frissen választott polgármesterként lehet hogy ez volt, viszont most nem az. Tudatos és tervezett, és még azt se zárnám ki, hogy tanácsadói vannak.
Ugyanis eléggé sok megszólalása és gesztusa táplálkozik az amerikai vidéki politikából, amelyet az Örülünkvincent blog is észrevett. A dél-karolinai demokrata helyett én inkább a középtől kicsit jobbra, de még bőven Mike Pence-en inneni republikánust mondanék, de valóban, kiveri az ember szemét a hasonlóság. Hogy ezt MZP amerikai évei alatt leste el, ivódott bele, tetszett meg neki, vagy esetleg van emögött egy kis tanácsadás is, azt nem tudom megmondani, ugyanis a magyar politikai elit régi tagjaival ellentétben MZP-t nem ismerem személyesen (vagy a munkatársait).
De az látszik, hogy hiba őt alábecsülni, mert ha tényleg az amerikai vidéki politika vonalán fog haladni akkor ott vannak jól bejáratott mondatok és válaszok. Idézzük fel az amerikai politikában pl. Bill Clintont, aki jó egyetemeket végzett, de vidéki fiúként (konkrétan Arkansas-ból, amelynél vidékibb hely Amerikában igen kevés van). A vidéken bizonyított amerikai politikust érő kritikák és az arra adott válaszok műfajilag kb. olyan kidolgozottak mint a Moliere előtti francia dráma vagy a klasszikus bécsi operett, tehát aki tudja, hogy itt mivel szoktak támadni, az azt is tudja, hogy mit kell válaszolni. Hogy ezek mennyire hatékonyak? Clinton simán túlélte politikailag, hogy egy gyakornoklányt (elnézést) leszopatott, majd az egészet letagadta. Mindezt az elnöki hazudozásra hagyományosan kényes Amerikában.
Felületes ismerkedésem során odáig tehát már eljutottam, hogy MZP-t kilőni igen nehéz lesz, és nemcsak azért mert a régi motoros politikusokra használatos lőszer outsiderként nem fogja. Hanem azért is, mert ha tényleg végigmegy az amerikai vidéki politikus kézikönyvén, akkor kb. golyóálló, hiszen kész válaszokat tud onnan kölcsönözni.
