Az előbb feldobott egy képet nekem a facebook: A leendő M34 gyorsforgalmi út egyik leendő csomópontjánál fényképezkedik a térség országgyűlési képviselője és a helyi polgármesterek.
Az M3 autópálya ma már Vásárosnaményig ér, nagyon közel van az ukrán és a román határhoz is. Előbbit közvetlenül Barabás és Beregdaróc környékén fogja metszeni (ahonnan már csak egy ugrás Munkács) de lesz egy elágazás, az M34 autóút, amely Vásárosnaménynál kiágazva elér majd Záhonyig (és onnan már csak egy ugrás Ungvár). A román irányba Mátészalka felé ágazik majd ki az M49.
Az érzések kettősek. Ezeken a környékeken gyerekkorom sok kedves helyszíne van, nagyrészt határközeli (akkor ugye a nagy Szovjetunió és a baráti szocialista Románia volt a szomszéd) falvak teljes világvége hangulattal, mintha pár kilométerre tényleg lemennénk a térképről. A határ másik oldalán misztikus vidékek, ahol a boltban van búvárszivattyú, de nincs kenyér. És a határon kalasnyikovval járőröznek. A harangszó áthallatszik, de mást nem nagyon tudni arról a vidékről. Ezen az oldalon mindennek itt a végállomása, hisz betonfalként magasodik a határ. A határmenti falvakba utoljára jut el minden, régi vonat, régi busz jár. Cserébe a természet nagyrészt háborítatlan.
Most ezekből a környékekből újra az lesz, ami régen is volt. A Trianon által elvágott nagyvárosok felé vezető főutak melletti falvak, jó kis átmenő forgalommal. Kevésbé lesznek szépek és talán visszatér az élet, amelyet az elvándorlás nagyon keményen érint. Remélem, nem az lesz belőlük, mint az M3 melletti vidékek közül olyan sokból. Amikor például az országszerte nyomortanyaként elhíresült Gyöngyöspatáról hallunk, akkor például eszünkbe jut-e hogy az M3 kb. tíz kilométerre van?
Különösen érdekes lesz ez az aprófalvas Szabolcs-Szatmár-Beregi környéken. Erős a gyanúm sajnos, hogy ott is lesz olyan környék, amelytől negyedóra kocsival az autópálya és onnan kevesebb mint három óra autóval a parlament, de se posta, se bolt se iskola. Remélem nem ez lesz.
