Úgy tűnik, hogy újabb olyan kísérlet érkezett a végjátékhoz, amely úgy gondolta, hogy a gazdasági és társadalmi törvényszerűségeket figyelmen kívül lehet hagyni. Mondhatnám, hogy Kuba egy újabb bukott kommunista kísérlet de akkor igazságtalan lennék.
Persze részben erről van szó. A tervgazdaság, az államosítás, a “termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele” itt is megtette azt a hatást, amit mindig meg szokott tenni. Ezeket a hátrányokat nem tudta ellensúlyozni az, hogy a szegény banánköztársaságoknál jobb oktatási és egészségügyi rendszer épült ki, illetve elmaradt a XX. század végének, XXI. század elejének több civilizációs károkozása is. Így például nem irtották ki a méheket és beporzó rovarokat szúnyogirtóval és növényvédőszerrel, kevesebb a szívbeteg.
Viszont nyomor van.
Amiért ezt mégsem lehet teljesen a kommunizmusra kenni, az a nagyhatalmi játszma. Fidel Castro arra fogadott, hogy Kubát meg lehet tartani a Karib-térségben, mint az egyetlen, nem USA-függésben létező országot. Ennek megfelelően igazodott a szovjet irányvonalhoz. Ez az USA csőrét annyira piszkálta, hogy még nem hivatalos fegyveres akcióval (Disznó-öböl) is próbálkoztak, majd jöttek a szankciók.
Ameddig ezt orosz és kínai forrásból lehetett ellensúlyozni, elevickéltek. Ráadásul van néhány jó exportcikkük (rum, szivar, latin zene) amely hozott bevételt, csakúgy mint a turizmus. Amely turizmus nemcsak a szép kubai tájakra, hanem a szép és olcsó kubai lányokra is épült.
Kialakult az a jellegzetes mintázat, ami Magyarországot is jellemezte a nyolcvanas években. Fennen hirdetett szocializmus, mesterséges forint (peso) árfolyam, mellette pedig dollárért szopó-nyaló-gombotvarró turizmus, ezt kiszolgáló kiterjedt feketegazdaság, általános korrupció, szép csendben megtűrt szexturizmus, hiszen a dolgozó lányokat dollárban fizeti a kedves vendég.
A járvány viszont kinyírta ezt a modellt. Ha valaki nem része a nemzetközi vérkeringésnek, nem jut el hozzá a vakcina (van elvileg saját vakcinájuk, bizonytalan hatásossággal és mennyiségben), nem tud benevezni semmilyen segélyprogramba. Ha leáll a turizmus és feketén jetskit kölcsönzők, feketén taxizók, feketén valutát váltók, feketén szexuális szolgáltatást nyújtók nem hozzák a dollárt, akkor nekimennek a falnak, hiszen nincs miből működő szocializmust hazudni.
Így aztán a kubai tüntetések nem is annyira a tankönyvi szocializmus sikerességét vagy akár csak működőképességét hirdetőknek jelentenek leckét. Hanem azoknak, akik úgy gondolják, hogy a világgazdaságot, és a közeli nagyhatalmakat ki lehet hagyni a számításból. Mint nálunk.
