Kósa Lajos történetét az előző részben ott hagytuk abba, hogy a nyomozó ne forszírozza. Nade miért ne?
Képzeljük el, hogy végig kell ellenőrizni a német, svájci, francia szálait ennek az ügynek. Az szálanként két-három ember az ORFK-n, akiket el kell látni instrukcióval, hogy a külföldi partnereknek ebből mit lehet elmondani és mit nem. Olyan keveset nem lehet, hogy a külföldi partnerek ne kezdjenek röhögni. Nagyon.
De van azért olyan része is a dolognak, amin nem röhögnek. Egy példa: Wolfgang Schäuble akkoriban pénzügyminiszter, most a Bundestag elnöke. Szenior német politikus, aki vagy negyven éve be van avatva mindenbe, amit Németországban tudni lehet. Ha az ottani elhárítás megtudja, hogy Magyarországon nyomozás folyik egy olyan ügyben, amelyben frankónak tűnő német iratokkal, és a miniszterhez bejáratos emberekkel dobálózott valaki, ott azért néhány szemöldök felszalad a homlok közepe tájára.
Mert oké, röhögünk, ha valami nagyravágyó kretént bepaliznak. De mik is voltak pontosan azok az iratok? Kire hivatkoztak a kiemelt védelmet élvező német kormánytag kapcsán? Van ott pár kérdés, amire azért nem árt válaszolni, mielőtt igazán felszabadultan lehet az ügyön röhögni.
A svájci bankban üldögélő biztonsági tisztviselő (minden bizonnyal exnyomozó-titkosszolga) is hümmög egy sort. Az addig oké, hogy a pénznek nincs szaga, és mindenféle gyanús alakkal üzletelünk, és nem kérdezzük meg mitől van a sor barnáspiros folt azokon a bankjegyeken. De pontosan hol is járt ez a Herr Kósa? Pontosan kivel is találkozott? Pontosan mit is beszéltek ott? Ha lehúzta valami csaló, hát lehúzta, nem szólunk bele a csaló bizniszébe, amíg ő nem szól bele a miénkbe. De nem szól bele? Minket nem vettek palira?
Ezért nem kell forszírozni azt, hogy az ügyben ki és mit művelt külföldön. De van még egy aggasztó aspektusa a dolognak. Kósa a Honvédelmi bizottság elnöke. Évente beszámol neki a komplett Honvédség, a katonai titkosszolgálatok. Elmondják neki, mi újság Magyarország NATO-kapcsolataival. Ha akar, egész titkos műveleti anyagokat nézhet meg.
Ezt az embert az ügy jelen állása szerint egy teljesen hétköznapi csaló éveken át az orránál fogva vezette, olyan sztorikat adva be neki, amelyekhez hasonlót mesterkémeknek se mindig sikerül. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki felteszi azt a kérdést, hogy ha Sz-né Csengerből ezt meg tudta csinálni, akkor mit tud Kósa Lajossal megcsinálni olyasvalaki, aki egyetemen tanulta ezt a szakmát? Mekkora gyenge pont a pasas?
Mert ha Orbán nem is takarítja el a bizalmas információk közeléből “Elhittem, hogy kapok ajándékba egy francia bankot” urat, akkor hatszor meggondolja majd bármelyik szövetségesünk, hogy bármilyen információt megosszon velünk. Mert mi van, ha a következő Sz-né egy jól képzett hírszerző lesz? Vagy mi van, ha Sz-nét is már jól képzett hírszerzők látták el, hírszerzői minőségüket nem felfedve mindenféle hamisított irattal?
Talán innen nézve érthetőbb, miért nem kell azt a nyomozást annyira forszírozni, főleg nem külföldi/nemzetközi irányba.
És ez még csak a külpolitika.
Kósa ugyanis a belpolitikában is bonyodalmat okozott, de elsősorban magának. Szájer belebukott a homoszexuális botrányába, de Kósának se nézték el könnyen, hogy a feleségét másik nővel hozták hírbe. A Fideszben valaki vagy nagyságos asszony, vagy macsó. A leginkább tornából felmentett külsejű fideszes férfi politikussal szemben is elvárás a dögös barátnő, a feleség és gyerekek, a férfiasságnak legalább a látszata.
Ráadásul Kósa elkövette a maffia két ősbűnének az egyikét. A főbűn persze az árulás, de majdnem ilyen súlyos Kósa cselekedete is: saját szakállára üzletelt. A gyárak és bankok súlycsoportja nem Kósa súlycsoportja. Ott egy játékos van, az pedig az üzlettel nem foglalkozó Doktor Miniszter Elnök Úr.
Kósa tettével kapcsolatban két dolog merül fel a Fideszt valamennyire ismerők között:
- Ez ilyen hülye? Nem tudta, hogy ha ez kibukik, Viktor első kérdése az lesz, hogy Lajos te hogy a fenében merted ezt a tudtom nélkül megcsinálni?
- Lajos ennyire nem hülye, ez az egész valami nagy mityimutyi, amit valamilyen oknál fogva rátoltak a feláldozható Kósára és a még feláldozhatóbb “örökösnőre”.
Nem tudni a kettő közül melyik az igaz. Abban biztos vagyok, hogy Kósára vagy kilövési engedély van, vagy ha nincs akkor azért nincs, mert nem lehet megengedni, hogy valakit ilyen magas pozícióból mindenféle ellenzéki szivárogtatásokkal kinyírjanak.
Akárhogy is, hosszú távon ekkora hülyeséget nem lehet túlélni. Nem tudom mennyire aktív internetező Kósa Lajos, de azt alighanem tudja, hogy az ügyeinek internetes penetrációja most nemcsak őt érdekli, hanem azokat is, akik majd eldöntik, hogy mi az ő politikai jövője. Mi akár meg is sajnálhatnánk. De sajnálja a fene, én nem fogom.
