A Diétás Magyar Múzsa egyik fő értéke (a lenyűgözően intelligens és szép szerzőgárdán kívül természetesen) a minőségi kommentszekció, amelyben ezúttal egy vendéglátós kommentelőnk fejtette ki, hogy ha neki az állandó beszállítója rendszeresen 60 valamit hoz, viszont valaki meg ígér százat, akkor bizony ő rácsap a lehetőségre. Mielőtt valaki más csapna rá, gondolom.
Valóban, a vendéglátásban, különösen a magyar vendéglátásban farkastörvények uralkodnak. Persze a mindenféle üzleti iskolák tankönyvei elmondják, hogy hosszú távon mekkora érték egy jó beszállítói csapat, de ezt nehéz átülteni a gyakorlatba, ha valaki például bérel egy teraszt áprilistól októberig, és az egész éves megélhetése azon múlik, hogy mennyi sört és hamburgert tud eladni.
A téma úgy került elő, hogy vannak országok pl. Izrael, amelyek még mielőtt bármilyen engedély lett volna, előre, készpénzért, méghozzá másra ráígérve vettek elég vakcinát. Mások még bőven a harmadik hullámmal fognak küzdeni, mikor ők már régen kóser koktélokat iszogatva csillingelnek majd a strandon.
Vannak olyan országok (UK, USA) ahol a már részlegesen meglevő adatok alapján vészhelyzeti engedélyeket adtak ki, és kb. egy hónappal hamarabb kezdtek oltani mint az EU-ban.
Ezekben az országokban közös, hogy erős kormányhatalom van. Benjamin Netanjahu ismert arról, hogy szeret nagy és látványos politikai lépéseket tenni, miként Boris Johnson sem a szürke bürokrata típusú miniszterelnök.
Ráadásul mindkét politikus rázós meneten van túl. Netanjahu épp csak hatalmon tudott maradni, Johnson a brexit katasztrofális következményeit kell hogy leplezze. Hasonló cipőben járt hivatali ideje végén Donald Trump és kell bizonyítani Joe Bidennek.
Vagyis épp rossz időszakukat élő, de egyébként az erős, határozott vezető imidzsével bíró emberek hoztak kockázatos döntést, amely döntés azért annyira nem volt kockázatos, mert noha az oltásokat nagyon gyorsan fejlesztették, a mögöttük levő technológia még a legújabb mRNS alapunál is már ismert és kutatott eljárás.
Kockáztattak és nyertek. Meg merték húzni azt, amit egy vendéglátós meghúz. Nyilván így hogy nyertek, nem kell arról beszélni, hogy a tavaly nyáron még Sanyi büfé néven futó hely valamiért idén nyáron már Józsi büfé, mert Sanyinak nem jött be a kockáztatás. Egy egész országnál meg picit nagyobb a kockázat annál, mint hogy ki áruljon hamburgert a strandon.
Innen, a határozottak sikere irányából nézve idegesítő és fogcsikorgósan nevetséges nézni az EU-t, ahol Boris Johnsonok és Netanjahuk teljes antitézisei, a Charles Michelek és Ursula von der Leyenek tárgyalgattak (nyilván nem ők, de a frontember az frontember) a gyógyszergyárakkal.
Mikor az angolok már vidáman oltottak, itt még vidáman ment a totojázás, mindenféle jogi semmiségeken. Közben meg a gyógyszergyárak, akik maguk is vállalkozók nyilván szállítottak oda, ahol azonnal átvették az árut és fizetnek.
Az EU egészen drasztikus fenyegetőzés árán tudta valahogy rászorítani a gyógyszergyárakat arra, hogy kezdjenek végre szállítani, és március elejére fogjuk talán felvenni azt a fordulatszámot, ahol az angolok januárban voltak.
Könnyű lenne nagyon lehúzni az EU-t azzal, hogy lám-lám a vendéglátós mentalitás mennyivel jobb, mint a könyvelő-jogász mentalitás. Hiszen amazok oltanak, mi meg nem oltunk. De biztos így van ez?
Izrael a maga földrajzi és politikai környezetében teljesen egyedül van. A szomszédos országai vagy háborúba süllyedtek, mint Szíria és Libanon, vagy politikai érdekből tették félre hagyományos Izrael-ellenességüket. Izrael ostromlott erőd. Ellenségei veszik körül, és nincsenek (a közelben) barátai. Ráadásul kis ország, így akár tízmillió Pfizer vakcinával sem nagyon kavar bele a világméretű oltáskampányba. Röviden: nem kell senkire tekintettel lennie, mert rájuk sincs senki tekintettel.
Az Egyesült Királyság épp megcsinálta történelme egyik legnagyobb ballépését, kilépett a közeli szövetségi rendszeréből, ott is meg kell mutatni, hogy önállóan képesek beoltatni magukat.
Amerika meg…továbbra is szuperhatalom, ahol ráadásul nagyon jelentős hazai gyártókapacitása van az oltásoknak.
Az EU viszont azzal nézett szembe, hogy az oltásokért folytatott vetélkedés könnyen válhat harccá. Senki sem akarta, hogy a franciák és a németek elkezdjenek egymásra licitálni, és nyomást gyakorolni azokra az országokra (pl. Belgium) ahol még van gyár. A francia fürkészek és portyázók nem a dunakeszi futsal csapatnál kaptak kiképzést, hanem miután letudtak néhány tour-t az egykori gyarmatokon FAMAS gépkarabéllyal kézben, a Deuxiéme Bureau képezte őket tovább. Elég kellemetlen lett volna, ha egy ködös januári éjszakán a belga gyár udvarán azokkal a fiúkkal futnak össze, akik hasonlóan jó kiképzést kaptak, azonban H&K MP7 típusú eszközt visznek magukkal ilyen kirándulásokra, és sikeres bevetés utáni sörözés közben a Was wollen wir trinken-t dalolják.
Senkinek nem hiányzott ez a feszültség. Az EU pont azért jött létre, hogy az ilyen kérdéseket ne izomból oldják meg. Annak a vége az, hogy mindenki elkezd dörgölőzni valamelyik nagy országhoz, amelynek a végén kialakul egy francia és egy német tömb, amely aztán, ahogy az elmúlt 300 évben mindig, elkezd először kicsit, aztán nagyon erőszakosan küzdeni a dominanciáért.
Az EU tehát nem tehetett mást, mint hogy egységesen tárgyalt. Viszont a brüsszeli gépezet nem dörzsölt kocsmárosokból áll, hanem bürokratákból, akiknek a #1 szempontja az, hogy ne kelljen felelősséget vállalni. Mert Johnson és Netanjahu azt vállalt. Ha rossz vakcinát rendelnek, vagy a vakcina hatástalan, minimum megbuknak mint politikusok, de még a vádlottak padjára is kerülhetnek.
Az EU meg azt mondta, hogy neki olyan oltás kell, ami aggálytalanul bevizsgált, és amelynek a gyártója, hajlandó aláírni olyan szerződést, amelyben valamennyi felelősséget is felvállal azokért a gyógyszerekért amelyeket szállít.
Ez jelenleg kb. másfél-két hónapnyi késedelmet jelent azokhoz az országokhoz képest, amelyek hamarabb kezdték meg az oltást. Azonban ha nem Izraelt nézzük, hanem Angliát és Amerikát, azért a nagy határozottság és kockáztatás közben nem jutottak el oda, hogy nyájimmunitás legyen. Nyilván előrébb járnak, de azért ők is ott vannak, hogy igazán tömegesen oltani majd májusban tudnak, amikorra az EU is fel fog pörögni.
Persze a dolog politikai hasznai azért óriásiak. Ezt látta meg Orbán Viktor is, aki egyébként is az EU “lágy alteste” abból a szempontból, hogy hajlamos a kínai és orosz befolyásszerzési kísérleteknek engedni.
Amikor tehát azt gondoljuk esetleg, hogy Viktorunk ugyanolyan fasza gyerek, mint Bibi Netanjahu vagy Boris Johnson, hogy egy bubival meg egy kettessel a kezében rádupláz a tétre, akkor azért álljunk meg egy pillanatra.
Bibi és Boris akkor tolta be az összes zsetonját középre, amikor sehonnan, senki, sehova nem szállított még vakcinát. Vállalták vele a teljes buktát, és nyertek.
Viktor akkor játssza el az ügyesen cselező faszagyereket, amikor egyébként az EU minden héten egyre több vakcinát küld. Úgy vállalja be az EU engedélyekkel nem rendelkező orosz és kínai vakcinát, hogy közben jön a frankó, engedélyezett vakcina.
Eladja magát mint kivételesen ügyes cserkészfürkész, miközben arról van szó, hogy Moszkva és Peking is ad valamennyi vakcinát annak, aki szépen kéri. Nagyon szépen kéri. Aztán küld amennyit jónak lát. Az oroszból épp negyedannyi jött, mint amennyiben megállapodtunk. Ez van, ha a kiscsicska elmegy a nagy medvéhez tárgyalni. Ugyanakkor Viktor pont semmit se kockáztatott, mert a legkitettebb idős réteget oltják a Pfizerrel és a Modernával, a kockázatos csoportba tartozó fiatalabbakat az Astra Zenecával.
A legrosszabb, ami történhet, hogy a nép bizalmatlan lesz az orosz és a kínai vakcinával szemben és a nyakán marad. Na és. Pénzbe került? Na és. Egy csomó ember elhitte, mekkora faszagyerekséget vittünk véghez. Közben jövő kedden majd lerakodnak a várt 103.000 Pfizer vakcina helyett drasztikusan kevesebb 102.000-et és megy az oltás, a nép meg nézi a Viktor a hős portyázó következő epizódját.
