Igen és nem.
Ha valaki azt várt, hogy a pápa szentbeszéde tele lesz direkt célozgatásokkal Orbán Viktorra, annak csalódnia kellett. Ilyet várni egyébként a helyzet teljes félreértése is volt, összeszedem, hogy miért.
A pápák szerepfelfogása nagyon változó. Vannak, olyanok, akik elsősorban reformerek, vagy épp nagy konzervatívok vagy épp nagy harcosok. Ferenc pápa talán a reformerek közé tartozik, bár nem ismerem az összes egyházjogi kérdéssel kapcsolatos álláspontját. De legalább olyan fontosnak tűnik nála az, hogy ő elsősorban mégiscsak egy pap. A mise, vagy bármilyen más liturgia pedig elsősorban isten és a gyülekezet találkozását jelenti. A pap pedig szolgálatot lát el. Ferenc pápa pedig láthatóan ragaszkodik ahhoz, hogy az ima, az áldozás és a többi, a liturgia lényegét adó elem ne szoruljon háttérbe a politikai üzengetés mögött. Van persze politikai üzengetés, de öt réteg ige alól kell kiásni.
Szintén figyelembe kell venni a múlandóság és az öröklét sajátos viszonyát is, amely minden vallás talán legfontosabb kérdése, és egy 84 éves, nagybeteg pápa mondatait különösen formálják. Az egyház örök, Szent Péter óta folytatódik szakadatlanul a pápák sora, ezért minden pápa tudja, hogy amit csinál az elődje munkájának folytatása és utódja munkájának előkészítése. Kapkodó fordulatok, kemény kioktatások itt nagyon ritkák. Különösen azért, mert a katolikus egyház rendkívül sokszínű. Mindenféle lelkiségi mozgalom, kontinensenként különböző szerepfelfogások és teológiai hangsúlyok mellett óriási munka egyben tartani az egyházat és ebbe politikai harcok csak mérsékelten férnek bele.
Ráadásul, bármennyire is legyen Ferenc pápa már a névválaszásával is az egyszerűség és az apostoli szegénység híve, a szociális kérdésekre érzékenyen reagáló pap, azt sem szabad elfelejtenie, hogy anyagi szempontból a katolikus egyháznak jelenleg nagyon jól megy Magyarországon. Kulcspozíciókban ülnek a Pázmányon diplomázott katolikus jogászok, a miniszterelnök helyettese egy óriási szentfazék, tízmilliárdok özönlenek az egyházi fenntartásba kerülő iskolákhoz. Az Anyaszentegyház érdekeivel ellentétes volna, ha Magyarországon olyan politikai változás történne, amely mindezt elsöpri. Mulandóság van itt is, testvérek. A pápa lehet hogy már csak 1-2 évet van velünk, de Péter testvérünk, az esztergom-budapesti érsek is legfeljebb 2027-ig, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt. Viktor testvérünk, a magyar miniszterelnök meg ki tudja, lehet jövő tavasszal bukik meg, lehet négy év múlva és az is lehet, hogy soha, és majd csak a Gondviselés fogja az ő végtelen bölcsességében miniszterelnöksége végét megszabni. Az elért eredményeket szétrúgni viszont nem szabad, ezért dorgálni is csak a szabályok betartásával lehet.
Meg aztán ott van az is, hogy Európában, ahol egyébként is annyira erős a szekularizáció, a katolikus egyház nem teheti meg, hogy agresszív királycsinálóként lépjen fel. Az egykori legkatolikusabb Spanyolországban széles körben elismerik a melegjogokat, Írországban megtört az abortusztilalom. A pápa nem fog egy olyan választásba látványosan beavatkozni, ahol a formálisan kereszténydemokrata, de legalábbis az egyházat pénzzel kitömő párt ellenében nagyrészt városi liberálisok indulnak, akik ellenségesen viszonyulnak a történelmi egyházakhoz.
Viszont Orbán Viktor autokrata hajlamaival és alantas gyűlöletpolitikájával szemben áll mindazzal, amit Ferenc pápa hirdet. Valahogy mégis ki kell oktatni. Figyelmeztetni kell saját mulandóságára. Orbán előtt nem égettek el megválasztása után egy szövetdarabot, figyelmeztetve arra, hogy a világ dicsősége hogyan múlik el. (Ferenc pápa előtt sem, mert már nincs benne a ceremóniában ez…)
A hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen pápa kezében mindig ott van az az eszköz, hogy megmondhatja a híveknek, hogy kell hívőnek lenni. A szigorúan hierarchikus római katolikus egyházban ezt a megfellebbezhetetlen, tévedhetetlen legfőbb tanítóként teheti meg. A pápa ezt az eszközt választotta, amikor Jézus és a tanítványok viszonyáról beszélt. Ezt a képet nem nehéz átalakítani fejben az Egyház és a hívek viszonyára. A tanítványok között több módos ember, például adószedő is volt, akiknek meglettek volna az eszközeik, hogy Jézusból gazdag embert csináljanak. A fél Újszövetség viszont arról szól, hogy nem így kell hinni. Persze a katolikus egyház nem utasít vissza adományokat úgy, ahogy Jézus tanítja, viszont már nem árul búcsúcédulákat.
A pápai szentbeszéd erre tett egy finom célzást, mégpedig azt, hogy a szerény Jézus, a messiás mivoltát nem hirdető Jézus, a kereszten meghaló Jézus nem vásárolható meg. Persze a fene tudja, hogy a sok vidéki plébános aki (sok vidéki református lelkészhez hasonlóan) a szószékről hirdeti, hogy a Fideszre kell szavazni kap-e majd utasítást arra, hogy a nyájat kevésbé direkten kell politikai tanácsokkal ellátni. Valószínűleg nem. Vagy ki tudja. Mindenesetre Orbánnak megüzente a pápa, hogy nem csinálhat hunglikán egyházat, pincsiegyháznak ott van szeretett református egyházam.
A beszéd ráadásul könnyen emészthető volt a “hívő vagyok de nem járok templomba” rétegnek is, akik semmit se tudtak volna kezdeni egy belterjes, bennfenteskedő beszéddel az eucharisztiáról. Üzenet az üzenetben: a pápa a kereszténységben szívesen látja azokat is, akik csak Jézust keresik, nem az egyházat is mellé. Nyilván az egyház majd megpróbálja megtalálni azokat, akik Jézust keresik. A püspököknek adott atyai jótanácsok pont arra irányultak, hogy a Szentszék örül, hogy nagyon sok pénze van a magyar egyháznak, azonban hívek is kellenének. Na az a beszéd sokkal kevésbé volt becsomagolva, mint a szentbeszéd, derék püspökeink kaptak egy rendes fejmosást.
Ezen kívül persze ott van még a látogatás rövidsége is, ami üzenet, de mielőtt a világ összes jelentőségét belelátjuk, gondoljuk végig, hogy mivel járna az, ha hosszabb lenne a látogatás. Misézni kéne még egyet, de inkább kettőt (Máriapócs és Budapest vagy Esztergom). Fogadni kéne hosszabb audiencián legalább tucatnyi fontos embert. A politikai semlegesség jegyében járna legalább félóra magánkihallgatás az ellenzék vezetőinek, a full liberális Karácsony Gergelynek, az egyházellenes hangot megütő DK-t vezető Dobrev Klárának, és a sokgyerekes, hangsúlyosan katolikus Márki-Zay Péternek egyaránt, és akkor még Jakab és Fekete-Győr…ez önmagában egy egész napos program. El kéne menni egy árvaházba, cigánysorra, menekültekkel találkozni. Persze, mondhatjuk, hogy Szlovákiában most majd pont ez fog történni. Csak ott nem várható néhány hónapon belül élethalálharc a politikai erők között, pont a szegénység, a bevándorlás kérdése körül.
Ferenc pápa rövid látogatásában tehát nyilván benne volt az, hogy Orbán mindenben ellentéte annak, amit Ferenc pápa hirdet, de az is, hogy a Vatikán a választások előtt fél évvel nem akart állami látogatást. Orbán lehet még jól is járt ezzel, mert ha a Szentatya valami migráns-elkülönítő rettenet helyet akart volna megnézni, hogy megmossa a migránsok lábát, megáldja őket, akkor állhatott volna Semjén meg a püspöki kar egyik lábáról a másikra, hogy mit fog szólni ehhez a Gazda. Ehhez képest a szentbeszédbe bujtatott dorgálással még olcsón megúszta.
