Lance Armstrong doppingolása undorító volt, de amikor rugdossák, az még undorítóbb.
A jó öreg Lance az országúti kerékpár egyik sötét korszakának a szimbóluma. Ebben a korszakban az EPO és a vérdopping járványszerűen söpört végig, mivel volt pár módszer, amelyet 2-3 évig nem tudott követni a doppinglabor. Aztán persze igen, és jöttek a tömeges lebukások.
Armstrong egyike lenne a korszak számtalan kiváló, de végül megbukó versenyzőjének, ha nem épített volna fel egy már-már vallásos követőtábort, és nem dörgölte volna mindenkinek az orra alá, hogy ő bezzeg tiszta, ő bezzeg nem bukik le. Ezzel aztán sikeresen abba a helyzetbe manőverezte magát, hogy az ő lebuktatása egyfajta megtisztulási áldozat lett.
Az “armstrongos” Tour de France-ok top10-e már Armstrong lebukása előtt is úgy nézett ki mint az ementáli sajt, annyi embertől vették el az eredményét.
A franciák pedig azóta is az Antikrisztusként emlegetik Armstrongot, pedig rengeteg hasznot hajtott nekik. Rivalizálása Jan Ullrich-al a sportág egyik klasszikusa. (Ullrich is rég megbukott doppinggal) Armstrong és profi marketing-gépezete mainstream sporteseménnyé tette a Tourt az amerikai piacon és ez azóta se múlt el. A Tour presztízsben mindigis első volt a három nagy körverseny közül, de Armstrong óta lett olyan esemény, amely a biciklivel egyébként nem foglalkozóknak is érdekes.
Bennfentesek tudják, hogy a Giro útvonala általában nehezebb, a sok rövid, hegyibefutós szakasszal tűzdelt Vuelta általában izgalmasabb, az egynapos versenyek változatosabbak…de eladni igazán a Tourt lehet.
Armstrongnak köszönhetik a mai nagymenők, hogy a jó Tour eredményeket hozni képes versenyzők tarifája millió eurós, a segítőiké többszázezer eurós nagyságrend. A kerkékpársport addig is népszerű volt sok országban, de Armstrong igényei és módszerei hatalmas szerepet játszottak abban, hogy igazi showbusiness legyen belőle.
A teljesítménye pedig…kivételes.
Ma már tudjuk, amit akkor is sejtettük, hogy a többiek se Piroska jaffaszörppel acélosították akaratukat. De ahhoz hogy megértsük, hogy miért kivételes versenyző Armstrong kicsit bele kell gondolni egy háromhetes kerékpárverseny okozta fizikai terhelésbe.
Ha az ember nagy tempóval akar hegyre biciklizni, semmilyen dopping nem pótol három dolgot: alacsony testsúly, fejlett izomzat, kiváló tüdő és keringés. Ha ezekből bármelyik is hibázik, annak a sebesség látja kárát. Az a gyerekkortól csinált kőkemény edzések eredménye, hogy valaki képes órákon át nagyon magas pulzus mellett nagyon sok oxigént felvéve nagyon sok erőt tenni a pedálba.
A háromhetes versenyen csupa olyan ember indul, aki a Kékesre menet a mátraházi elágazásig bír harminccal menni, utána lassul le csak egy kicsit. A győzelem kulcsa a háromhetesen a regeneráció, ugyanis a versenyt “megzuhanásokkal” szokták elveszíteni, amikor egy-egy ritmusváltásnál nem tudja beletenni azt a plusz 5-6%-ot.
A háromhetes versenyek hegyi szakaszain ezért egymást figyelik folyamatosan, hogy mikor lehet 1-2% teljesítménynöveléssel a másikat krízishelyzetbe lökni, amikor a szervezete azt mondja, hogy eddig és ne tovább, nincs több kínzás.
Kivéve, ha a másik EPO-doppingja akkor is szinten tartja az oxigénfelvételt, akkor sem savasodnak el az izmai, amikor mindenki másnak igen. Tehát ez a típusú dopping nem gyorsítja fel a versenyzőt, nem ettől tud felmenni a hegyre. Ez arra jó, hogy a harmadik hegyen, amikor mindenki az utolsó tartalékait égeti el, még maradjon pár százaléknyi erő, amivel az ilyen versenyeket meg lehet nyerni.
Ugyanerre jó a motor is, amelyre a cikk hivatkozik. Két durva emelkedő közötti átvezető szakaszon abban segít, hogy néhány százalékkal kisebb teljesítmény mellett is tartani lehessen a mezőny tempóját, közben mivel a szervezet nem 100% hanem csak 96% teljesítménnyel pörög, jobban felszívódik az étel, amit megeszik a versenyző, jobb állapotban lesz a következő csúcsterhelés előtt.
Ma már van olyan motor amit el lehet rejteni, de ma sincs bizonyíték a használatára. Sőt, ma már mindenki wattmérőt használ, így pontosan lehet tudni, hogy mennyi teljesítményt fejtenek ki a lábak, és azt össze lehet vetni a sebességgel. Armstrong alatt ez még nem volt, de motor se volt. Csak néhány francia drukker beragadt egy olyan pózba, amelyből azóta se tud kijönni.
