Ennek okai összetettebbek annál, hogy elintézzük annyival, hogy mészároslőrinc. A megyei lap, a megye, és az egész vidéki társadalom átalakulása, ha úgy tetszik, válsága is kapcsolódik ehhez. Gyerekkoromnak azt a részét, amit nem könyvtárban (édesanyám előbb könyvtáros volt, aztán főiskolán tanított, akkor a főiskola könyvtárába voltam lepasszolva) töltöttem, egy megyei lap (konkrétan a Kelet-Magyarország) szerkesztőségében töltöttem, iskolaidő után és azon kívül.
Egy ilyen megyei lap a rendszerváltás előtt, és utána is még egy darabig nagyon fontos dolog volt. A megye több pontjáról tudósították, benne volt az akkor még létező városkörzeti 1-2 bajnokságok összes focieredménye, helyi hírek. A szerkesztőségben a megye értelmiségének egy elég jelentős része ült, akik írtak országos hírt, vettek át világpolitikát. Csináltak interjút a megye fontos embereivel, az országos bajnokságon harmadik helyet szerző rúdugrónővel, tényfeltárták, hogy bizony Alsópöcsmög és Felsőpöcsmög között ráz az út, de Dzsudogi László, a közútkezelő főmérnöke elmondta, hogy a kétéves előirányzatban szerepel az aszfaltburkolat cseréje a lakosság türelmét kérik. Ezek az újságírók ráadásul általában wannabe irodalmárok is voltak, a tehetség különböző szintjein, mindenesetre teleírták a szombati mellékletet szépirodalommal, aztán ötvenéves korukra, vagy akár kicsit hamarabb, megjelent kötetük is.
A megyei lap a megye társadalmának hű képe volt, a megye értelmisége írta a megye lakosságának. Gazdasági megfontolások nem játszottak szerepet, a rendszer ezt fenntartotta, akárcsak a MR vidéki stúdiókat.
Ennek aztán vége lett, kb akkor vagy kicsit azelőtt, hogy beengedték volna a kereskedelmi tévéket. Az addigi, magát a bulvártól kínosan távol tartó médiára rászakadt a bulvár. Senki nem nézte a vers mindenkinek műsorát, ha közben lehetett azt nézni, hogy vajon lesz-e dugás a Villában. Meg Antall Imrét se, ha lehetett a korai és még viccesen modoroskodó, nem modorosan vicceskedő Fábry Sándort nézni.
A megyei lapok privatizációja is hasonló változást hozott. Az a minimum, hogy lett third page girl (igaz nálunk inkább az utolsó oldalon) de az új tulajdonos első teendői közé tartozott az is, hogy beszüntette az irodalmi mellékleteteket, és elkezdte a jól kereső, jó tollú felsőértelmiségiek leépítését. Akinek volt menekülőútja, mehetett, akinek nem volt, annak pedig be kellett állni a sorba.
Volt sírás, rívás és fogaknak csikorgatása, de a megyei lapok túlélték. Az oka? Az hogy maradtak megyeiek. Kicsit elbulvárosodtak, a “fejőgépet avatott a tehenészet” hírekre nem tartottak háromkötetes költőket, hanem kiment egy irodalom szakra járó kislány, megírta, az is pont jó lesz az olvasónak, cserébe a hátsó oldalon Bögyös Brigitta Alsópöcsmögről, imád táncolni, moziba járni, barátokkal bulizni, divattervező szeretne lenni, egyelőre női szabónak tanul a ruhaipariban. És a bikinije két számmal kisebb a kényelmesnél.
Na ezt rontja el végleg a NER.
Eleve nagyon át kellene gondolni, hogy a nyomtatott sajtó általános hanyatlása közepette mit csináljon egy megyei lap. Bögyös Brigiből százat meg lehet nézni az instagramon, sőt azt is, amit tennénk Bögyös Brigivel, ha engedné, szintén meg lehet tekinteni a pornhubon.
Maradna a helyi szinten érdekesség, de az sem elég ma már, mert öregszik a reggelenként újságot olvasó generáció, aki szívesen olvas. Fejleszteni kell tabletre, mobilra, podcastet kell csinálni. Ma ezek még elég kevéssé elterjedtek, főleg vidéken, de akárhogy is, fog ott valamennyi véleményformáló réteg maradni, akit jó lenne helyi dolgokról informálni, igény lenne rá.
De nem a kormánynál. A megyei lapok egységesítése egy olyan döntés, amellyel kapcsolatban az ember megint az “ezek hülyék vagy gonoszak?” dilemma előtt találja magát. Aki már látott megyei lapot, az tudja, hogy abban az olvasó nem a “Gulyás Gergely szerint Soros migránsokkal telepítené be az országot” egész oldalas cikkeket akarja olvasni, hanem azt, hogy az az építkezés, ami a Kossuth utca túlvégén kezdődött az Penny lesz vagy Aldi.
Ha viszont ennyire nem hülyék, akkor marad célként a tudatos elsorvasztás, amely kiválóan sikerül, mint általában minden, a vidéki társadalmat és életet szétromboló projektjük.
