Az egyikben egy, a Republicot zenélő 67-es út mellett lakó férfi hosszasan kéri, kérleli az arra hajtó autósokat arra, hogy ne zenéltessék az utat, mert már mindenki megőrül tőle a környéken.
A másikban pedig arról kaptunk hírt, hogy Cegléden nemcsak be kell zárni, de el is kell bontani két focipályát azért, mert két szomszéd még 2017-ben (több egyeztetés, és ombudsmani közbelépés után) beperelte az önkormányzatot, mert a pályák zaját nem bírták elviselni. A pert első körben elveszítették, majd fellebbezés után első- és másodfokon is megnyerték.
A zenélő utat 2019-ben adták át, fogalmam sincs, hogy volt-e alapos vizsgálat azt illetően, hogy ez majd vajon a környékbeli lakóknak az idegeire fog-e menni, vagy sem, de van egy olyan sejtésem, hogy ezzel nem nagyon törődött senki. A focipályák ott vannak vagy 20-30-40 éve, egészen biztosan mindig zavartak valakit, valakiket, amikor azok oda kerültek, ez senkit nem érdekelt, ahogy alighanem most se érdekelne senkit. A zenélő úton emberek közlekednek, és bár mehetnének másfelé is, nem véletlenül arra mennek. A pályákon meg – gondolom – többnyire gyerekek fociznak és mindent csinálnak, ami ezzel jár.
Ami különbség, az az, hogy a ceglédi ügyben van egy jogerős ítélet, ami helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, ez pedig akusztikai szakértői véleményre alapozva megállapította, hogy az egészségügyi határértéket meghaladó a zajterhelés.
Látható tehát, hogy a két ügy nagyon hasonló, csak a ceglédiben már bíróság is megállapította, hogy a zajártalom elviselhetetlen. Mégis, a zenélő út kapcsán – egy két kretént, vagy trollt kivéve – mindenki nagyon megértő a szenvedő polgártársunk kínjaival szemben (én is megőrülnék, ha folyamatosan azt a szart kellene hallgatnom, főleg, hogy alapból rühellem a Republic összes dalát), míg a ceglédi esetben nemcsak a Trollfocin, de még ügyvédi csoportokban is beindult a hörgőkórus, miszerint minek ment oda és hogy nehogymár előbbrevaló legyen a szomszéd zajmentes élethez, mint a gyerekek egészséges életmódhoz való joga. Sőt, a környék lakói közös labdapattogtatással demonstráltak a pernyertesek ellen és még aláírásokat is akarnak gyűjteni.
Ez mondjuk sokat elárul arról, hogy milyen tekintélye van a bíróságok ítéleteinek, vagy hogy mennyire értik az érintettek az ítéletek (jogi) kötőerejét. (lehetséges forgatókönyv: eljut az ügy a Főni fülébe, aki kiadja az utasítást arra, hogy oldják meg, és máris jön a Sportpályamegmaradási Rendelet, ami kimondja, hogy már megépült sportpályát tilos elbontani, mindezt visszamenőleges hatállyal mondjuk 2015-től, aztán meg nézünk, hogy miért nem jön a pénz az EU-tól és jöhet az újabb brüsszelezés, miszerint már a gyerekeinket se hagyják sportolni ezek a tesiből felmentett kígyóvállú lipsik. Dejólenne.)
A zenélő út esetét szerintem a többség érti, nem nagyon kell magyarázni, a ceglédivel kapcsolatban azonban vannak félreértések. A probléma itt – jogászi szemmel legalábbis – nem olyan nagyon bonyi. Miszerint egyik oldalon vannak a kölkök, akik rúgnák a bőrt, ordítanának, satöbbiznének, azaz gyerekként viselkednének, a másik oldalon meg a szomszéd, aki nem bírja ezt mindennap reggeltől estig hallgatni. Mindkét oldalnak joga van az egészséges élethez, a gyerekeknek a mozgáshoz, a szomszédnak pedig ugyanígy, szintén az egészséges élethez, plusz a pihenéshez és a tulajdona használatával, élvezetével kapcsolatos zavarástól mentességhez.
Namost ilyenkor mi van, kérdezi a jogkereső állampolgár. Hát az van, hogy valahogy döntenie kell a bíróságnak, hiszen mindkét félnek egyszerre nem lehet igaza. Ha marad a pálya és a focizás, az a szomszéd életét keseríti/lehetetleníti, ha nem marad, akkor a gyerekeknek kell máshol fodbalozni.
Azt kellett tehát megvizsgálnia a bíróságnak, hogy mennyire elviselhető/elviselhetetlen a pálya zaja, erre rendelt ki egy szakértőt, aki megállapította, hogy egészségügyi határérték feletti a zajszint és nincs is olyan módszer, amivel csökkenteni lehetne azt.
Ez elég egyértelmű, ilyen körülményt nem írhat felül az, hogy a gyerekeknek mozgásra van szükségük, hiszen a szomszéd nem tudja odébb vinni a házát és nem is kötelezhető arra, hogy elköltözzön, főleg, hogy így senki nem venné meg az ingatlanát, vagy ha mégis, az új tulajdonosnak is ugyanilyen zajban kellene élnie, ami nem elvárható. Míg focizni máshol is lehet, olyan helyen, ahol az senkit nem zavar. Szerintem helyes ítélet született, ami irányadó lehet nagyon sok jövőben megindítandó, vagy már folyamatban lévő per szempontjából.
A zenélő utat elviselni nem tudó polgártársunknak meg javaslom, hogy forduljon bírósághoz. 5,5-6 év múlva nyerhet is, ha szerencséje van.
