Egy gondolat bánt engemed/hogy kell kiejteni a te neved – írná Lackfi vagy Varró, avagy a gentlemanlike viselkedés kulcsa, hogy megtartjuk rossz rímeinket magunknak. (Szóvicceinket viszont loudly and proudly…)
Nade.
A művelt nyelvhasználó, noha kikívánkozna egy “Vajádám” a híres főkurucot “vai ádámnak” ejti, mivel tudja, hogy az “y” itt azt hivatott megmutatni, hogy a család őszi fészke a Szabolcs megyei Vaján volt. Főleg, ha tudja, hogy Vay Ádám felesége meg Zay (zai!) Anna volt. Steve Vai nem rokonuk, Vay Ádámnak egy vintage Les Paulja volt P90 hangszedőkkel, mély megvetéssel tekintett a csiricsáré Ibanezekre.
Hasonlóan Bay Zoltán fizikus “bai” elég baj lenne ha “baj” lenne belőle (sajnálom, ma reggel előbújt belőlem a mélyen szunnyadó ifjú Vágó (vágó) István.
Álljunk meg egy szóra!
MZP akkor most “márkizaj” vagy “márkizai”? Nekem, úgy is mint a kurucok szellemi örökösének (utálom a német nyelvtant és cifrán tudok káromkodni ha bort iszom) márkizai. Viszont mindenki márkizajnak ejti, horribile dictu még maga MZP is. Hát szóval kéremalássan csodálkozunk ha egy olyan al-kal-mat-lan miniferivel, aki még a nevét se tudja kiejteni nem vitáznak nemzetünk nagyjai?
(még mielőtt: úgy ejti a nevét, ahogy akarja, nemzetünk nagyjai pedig gyávák, félnek hogy szembesítené őket valaki azzal, hogy az ország vezetésére mérsékelten alkalmas kapzsi tolvajok.)
