Nade vissza Magyarországra, figyeljük meg, hogy csupa olyan hír lát napvilágot, hogy ha én lennék most valamelyik naaaagy befektetési alap kezelője elgondolkoznék, hogy a három opció (vesz-tart-elad) közül hova soroljam a magyar kötvényeimet. Kijön a hír, hogy még jobban a lakossági piacról akarja magát finanszírozni a kormány. Ez már önmagában érdekes, mert a köztudatba bedobott számok kb. akkor jönnek ki, ha minden dolgozó magyar évente kb egyhavi minimálbért megtakarít, és ezt mind államkötvényben. Ha szűkítgetjük a dolgot arra a csoportra, amelyik tényleg tud félretenni, akkor olyan számok jönnek ki, amelyek szinte minden más megtakarítási formát kiszorítanak a piacról.
Hozzájön a nyugdíjkötvény ötlete, amely ellentétben a NER sok más húzásával nem éppen reális helyzetértékelést mutat. A magyarok életüket és vérüket ajánlották már Mária Teréziának is, ugyanakkor szénát a lovasságnak, na azt nem. Még azok is, akik elhiszik Selmeczi Gabriellának, hogy “eltőzsdézték” azt a 3000 milliárdot és azért kellett hirtelen lefoglalni, azok sem fognak egy fillért se az államnál megtakarítani az új kötvényben.
Az évente az államnak kölcsönadott egyhavi munkabér ötlete egyébként nem új. A Marshall-tervből kimaradó Magyarországon alkalmazták, értelemszerűen viszonylag szerényebb eredménnyel, mintha az amerikai támogatás folyt volna be. Most viszont befolyik a támogatás, és mégis szondázza a kormány a közvéleményt a békekölcsönnel kapcsolatban. Azonban most a forint korlátlanul átváltható és árfolyamában elég erősen az euróhoz kötődő fizetési eszköz. Ez egyrészt szerencse, mert a forint így viszonylag stabil, főleg ahhoz képest, hogy a magyar gazdaságpolitika kormányánál (és a többi szakpolitikáénál is) már hosszabb ideje Pepita Ofélia áll, és gitározik. Pech azonban annak, aki arra akarja rávenni a magyart, hogy Orbán Viktornak adja kölcsön.
Orbán készül a viharra, és arra, hogy az MNB-nek előbb-utóbb kamatot kell majd emelnie, amely nem lenne gond, ha a gazdaság tényleg dübörögne. Csak, ahogy azt a korábbi, brezsnyevcsinás írásban levezettem, annyira azért nem dübörög. Ha viszont kamatot kell emelni, akkor jó lenne leginkább forintban tartozni az ilyenkor szokásosan elszabaduló infláció miatt.
Ezt a kiváló gazdaság- és monetáris politikai technikát korábban a nagyszerű német nemes, Münchausen báró alkalmazta, igaz ő akkor, amikor lovával egy mocsárba ragadt.
Ha hozzávesszük a média-központosítást meg ezt a hírt (tekintsünk el most attól, hogy Orbán dühében legfeljebb csúnyát mondani szokott, nem pedig politizálni) akkor azt látjuk hogy a szokásos átrendezés mellett próbálja lenyesegetni a féktelen lopást, és rászorítani a hadseregét kisebb fejadagokra.
“Dühében” írja a HVG, Orbán meg köszöni szépen pont erre volt szüksége, hogy a korrupción felháborodott cár atyuska imidzse alakuljon ki, aki majd most jól rendet rak az enyveskezű csinovnyikok között. Hát persze.
Az enyveskezű csinovnyikok között nem lehet rendet rakni, mert a rendszernek az a lényege, hogy lehet enyves a kezük. Több ezer ember él immár évek óta abból, hogy fényes nappal lop, és teszi mindezt állami engedéllyel, amely azt is kimondja, hogy senki más nem lophat. Most azt mondani, hogy ennyi elég gyerekek, mostantól tessék a kettes ablakhoz fáradni és ott majd valami központi döntés alapján fogjuk kiosztani a pénzt, jut amennyi jut alapon, ezt egy darabig meg lehet tenni, de azért elég nehéz lesz lenyeletni a táborral, hogy mostantól csak kevesebbet szabad lopni. Ez tehát látszatintézkedés, mert az apparátust működésben tartó lopást csak ideiglenesen és csak kicsit tudja visszafogni.
És akkor a másik dolog amit akartam írni. Sokan nem hiszik el nekem, hogy Orbán korlátozott mozgástérben létezik. Pedig de. Ezek az intézkedések a pénzügyi mozgásterének határait mutatják. Vannak nemzetközi határai is. Aki hibázó Orbánt, kapkodó Orbánt akar látni, az elmegy szombaton tüntetni. Akinek jó ez, amelyik most van, annak a Négysáncverseny záró fordulóját tudom ajánlani 14:45-től az Eurosporton, a japán gyerek fog nyerni, de Eisenbichler szorongatni fogja.
