“Biztos vagyok benne hogy utáljátok a Múzsánál az ilyen kommenteket, de tényleg jelentős részben a nagy véleményformálók (legyen az Múzsa, Telex vagy Ceglédi Zoltán (lol)) ilyen felelőtlen és gyakran igaztalan baszogatásai miatt van az hogy még Budapesten sincs átütő támogatottsága az ellenzék egyik pártjának sem.”
Az ilyen kommenteket nem utáljuk. Csak nem értünk vele egyet. Az addig biztos, hogy a Budapesten írt politikai sajtó és alternatív sajtó kiábrándult, részben ki is égett alakok irománya. Az is igaz, hogy a pesti köldöknézés miatt egy csomó tök jó dologról nem írnak, nem írunk.
Egy politikai párt viszont ezen olyan nagyon nem sírhat. Amikor én még részt vettem a Momentum választási előkészületeiben, akkor az volt a sirámok tárgya, hogy Dull Szabolcs, aki akkor az Indexnél volt valamilyen halljakend, utálja a Momentumot. Most én, aki egy félreeső blogot írogatok, én utálom Momentumot. De Hont és Ceglédi is utálja. Én bármikor aláírom, hogy az említett többi úrral együtt egy finnyáskodó, nyavajgó senkiházi vagyok. Komolyan. Jobb lesz ettől bárkinek? Nem.
Ha jól emlékszem Ceglédi szokta mondani, hogy a politikát nem a kommentelőknek kell csinálni. Az, hogy akár Dull, akár én vagy bárki más húzza a száját, mellékes…kellene hogy legyen.
Vizsgáljuk meg Hadházy Ákost. Én Ákosnak millióegy dolgával nem értek egyet, azt azonban meg kell adni, hogy neki van egy politikai terméke, amelyet szinte bármikor el tud adni. Ez a politikai termék az, hogy az ordas lopások különösen ordas mementóit bulvárosan feldolgozza. Fixen rátalált egy triggerre a magyar sajtóban, és ezt már rutinosan tudja triggerelni.
Nézzük most meg, kommentelőnk szavaival, hogy mi a Momentum politikai terméke!
“Az utóbbi mondjuk 8 hétben a Momentum pl elvitt vagy egy tonnányi nemzeti konzultációt valahova Baranya külsőbe hogy a fűtési szezon kritikus részén amikor már mindenki kezd kifogyni, papír brikettekkel segítsen rászorulókon.” (…)Egerben a Momentum összegyűjtött egy hónap alatt 8ezer népszavazási aláírást (civilek + összes többi párt összesen gyűjtött kb 1500-at) hogy ne balfasz módon építsen a rezsim elkerülő utat amivel csak a fidesz telekspekuláns tagjai jártak volna jól. Amikor már látszott hogy elég aláírás lesz, Lázár János személyesen ment kapitulálni Egerbe. Ez az akció egy hónapig tartott(!) több száz momentumos vett benne részt vIDéKeN, nem láttam egy Telex riportot se róla, grafit ember nem rajzolta meg, Múzsa tudtommal nem gratulált.”
2018-ban írtam először minta-sajtóközleményt a Momentumnak, ez hat éve volt. Akkor merészeltem megemlíteni először, hogy titokban átúszni az Atlanti-óceánt hatalmas teljesítmény, de ugye mivel titokban történt, erről senki se fog megemlékezni, csak arról, hogy az átúszás után úgy berúgtunk, hogy leokádtuk a Lenin-szobrot.
Az elmúlt hat évben két politikai szereplő jutott el oda, hogy a politikája szempontjából releváns tetteiről beszámoljon a sajtó. Az említett Hadházy mellett Gyurcsány.
Amikor elvitte a Momi a papírbrikettet Baranyába, valahogy nem emlékszem, hogy megkaptam volna előtte a sajtóközleményt, utána meg a pictorialt. Nem rémlik az a buli, amikor a Momentum kibérelt valami félreeső sörözőt, meghívott engem, a Kard, a Vastagbőr, vagy a fene tudja még milyen oldalak, blogok íróit, dumálni. Tíz perc prezentáció, utána kötetlen beszélgetés, sörözés a Momentum vezetőivel éjfélig. A vidéki vezetőivel is.
Ezen az imaginárius bulin nem csavart az ujja köré Szandi, Niki, Lili vagy valami hasonló nevű sajtós csaj, aki 1) átmegy a falon ha kell 2) és addig nyüstöl, hogy végül megadom neki anyukám telefonszámát is, hogy ha valamit véletlenül nem írnék meg, akkor őt hívja fel, hogy kisfiam hívott egy aranyos kislány a Momentumtól, hogy meg kéne írni a baranyai brikettes sztorit.
Nem tudom megmondani, hogy a ki a Momentum Környezetvédelmi Arca, nem tudom ki a Momentum Társadalmi Igazságosság Arca, ki a Momentum Oktatáspolitikai Arca. Kele Janek a tanúm rá, hogy ebbéli aggályaimat egynél többször hallotta már tőlem a Momentum valamelyik vezetője.
“De amikor a momentum frakciója minimális erőforrásokkal (több száz ember helyett 2 tucat ember) kordont bont amivel az ország egyik legfontosabb problémájára hívja fel a figyelmet, akkor a grafit úr kitalál valami hazug faszságot egy tudtommal nem létező roma nőről és a hardcore véleményalkotók (pl Múzsa és Vastagbőr) szépen elmondják hogy hát igen végülis a momentum krva anyját.”
Állj, nem a kurva anyját. Csak nézünk, hogy oké, ez egy ilyen publicity stunt, annak tökéletes. Csak az is publicity stunt, ha meztelenül jódlizok az Operaház előtt. Utóbbit persze kicsit könnyebb megmagyarázni, művészet és kész.
Grafit, akinél lényeglátóbb ember nagyon kevés van ebben az országban, nem volt képes megragadni a lényegét, hogy ez pont mire volt jó. Ő kb 45 éves, kétgyerekes magyar családapa, akinek (és kedves nejének) a szavazata kéne minden pártnak, aki érdemben labdába akar rúgni. Rendben, bassza meg Grafit a biciklivázait, a hegedűit meg a soha el nem készülő házát, de belső használatra remélem mindenki megkérdezi: ki és mit tett azért hogy ezt a politikai akciót a szavazótábor derékhada számára kontextusba helyezze?
“Biztos vagyok benne hogy távolról aránytévesztésnek tűnik bármit a “megmondó emberekre” fogni, de egy erősebb(!) magyar pártnak bizony párezer tagja van amiből néhányszáz ami igazán hadrafogható (ez se feltétlen az ő hibájuk, sokkal régebb óta van így minthogy a mostani pártok nagyrésze létezett volna) gondoljunk bele hogy bármelyik párt -nem csak a momentum- mennyivel erősebb lenne ha a több tízezres, százezres, milliós elérésű véleményformálók nem küldenék el őket az édes jó anyjukba minden nap vagy esetleg néha meg is dicsérnék őket és csak pár ezer ember esetleg belépne.”
Welcome to my world. Ezt az oldalt három, depresszióra erősen hajlamos seggfej írja hobbiból, ahhoz képest tűrhető eredménnyel. Pl. több tízezer követővel, ahogy írod is. Ehhez képest gondolhatod milyen jól esik, amikor a kommentelők, akik nagyrészt nem írnak sokak által követett blogot, elküldenek minket a fenébe. Hidd el, egészen közelről ismerem az érzést. Viszont ettől nem lesz kevesebb olvasóm. Persze, néhány havonta sok lesz az érzésből és akkor rinyálok egy sort, aztán csinálom tovább, mert hiszek benne. Ja és írtam egy könyvet arról, hogy tessék politizálni 🙂
